Messze vagy
Mond miert vagy messze
Kik akartak hogy ne lassalak
Mikor latlak vajon meg
Szeretnelek latni
Kivanlak olelni
Ajkadat csokolni, simogatni
A kezed fogni, setalni
A regi helyekre allni
Hid, templom, loca, Mogi, 5 szam
Az emlekek szepek
Nem felejtem soha
"Szeretlek".

Apam irta anyamnak mielott elment volna katonanak. Cirka 26 eve.

Itt a folytatas.

"Aki komolyan veszi a biztonságot, nem használja az ipari kémkedésre szánt azure-t... Nagyon szép, nagyon jó lehet, de én még a CV-met sem tenném oda.
Persze lesz megint sok hülye aki beveszi a MS bullshit-et...." - Magyarországon is elindul a Windows Azure topik.

"Most õszintén, az Aero parasztvakításon kívül mit tudtok felhozni a Windows 7 mellett, amit az átlaglúzerek is megértenek?

Én viszont fel tudok hozni ELLENE vagy 10-20 elég nyomós érvet, az XP kontra Win7 témában.

Hogy ne menjünk messze, itt az elsõ hozzászólásomban látható képen, az Aero-t, ami szégyenszemre jóval a Viszta hivatalos gépigénye alatt is elfut XP-n, 1,2 megabájt és bármikor ki-be kapcsolható egy duplaklikkel a tálcán.

Aztán ott a sebesség, személyes tapasztalatom, hogy a Windows Visztába és a hetesbe integrált trójai szubszisztem miatt e két rendszer átlagosan legalább 4x-5x lassabb MINDEN téren mint az XP.

Kis szemezgetes par forumrol.

"Az XP után lehet a jó döntés, azonban én nem vagyok elájulva tőle, amiket hallok. Többszáz megás updatek, főleg ha van ofisz is van a gépen, szóval elég nagy particio kell neki. Nyomtató-support korlátozott, és idegesitő a jobbklik "run as admin"." - hwsw forum

"akárki akármit is mond: a Windows 7 a világ legnagyobb méretű és leglassabb trójai programja."

"Eredeti Windows valódi hátrány." ph alairas

"többször teszteltem a visztát is és a 7-et is a bétától kezdve az RC-n át a véglegesig, többször adtam nekik utolsó esélyt, hogy hátha rájövök vajon mi lehet az előnye a 10ezer hátrány mellett az XP-vel szemben , de máig nem jöttem rá.... én még azon a 8.4% balekon is csodálkozok akik egyáltalán feltették, de sztem annak is a túlnyomó része kizárólag azért van , mert az MS lobbinak köszönhetően az újonnan kiadott laptopokra szándékosan nincsen gyárilag XP-s driver."

Átmulatott éjszaka után, a clubból kilépve megcsap a hajnal hideg szele mely csontig hatol. Egyedül indulok el, még vissza-visszanézek a beszélgető embertömegre és fájdalmasan szorul össze a szívem. Boldog, egymást csókolgató párok állnak a bejáratnál, de én egyedül vagyok, hiányzik valaki mellőlem.

