Áve nép!

Atya világ, több mint egy éve találkoztunk legutóbb - 2020-12-27

Február 26 - 2020-ból törött első lökhárítóval autóztunk át az új évbe, így ez volt az első ami ezt követően elkészült. Vatta új koptatók, ködlámpák, kézzel "polírozott" krómos betétek.

A premier előtti vetítés 16-án volt Debrecenben, majd 17-én Pesten, utóbbit egy közönségtalálkozó követte.
Az eredetileg egy órásra tervezett beszélgetés a duplájára nyúlt, de minden percét megérte.
A Csokonai Művelődési Központ egyik terme adott otthont a rendezvénynek. A megnyitón kiderült, hogy az intézet próbálja segíteni a filmes pályakezdő fiatalokat már évek óta, így szívesen álltak be a film mögé. Nem voltak túl nagy elvárásaim, sőt, igazából egyáltalán nem volt elvárásom a filmmel kapcsolatban, csak látni akartam a Szkiton Productions két tagjág a vásznon.

Nem akarom elspoilerezni, úgyhogy csak röviden: az első 10 percben még zavartak a külső tényezők - légkondi, projektor alacsony fényereje, két front hangszóró és semmi több - aztán hirtelen elfeledkeztem róla.
Szét röhögtem a skulómat, az ott ülőkkel csordavokálban.
A játékidő 109 perc, de ahogy elindult a stáblista, kiszakadt belőlem: már vége is?
Az első gondolatom az volt, hogy oké, ezt meg fogom nézni újra, normális körülmények között, jobb minőségben is.

Áve nép!

Azt gondoltam idén nem bővül tovább kalandjaim sora, de mint már korábban oly sokszor, most is megleptem magam. Lássuk mivel szúrtam el szabadidőm jelentős részét a legutolsó bejegyzésem óta.

Egy régóta halogatott tervet vettem elő a fiókból: rádió upgrade. Korábban készíttettem AUX bemenetet a gyári NCDC 2013 egységre, de nem bizonyult tökéletesnek több okból sem, - gyenge hangminőség, osztott sáv a CD váltóval, így áthallás a két csatorna közt és a vezetékes működés. A legegyszerűbb megoldást a 2 DIN rádiók jelentenék. Letisztult külső, a lehető legjobb hangzás (annak ellenére is, hogy zenét nem az autóban hallgatunk) és felesleges, parasztvakító fícsörök mellőzése - ezen három kitétel szűrte az árukeresős kínálat (automatikus tárgyeset).
Volt pár darab, ami fent maradt a hálón, de sehogy nem passzoltak az autó belsejéhez. Mintha a fáraó sírkamrájába beállítanál egy IKEA dohányzóasztalt. Maradt tehát az 1 DIN fejegységek sora és a kérdés: hova kerüljön?
Létezik 2 DIN to 1 DIN átalakító keret is. Ez egyrészt rém praktikus, másfelől irtózatosan ronda. Tehetnék ide egy képet, de azzal elveszteném amúgy sem nagy létszámú olvasóim felét.

2015.11.30. - 2020.05.21.

Augusztus 9 - Egy klubtagnak hála hazakerült egy szett 18-as Stila felni. Egyébként nagyon szép színben, csupán gyér fantáziám miatt nem tudom milyen árnyalatban kellene pompázzon a kordé, hogy passzoljon hozzá. Megy homokolásra, fényezésre.

A gyári 17-es felnik megtisztítva. Meglepően jó állapotban vannak esztétikailag is.

Augusztus 30 - Kis híján kész a tervezett etap. A futóműben mindent kicseréltünk amit akartam és végre valahára felugrott a két utolsó dob is. Ugyan valami bibi van a kirakósban, mert nem simulnak teljsen az ál-diffúzorba a végek, kicsit kilóg a síkból, de még bőven nem a PHaraszt verzió.

Ave nép!

Még mindig hiánypótlás, ugyanis a szelepfedél tömítések cseréjekor a régi tömítés alatt volt némi paszta is. Akkor ezt nagy lendülettel tisztogattuk le, gondolván micsoda barmolás törpénhetett itt. Pedig nem történt, mert mint utóbb kiderült a sarkokra kell töltőanyag pluszban. Ennek hiánya okozta azt a néhány csepp elszökött olajat a kordé alatt.

Március 21 - Sikerült jó áron lecsapni egy pár sötét hátteres AFL lámpára.

