Beryl. Egy project, mely meghódította az egész világot. Eddigi beszámolóimból kiderült miről is van szó, most azonban menjünk bele részletesebben a 3D-s világba, s nézzük meg hol is tart ma a Beryl.



A Beryl nem más, mint egy Window Manager System. Egy új grafikus interfészen fut melyet XGL/AIGLX-nek hívnak. Erre mindenképp szükség volt, hiszen az X szerver nincs felkészítve az új effektek kezelésére. Minden esetre ki kell hangsúlyozni, hogy szó sincs egy újabb GUI-ról, a hagyományos felületekre építkezik az új interfész is, mindössze csak támogat pár fícsőrt. Pontosabban az XGL/AIGLX nem más mint egy X implementáció mely az X architektúrára építkezik egy felső rétegként használva az OpenGL támogatást. Fontos, hogy harveres gyorsításon alapszik, tehát VGA driver kötelező hozzá, viszont nuku procihasználat. Erre az interfészre építkezik a Beryl. Magáról a projektről annyit érdemes tudni, hogy nyíl forráskódú, C-ben írták, és szabadidejükben fejleszik az illetékesek.

Talán ennyi elég is a szakmai oldalról. Fontosabb most, hogy hol tart jelenleg a Beryl. Talán azzal kezdeném, hogy kinőtte magát. Hiába szabadidőben fejlesztgetős projektről van szó, mégis káprázatos amit alkottak a srácok. A Compiz fejlesztésébe beszállt maga a Novell is és mégsem tartanak sehol, még mindig le vannak ragadva az alap dolgokon. Azóta a Beryl kiforrottabb lett, kapott egy nagyon csinos ''Setting Manager'' [link] részleget is, ahol szinte a teljes kimerítésig beállíthatunk mindent, miről állmodni se mertünk. Ezen kívül megszüntek a gyermekbetegségek, már nincsenek vibráló ablakok. Ugyan a Bugtracker elég jelentős tartalmat ölel fel, tehát javítanivaló még van jócskán, de azt mondom, hogy már stabilan és jól üzemel a Beryl. Csatlakozott a projekthez az Emerald [link] is, mely az ablakok kinézetéért felelős. Jóformán egy ''témakezelő''. Már milliónyi theme tölthető le, köztük olyan alkotások is, mint maga az OS X témája.

Új pulgin-ek és feature-ek is kerültek az új verzióba. Az ablakok minimalizálása/maximalizálása végre szépen animálva van. [link] Elérhetőek az olyan különleges funkciók is, mint az képernyőn megjelenő színek megfordítása is, vagy a háromdimenziós asztalon is 3D-be megjelenő ablakok.

Kevés szó esett még egy a Beryl társprojektről a Kiba-Dock-ról. [link] Ez a program nem más, mint egy Mac OS X-ből jól ismert DockBar átírt változata. Persze a trendy ablakmanager-hez trendy dock-program is jár. Ebből kifolyólag számíthatunk arra, hogy ez sem egy szimpla DockBar lesz. Ez is fel van vértezve physics-el. Az ikonok szinte éltre kellnek. Egyszerűen meg lehet fogni őket, és dobálni. Ha egymásnak ütköznek, akkor valósághűen löködnek tovább együtt. [link] Három mód közül is választhatunk, ebből kettőt emelnék ki. Első az alap ''dock'' mód, amikor egyszerűen csak ott vannak az ikonok, és bármit lehet kezdeni velük, akár dobálni is. Második a ''rope'' mód, amikor össze vannak láncolva és kötélként lehet ''pörgetni'' őket. [link]

A végére egy kis érdekesség: [link]

Ennyit a Beryl-ről. Azt hiszem alaposan kibeszéltem magamból. Tervbe van véve egy ''Hogyan installáljuk a Beryl-t'' írás is, de nem tudom van-e rá igény...

Előző írásomban olvashattátok, hogy próbálkoztam a 3D-s asztalkörnyezettel. Azóta sok idő eltelt, s a SUSE Linuxomat lecseréltem a Mandriva PowerPack 2007-re, melyben beépített szolgáltatásként is jelen van a 3D. Nos lássuk mit alkottak a fiúk.

