Az előző bejegyzésemben még fekete-fehér képeket mutogattam, most már néhány egyszerűbb játékot is futtatni lehet. Egész jól haladok, sőt motiváció is akad, ugyanis sikerült kibulizni, hogy ez legyen a szakdolgozat témám. Munka még akad bőven, de egy-egy ilyen mérföldkő mindig új lendületet ad a munkához. A következő videó a futó emulátort mutatja, ahogy játszom.

Az előző bejegyzés óta a következő dolgok történtek:
-Színek (!)
-Kezdetleges sprite renderelés
-Bevitel - egyelőre 1 játékos
-1 alattomos hiba javítva a CPU implementációjában, az egyik shift művelettel kapcsolatban.
-apró hibajavítások

Nem tűntem el teljesen, csak ha volt egy kis időm, akkor inkább az emulátorral foglalkoztam, mint a dokumentációval. Épp elértem az első fontos áttörést, és úgy gondoltam jelzek, hogy még fut a projekt. Íme:

Színek még nincsenek, és jeleneg a spriteok sem kerülnek kirajzolásra. Nincs még sem input, sem hang. Plusz a scrollozást is meg kell oldani. Még rengeteg dolgom van az egésszel, de a nehezén már talán túl vagyok. (Dehogy vagyok, a Mapper-ek kezelése egy külön tortúra lesz! ) Miután már kb használható funkcionalitásban, nekiállok optimalizálni, ugyanis ez jelenleg a világ leglassabb NES emulátora.

Belefogtam egy NES emulátor leprogramozásába – ha lesz időm és kedvem, itt egy fejlesztői naplót fogok vezetni. Ezek a bejegyzések inkább ilyen vázlatszerű valamik lesznek, ezért is nem cikket írok.

Szabadidőmben gyakran játszom a PC-men konzolos játékokkal, természetesen valamilyen emulátort használva. Ezek főleg PSX, vagy PS2 játékok, ritkábban SNES, vagy NES. Programozó tanoncként mindig csodálattal néztem ezekre a programokra, hogy lehetővé teszik egy teljesen más architektúrára írt program futtatását, többnyire játszható sebességgel. Mivel szeretek új dolgokat tanulni, régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy írok egy saját emulátort. A probléma ott volt, hogy sem a tudásom nem éreztem elegendőnek egy ilyen munkához, sem annyi szabadidőm nem volt, hogy a kutatómunka és a fejlesztés is beleférjen. Szintén hatalmas problémának éreztem, hogy csak nagyon felületesen tudtam, hogy működik a „vas”. Bár az egyetemen, a szakomon (programtervező informatikus) volt ilyen jellegű előadás, az csak arra volt elég, hogy tudjam, hogy van olyan hogy regiszter, vagy Stack Pointer, de arról csak homályos elképzelésem volt, hogy a bitek sorozatából, hogyan tudja a processzor, hogy milyen utasításokat kell végrehajtania. Tény, hogy a magas szintű nyelvek korában erre egyre kevésbé van szükség, amikor már a mikrokontrollereket is egyre gyakrabban programozzák C-ben.