Kicsit azért hazudok, ehhez még hiányzik olyan 1300 km, de mivel rengeteget vezetek nem sokára meglesz az.
A szóban forgó autó azóta is a mi kis autónk. Nem egy egyedi darab, nem is kirívó, viszont őszintén mondhatom azt 1.5 évvel a vásárlása után is, hogy szeretem. Eddig nem hagyott cserben, A-ból B-be hoz visz, klímája jéghideg, az 1.2-es motorjához képest nem panaszkodhatok fürge is.
Ezen szögből már majdnem szexi...
Nos meséltem tavaly, a kalandos szervíz sztorit, azt hittem az ott véget is ér, viszont nem így lett. Akkor ott cseréltek nekem egy jobb oldali távfényszóró izzó foglalatot, ami egészen április elejéig tette is a dolgát, ám akkor kiégett benne az izzó. Ennyi még nekem is megy, vettem is újakat, hogy kicserélem, viszont ott kezdődtek a meglepetések mikor neki kezdtem a procedúrának. Levettem a gumi kupakot ami védi az izzókat, és feltűnt, hogy egy karton lap bele van hajtogatva, és hiányzik a kis kallantyú ami az izzót a helyén tartja. Egy ízes "miafasz" kíséretében már fogalmazódott is meg bennem, hogy ebbe a szervízbe sem megyek többet, mert akkor 4x kellett vissza mennem hozzájuk, erre most derül ki, hogy még a fényszórónál is csak kontárkodást csináltak. Viszont a meglepetések itt nem értek véget. Ahogy kivettem az izzót... Az izzó a foglalattal együtt a kezembe maradt. Ugyanis a drága szerelő koma különösen nem erőltette meg magát, megblankolta a kábelt, beledugta az új foglalatba a 2 véget és visszatette. Nem volt semmilyen módon fixálva. Csoda, hogy a jó magyar utakon odaáig egyben maradt. Itt már azért mondjuk úgy ideges voltam, tárcsáztam is őket, elregéltem, már cseppet sem türelmesen, hogy mi a tényállás. Furcsa módon nagyon is emlékeztek rám, bár említettem is nekik az előző 4 ismétlős találkozásunkat. A főnökkel beszéltem megkért menjek be megcsinálja.