Első alkalommal felkerestem a vezérlőközpontot, ahol a Hardver tab-nál ott szerepelt a 3D. Meg is örültem neki, s gyors rákattintottam (mimást is tehettem volna ). Ekkor olvashattam, hogy konkrétan még az egyel régebbi verzió, a Compiz és az XGL, valamint az AIGLX-ről van szó. Utóbbit nem támogatta a rendszerem, így maradt a Compiz és XGL páros. Amint igénybe akartam venni a szolgáltatást közölte velem a rendszer, hogy le kell töltenie a csomagokat. Ezt jóváhagytam, majd ismét közbeszólt a system: újra kell indítani az X-et (azaz a GUI-t - grafikus felületet). Miután kijelentkeztem örvendve láttam, hogy ez a disztró se lesz a stabilitásáról híres. Ugyanis úgy félúton lefagyott a gép. Illetve nem fagyott le, de megakadt egy pontnál, ahonnan nem lépett tovább. Hajj- mondtam magamba, és nyomtam egy restartot. Restart után félúton boot közben megint beakadt a rendszer. Újabb restart, s örömöm csüggedni látszott.

Ezek után már sikerült végre beindulni a Madrivának, s be is tudtam jelentkezni. Ahogy megláttam az ablakokat örömöm ismét ''kivirágzott''. Ugyanis tudni kell, hogy SUSE után nem mondanám szépnek ezt a disztrót. Túl nagy betőkkel dolgozik, és egyéb szépséghibákat véltem felfedezni. De az új ablakrendszer igen szépnek mondható. A betűméret itt sem kicsi, de ideálisnak mondanám. A fejlécben a kék szín átteccő, igazán igényes. Maga az ablak szinte életre kellt. Amerre húzom annak mefelelően ''hullmázik''. Szinte ruganyos az egész. El is lehet játszadozni a fizika törvényeinek igen csak érvényesnek mondható ablkokkal. Ami szép az egészben, hogy ez már HW-es gyorsításon alapszik, így real time nyom minden effektet prociterhelés nélkül. Nagyon látványos, ahogy gyorsan mozgatva az ablakokat torzul az egész tartalom, de közbe megörzi eredeti formáját is, tehát nem mosódik el, nem lesz az ablakból ''fűrész''. Élsimítás rulz.

Azt hiszem az ablakokról mindent leírtam. Jöhet a feladatváltó. Ez úgy néz ki, mint Mac OSX-ben. Talán még kicsit szebb is, bár néha bebugzódik. Lényege, hogy minden aktív ablakot behoz a képbe összekicsinyítve, és csak rábökve arra az ablakra amit szeretnénk már megy is a móka, azaz arra az alkalmazásra vált a rendszer, azt az ablakot hozza előtérbe. Ez a Windows-os Alt+Tab módszer kiforrottabb formálya, ami már a Vistában is jelen van valamilyen szinten. Ezt jobbnak mondanám, hiszen Vistában csak egymás mögé löki az ablakokat, itt pedig látjuk az ablak tartalmát is. Hihetetlen, hogy még több tíz ablaknál is pontosan jeleníti meg őket. Néha ugyan egy-egy ablakot ''középen felejt'' amikor nagyon sok meg van nyitva, de egyébként tökéletesen működik, igen ritkán jön elő ez a bug...

Jöhet a kedvencem: 3D asztal. Ugye tudni kell, hogy linuxban többmunkaasztalos rendszer jelen van. Ergó amíg egyik felületen Photoshopolunk és Dreamweaverrel játszadozunk, egyszóval szerkesztünk, addig a másik felületen akár MSN-ezhetünk is, hogy a sok ablak elkülönüljön egymástól. Nagyon sok előnye van, s ezt használja ki a Compiz is. Eddig alapból ugye egy kattintással tudtunk váltani asztalt, most a 3D effektel már kicsit más a helyzet. Alapértelmezésben a Ctr + Alt + Left/Right -al válthatunk felületet, de bármire be lehet állítani. Ez úgy néz ki, hogy 3D-ben szépen elforog az asztal. Nagyon látványos. Persze mi magunk egérrel is fordíthatjuk. Ilyenkor nem csak úgy átfordul, hanem tudjuk tartani is. Két asztal közötti tartalmat is láthatunk, ahogy átbújik egyikről a másikra. Az egész egy nagy kocka, és minden lapján más munkaasztal van.

Továbbá jelen vannak még a Mac-hez hasonló extrák, mint például a zoom-olás vagy az átlászó ablakok.

Összeségében nagyon megtetszett az egész, látványossága mellett hasznos is. Csak jót tudok mondani róla. Azt még azért hozzátenném, hogy nem vagyok biztos benne, hogy nem a 3D kavar be a Madriviának, s azért lett ennyire instabil.

Képek:

[link]
[link]
[link]
[link]
[link]

Kapcsoldó linkek:

[link]
[link]
[link]
[link]
[link]

Megláttam pár képernyőfotót egy Suse Linuxról, amin éppen az OSX-hez hasonló ablakváltó alkalmazás futott. Ekkor éreztem: ma este is kockulni fogok, de ha bele gebedek is kipróbálom. Felraktam szépen, s mint jómunkásemberhez méltó telepítés után egyből keresni kezdtem, hogy hogy a fenébe lehet ezt előhozni. Meglestem a hotkeys-eket a KDE vezérlőpultban, de egyszerű ablakváltáson kívül semmit se találtam.