50-50 shot takarítás közben

Ezt két nappal később gyors teszt követte a horizontális és vertikális mozgatómotorok működését ellenőrzendő. 25-én egyik gyenge pillanatomban elkövetett vásárlás tárgya is befutott.

Van egy itthon, egy a munkahelyen is. Utóbbin viszont elég nehezen járnak a billentyűk, pedig megkapta a full detail csomit - alátétre szedtem, lecsutakoltam minden cap-et egyesével és mégis.
Marad a polcon alkatrésznek és vettem egy másikat dolgozni.

Bénácska képek alant.

Ave nép!

Tavaly augusztusban ott tettük le a lantot, hogy mindenki egyben haza ért, kezdődhetnek a munkálatok a Vectra-n és új gazdit keresünk az Astra-nak. Ehhez képest:

Az Astra nem talált gazdát a kitűzött áron, illetve nem akartam bagóért elvesztegetni, szóval úgy döntöttem akkor inkább megmarad.

Azóta történt egy jobb hátsó ablakmozgató mechanika csere november elején...

...majd ennek örömére újabb látogatást tettünk a hanyatló nyugaton Villingen-Schwenningen úticéllal, ahol is az előző kalandban segítséget nyújtó cimborám idösapjának kiszemelt járgányt cserkésztük be. Nem volt zökkenőmentes az út: a kereskedésben "elfelejtették" elintézni a papírmunkát, így következő hétvégén cimbinek újabb kanyart kellett beiktatnia, akkor már más segítséggel. Ami a technikát illeti: a hazaúton átrendeződtek a MID kijelző pixelei és az Ölstand prüfen formációt mutatták be. Rendkívül meglepett a dolog, aztán egy gyors egyeztetést követően megemlékeztünk szerelőmmel, hogy itt bizony Castrol olaj volt a blokkban...vagy legalábbis annak mondták. Végeredményben eltűnt az olaj, ami - mint utóbb kiderült - nem egyedi eset, de ezt most nem nyitnám meg. A kúton egy gyors first aid és mehetünk tovább.
Hazaérve olaj és szűrő csere, azóta tünetmentes.

Az utolsó helyzetjelentésben említett két korábbi problémából egy „megoldódott”, a másikat pedig meg sem piszkáltuk. Mint kiderült a párásodás normális, ugyanis mikor a klímakompresszor nem dolgozik csak a ventik fújják a kinti levegőt, az már nem szárított levegő lesz, emiatt tud kicsapódni a szélvédőn és persze rajtam is.
A tempomat visszajelző CC-LED még mindig a borítékban pihen, felkerült a „majd egyszer” polcra.
Itt vége is lehetne a bejegyzésnek, mert a címnek megfelelően a villám kétszer nem b.sz ugyanoda. Pedig…
Az Astra egy régóta érő álomból és egy apró impulzusból keletkezett hirtelen felindulás eredménye. Autót venni viszont nem így szokás. Megjelenik a vélt vagy valós igény, ez felülvizsgálatra kerül, megvalósíthatósági terv, auditálás, vásárlás, tapsol-fütyül. Akik azt hitték ezek tudatában nem követek el az Astra vásárlásához hasonló állatságot, azoknak csak annyit üzennék: de.
Seatbelts on, please.

