Átmulatott éjszaka után, a clubból kilépve megcsap a hajnal hideg szele mely csontig hatol. Egyedül indulok el, még vissza-visszanézek a beszélgető embertömegre és fájdalmasan szorul össze a szívem. Boldog, egymást csókolgató párok állnak a bejáratnál, de én egyedül vagyok, hiányzik valaki mellőlem.

Így sétálok a behavazott járdán, lassan erőm fogy, nehéz a lábam, húz a fejem. A szél az arcomba fújja a havat. Bekapcsolom a rádiót a telefonomon és egy kis hajnali jazzt hallgatok. A nagy hangzavar után jól esik a nyugtató zene, melyben nincs erős basszus.
Közben a fejemben gondolatok százai keringenek, egyik jön a másikat már el is felejtettem, de egy megmaradt: mi lenne velem nélküled? Mi lenne, ha elhagyna? Mihez kezdenék? Komorság száll meg és a tény, hogy ha elhagy, abba belepusztulok.
Egy kis időre elfeledem a gondolataimat és a latyakos hóból hógolyókat gyúrok és a villanyoszlopokat veszem célba. Keveset találok el, így visszatérek a gondolataimhoz.
Lehet, hogy hiba valakihez így ragaszkodni, lehet, hogy hiba ennyire szeretni valakit, de nem tehetek róla. Minden eszembe jut, ami velünk történt a másfél év alatt. Az a sok szép nap, amit együtt töltöttünk és a bánatos percek is, amit egymásnak okoztunk akaratunkon kívül.
Hirtelen elszomorodok, eszembe jut, amikor megbántottam és még bocsánatot sem kértem tőle. Néha nagyon tapló tudok lenni, pedig imádom Őt. Néha egy-egy elszállgúldó taxi eltereli a figyelmem, de nem tudok szabadulni a bűntudattól, hogy Ő mindent megtesz értem, de úgy érzem, hogy nem tudom elégé viszonozni azt a sok szeretettet, amit ad nekem.
Kihaltak az utcák, senki nem jár ilyenkor. Csak én. Én, ki gondolataiba merülve lépked a pár centis havon, mely ropog a talpa alatt. Most már nagyon fáradt vagyok, a szemem is csukódik le. De még mennem kell, sok van, míg haza érek. A hó csak kavarog körülöttem, néha befúj egy kis havat az arcomba. Letörlöm és megyek tovább úgy, mint a sok könnyet a szememről, amit a saját gyarlóságom okozott.
Az agyam még mindig rajta jár, az elvesztésén. A szomorúság mellé már a rossz gondolatok is társulnak: mi van akkor, ha csak azért mondja, hogy ne bántson meg? Könny szökik a szemembe, de erőt veszek magamon és elhessegetem a gondolatot majd letörlöm a könnyet.
Már az utcámban vagyok. Még pár lépés és otthon vagyok. Erre a tényre eszembe ötlik, mikor ott aludt nálam. Olyan gyönyörű éjszaka volt, nem úgy, mint az elmúlt alkalmak. A lépteim zajára előjön a szomszéd kutyája és farkát csóválja, miközben engem néz.
Megfogom a kilincset, lenyomom, de zárva van az ajtó. Előkotorom a kulcsot a belső zsebemből beletolom a zárba, majd elfordítom. Hazaértem. Becsukom magam után az ajtót, bezárom majd elindulok a hátsó rész felé.
A konyhába belépve megcsap a konyha meleg és a tipikus illata. Leteszem a kabátom, cipőm, kinyitom az ajtóm. Az érzés még megvan. Ránézek a közös képünket, amit egy éve csináltattunk. Elmosolyodom és egy pillanat alatt elszállnak a rossz gondolatok. Tudom, hogy szeret, én is szeretem és így is lesz, remélem sokáig.
Kinyitom a laptopom, bejelentkezek, felmegyek az egyik kedvenc oldalamra és elkezdek írni: Átmulatott éjszaka után…