Ekkor ugrott be, hogy hoppá, az index.hu-n láttam én már ilyet, ahol beszámoltak egy 3D-s felhasználói környezetről. Az Apple megmutatta, hogy egy operációs rendszer is lehet szép és egyszerű, a Microsoft szorgosan másol, miközben a Linux mindkettőt beelőzni látszik. Megnyílt a harmadik dimenzió, avagy XGL Linuxon.



Először szorgosan és lelkesen indultam neki az elmúlt éjszakának. Index-en azt írták, hogy ugyan volt egy kisebb fennakadás, mégis egyszerűen megvalósítható a három dimenziós kezelőfelület. Bele is csaptam a közepébe, a nekem kissé idegen angol nyelvű leírásban kivételesen könnyen kiismertem magam. Első nagy problémám, hogy honnan szerezzem be a XGL-t és a Compiz-t.

Miután végignéztem 999 oldalt, és mindenhol csak leírást találtam kissé kiborultam. Egyszerűen sehol sem találtam. Ezután nemsokkal jöttem rá, hogy a Compiz már Beryl néven fut, így felkerestem a projekt oldalát, ahol sok infót találtam, s végre megleltem szemem fényét: Berly és XGL!

Sajnos csak ez után jöttem rá, hogy ez mennyire nem mezei usereknek való. Azon felül, hogy a forrásfájlok számomra használhatatlannak tűntek még a SUSE idegesítő dolgaival is farkasszemet néztem, avagy ütközés mindenek előtt. Szerencsétlenségemre, vagy inkább természetesen az RPM-eket sem lehetett csak úgy telepíteni, mivel az már előbb elhangozott ütközést értem el. Miután már olyan rendszerfájlokat is hiányolt a telepítő amik mégis a helyükön voltak, sőt ''jók'' is voltak a hajam téptem, és a sírás küszöbén álltam.

Ennyi volt, feladtam - mondtam magamban miután már 2 órája szenvedtem. Végül mégis sikerült. Kis utánajárással megtaláltam a csomagokhoz még pluszba szükséges fájlokat, tehát mégis fel tudtam rakni. Sikerem persze nem volt teljes, ez az én formám. Miután még túlestem a leírás szerinti pár lépésen, és a terminálba írt pár – számomra tökéletesen ismeretlen – parancson megkaptam az eredményt: be lett konfigolva az új ''rendszer''. Restart. Eddig bíztam, hogy most már tényleg nem érhet megleptés, de tévedtem. Miután megvolt a restart a grafikus felület helyett egy ASCII kódszerű felületet kaptam. Ekkor már tényleg a sírás köszöbén álltam. Hozzá nem értő Linux userként megoldást sem találtam. Gondoltam próbáljunk meg egy újabb restartot, mert igazából ötletem sem volt mit kéne tenni. Be is paráztam rendesen, egyből Linux reinstall jutott eszembe. Aztán restart után minden helyreállt. Megdöbbenésemet már csak a bugosan működő Windows Manager tudta fokozni. Ugyanis egyáltalán nem működött helyesen a Beryl és az XGL. Az ablakok merevek voltak, meg se rezzentek volna, sőt, vibráltak. Az ablakváltó alkalmazás is bugos volt, összefolyt az asztallal, nem fértek ki rendesen az ablakok stb. Sőt, egyszer még hibaüzit is kaptam. Tehát az erőltetett telepítés meghozta gyümölcsét, nem volt frankó a rendszer.

Véleményt nem igen tudok mondani, mivel egyáltalán nem láttam helyesen működni a rendszert. Minden esetre a 3D-s munkaasztalváltó igazán jónak tűnik, praktikus, és kényelmes. Hasonlóan az alkalmazásváltóhoz is. Pont olyan mint OSX-en. Sőt! Itt minden ablak szépen illeszkedik elvileg, nem pedig csak úgy szétdobva mint az Apple oprendszerén. Noha fölöslegesnek tűnik a nyújtható torzítható ablakok nekem mégis tetszik. Gondoljuk el, hogy van egy teljesképernyős alkalmazásunk. Meg szeretnénk tudni az alatta levő ablakból egy információt. Akkor nem kell letenni az ablakot, hanem csak „lehúzzuk” és látjuk mi van alatta. Szerintem a szépség mellett praktikus is.

Ez két hónapja történt, azóta persze kiforrta magát a project kellőképpen - folytatás következik...