2007 júliusát írjuk, az öregem pedig hosszas gondolkodás után arra jutott, hogy ideje eladni a ’93-as születésű F Astra Caravan-t. A számlálóban pihenő 380K km egyáltalán nem adott okot az aggodalomra, hiszen az 1.7 Isuzu dízel egy igen megbízható konstrukció és kis falumban van egy példány, amiben átfordult az óra és még mindig vidáman szalad. A körítés azonban kezdte feladni a harcot, ami a típusra jellemző rozsdásodás formájában jelentkezett. Az Opel márkaszervíze 120 ezer forintos ajánlatot adott a lakatolásra és fényezésre (sima akril fehér). Az öregem mert egy nagyot álmodni és a tatarozás helyett úgy döntött új autóba ül.
Rövid tanakodás és mérlegelés után egy G kombi lett a nyertes, szintén 1.7 dízel, de már a CDTI változat. Isuzu koppintás, mely az adatlapon 3.8 literes fogyasztással mosolyogtatta az embert. (Mint utóbb kiderült nem csúsztatás, képes hozni az 1200km-t egy tankkal.) Az öregemnek ez kellett, hiszen munkája miatt a Németország – Svájc vonalon mocorgott. Papírozás, hitelügyintézés elindult – itt még persze senki nem látta mit hoz majd 2008…– és hipp-hopp augusztus van, mikor az átvételhez érünk. Míg kigurították a járgányt a szalonból, aláírtak itt meg ott, én a bemutatóteremben bóklásztam és katalógusokat, kiállított autókat nézegettem. A magamnak vezetett tárlat felénél láttam meg egy „óriási” alufelnit az üveg vitrinben, alatta címkével: C Vectra GTS. Nagyon tetszett az a papucs, úgyhogy kerestem is egy Vectra katalógust is és beeeng….mire átnyálaztam beütött az instant love.
Persze volt nagy öröm az új ótó bal1-jobb1 ülésein, de már akkor benyögtem, hogy nekem Vectra kell. Megnyugtatlak, senki nem gondolta komolyan. Én sem, abszolút elérhetetlen volt.
Időugrás. Realizálódott a világnézet, lassan mindkét lábam a földig ért, kicsit nem figyeltem oda és ’15 novemberének végén magaménak mondhattam az Astra-t. Jó alapnak szolgált az Opel topic látogatásához. Móka, kacagás és fejtágítás segítőkész arcoktól - így tudnám jellemezni a topicot. Jó közösség, de bizony vannak olyan figurák, akik képembe vigyorognak és közben hátba döfnek. Felajánlják hogy visznek egy karikát a repülő szőnyegükön, mert attól majd szélesedik a látókör – meg a horizont – és legalább lássak már ilyet is.
Persze mindenhez két ember kell, én voltam az állat, hogy rábólintottam a próbakörre, de nem tudtam mire vállalkoztam tisztelt bíróúr. A sors egy 3.2 V6 Vectra jobb első ülésére sodort powered by herr Szada85. Dióhéjban: az élmény rövid volt, de intenzív – pont mint az a snitt, amiben a próbakör végén az autó mellett állva épp lepössentem a bokám.
Napokig csak az volt a felszínen, hogy #ytalert 1:19-ig.
Aztán ez is lecsapódott és a kezdeti sokk után előbújtak a részletek. Pl hogy csendesebb, simább és nyugodtabb futású, valamint érezhetően szellősebb az utastér is. Plusz volt még pár izgi és hasznos fícsör, de a fentebb soroltak adták a wow érzés sarokkövét.
Nem vagyok az a világutazó típus - a szokásos havi 350km (200 pálya, a maradék város és főút) szinte bármivel megtehető - viszont van pofám azt állítani, hogy vájtfülű igen. Nem mindegy milyen zajban/csendben utazom, így a lehetséges kényelmi ugrásra alapozva hagytam, hogy szurkáljon a kisördög és elkezdtem túrni az itthoni Vectra kínálatot.
Jónak tűnt az a pakk, amibe sikerült betenni az alvázam, úgyhogy erre a spec-re szűkítettem a keresést is. Majd másfél évig tartott és bár látszólag kellően összetörtem magam igyekezetemben – napjában csak hatszor néztem meg az itthoni, majd később, felismerve hogy idehaza épeszű ember nem mert vagy tudott 3.2-t venni, már a külföldi piacot is, de azért titkon reméltem hogy nem lesz telitalálat. Biztos öregszem, de megnyugtató dolog stócolni a dellát otthon és arra gondolni, hogy józan ésszel akár lakást/házat is vehet majd belőle az ember. További évek munkájával persze.
Ez lett volna a racionális döntés.

Ave nép!

Adódik a kérdés: mire vágyhat az ember egy szép májusi napon?
Well, a válasz egyszerű: nem arra amit most fogtok olvasni.
Reggel fél kilenckor fitten fiatalosan a műhelynél vártuk a trélert, ami időben be is futott. Felpakoltuk a járművet és megcéloztuk az EDC szervízt. Fura, mikor az ember a saját autóját látja meg a visszapillantóban.

Nem, nem a horribilis módon kipattintott ropi jobb kar a lényeg, hanem hogy a mögötted lévő nem tartja a követési távolságot.

Az EDC szervíz műhelye egészen tágas, de valamiért mégis egy kicsivel tisztábbat, rendezettebbet vár az ember. Na sebaj, kirendelt górét megkerestem, megkérdeztem hol hagyhatjuk a járgányt és le is engedtük az egyetlen üres parkolóhelyre az udvaron.