Így sétálok a behavazott járdán, lassan erőm fogy, nehéz a lábam, húz a fejem. A szél az arcomba fújja a havat. Bekapcsolom a rádiót a telefonomon és egy kis hajnali jazzt hallgatok. A nagy hangzavar után jól esik a nyugtató zene, melyben nincs erős basszus.
Közben a fejemben gondolatok százai keringenek, egyik jön a másikat már el is felejtettem, de egy megmaradt: mi lenne velem nélküled? Mi lenne, ha elhagyna? Mihez kezdenék? Komorság száll meg és a tény, hogy ha elhagy, abba belepusztulok.
Egy kis időre elfeledem a gondolataimat és a latyakos hóból hógolyókat gyúrok és a villanyoszlopokat veszem célba. Keveset találok el, így visszatérek a gondolataimhoz.
Lehet, hogy hiba valakihez így ragaszkodni, lehet, hogy hiba ennyire szeretni valakit, de nem tehetek róla. Minden eszembe jut, ami velünk történt a másfél év alatt. Az a sok szép nap, amit együtt töltöttünk és a bánatos percek is, amit egymásnak okoztunk akaratunkon kívül.
Hirtelen elszomorodok, eszembe jut, amikor megbántottam és még bocsánatot sem kértem tőle. Néha nagyon tapló tudok lenni, pedig imádom Őt. Néha egy-egy elszállgúldó taxi eltereli a figyelmem, de nem tudok szabadulni a bűntudattól, hogy Ő mindent megtesz értem, de úgy érzem, hogy nem tudom elégé viszonozni azt a sok szeretettet, amit ad nekem.
Kihaltak az utcák, senki nem jár ilyenkor. Csak én. Én, ki gondolataiba merülve lépked a pár centis havon, mely ropog a talpa alatt. Most már nagyon fáradt vagyok, a szemem is csukódik le. De még mennem kell, sok van, míg haza érek. A hó csak kavarog körülöttem, néha befúj egy kis havat az arcomba. Letörlöm és megyek tovább úgy, mint a sok könnyet a szememről, amit a saját gyarlóságom okozott.
Az agyam még mindig rajta jár, az elvesztésén. A szomorúság mellé már a rossz gondolatok is társulnak: mi van akkor, ha csak azért mondja, hogy ne bántson meg? Könny szökik a szemembe, de erőt veszek magamon és elhessegetem a gondolatot majd letörlöm a könnyet.
Már az utcámban vagyok. Még pár lépés és otthon vagyok. Erre a tényre eszembe ötlik, mikor ott aludt nálam. Olyan gyönyörű éjszaka volt, nem úgy, mint az elmúlt alkalmak. A lépteim zajára előjön a szomszéd kutyája és farkát csóválja, miközben engem néz.
Megfogom a kilincset, lenyomom, de zárva van az ajtó. Előkotorom a kulcsot a belső zsebemből beletolom a zárba, majd elfordítom. Hazaértem. Becsukom magam után az ajtót, bezárom majd elindulok a hátsó rész felé.
A konyhába belépve megcsap a konyha meleg és a tipikus illata. Leteszem a kabátom, cipőm, kinyitom az ajtóm. Az érzés még megvan. Ránézek a közös képünket, amit egy éve csináltattunk. Elmosolyodom és egy pillanat alatt elszállnak a rossz gondolatok. Tudom, hogy szeret, én is szeretem és így is lesz, remélem sokáig.
Kinyitom a laptopom, bejelentkezek, felmegyek az egyik kedvenc oldalamra és elkezdek írni: Átmulatott éjszaka után…

Mi dolgunk a világban?

Ez volt a 11. osztályos félévi dolgozatunk címe. A tanárnő inkább az ilyen esszéket helyezte előnybe, hogy legyen saját véleményünk a világról, tananyagról és hasonlókról.

Amikor megírtam ezt az esszét nem gondolkoztam el rajta igazán. Csak úgy ni írtam valamit neki. 8ast kaptam rá (Romániában 10 -ig van az osztályzás) és a végén egy mondat: "Nem voltál őszinte, kár!" várt. Igaza volt. 17 éves fejel "anyukám szoknyája mellet" nem érdekelt a világ. Szokásos kamasz voltam. De így lassan 21 fejjel másként gondolom az egészet. Sajnálom, hogy akkor nem írtam igazat.

Mi dolgunk a világban? Őszintén? Nem tudom, vagyis pontosabban van elképzelésem de nem biztos, hogy végleges. Ide születtem erre a kék bolygóra, de, hogy miért azt nem tudom. Megteremtettek minket vagy kifejlődtünk az mindegy. Az a kérdés, hogy miért? Van valami értelme az életünknek? Biztos, hogy van.