Évek óta kocsival járok mindenhova.

Mindig találok indokot, hogy még a viszonylag kis távolságokat is autóval tegyem meg: most szép, magassarkú cipőben megyek, ami nem alkalmas hosszútávgyaloglásra...most hőség van, inkább 5 perc klimatizált zenehallgatás, mint 25 perc az olvadó aszfalton...stb. Az aduász: sietni kell!

Történt egy szép szombati reggelen, hogy elhatároztam, mielőtt elcsökevényesednek jobb sorsra érdemes lábacskáim, gyalog jövök haza munkából. Végigálltam a délelőttöt, aztán ahelyett, hogy lerogytam volna a volán mögé, hogy 7 perc múlva otthon, a házunk előtt kipihenten pattanjak ki, nekivágtam a nagy útnak. A kengyelfutó gyalogkakukkot megszégyenítő iramban elindultam hazafelé, direkt más útvonalat választva, mint amerre kocsival szoktam járni. Szép, családi házas utcák, madárcsicsergés, idill. Útban a piac felé, egy kiló szomolyai cseresznye és egy sárgadinnye súlyát latolgatva, gondoltam, egy saláta is belefér – karjaim és kecses kacsóim túlterhelés következtében való leszakadása nélkül.

Beszámoló egy nőről, aki nem adta fel... s akinek eddig úgy tűnik, hogy sikerülni is fog!

Sikerülni fog kikecmeregnie egy lehetetlen élethelyzetből, amiből csak keveseknek sikerül. Válás, banki hitel, pénztelenség, ami néhány év múlva odavezethetett volna, hogy a város környéki szép családi házából egyszer csak az utcán találja magát. Annak ellenére, hogy azon szerencsések közé tartozott, akiknek volt munkája. Még az a veszély se fenyegette, hogy kirúgják; mivel az egészségügyben ez nem sűrűn fordul elő.

Szakasszisztensként dolgozott egy diagnosztikai laborban. Szerette a munkáját, akárcsak a betegeket. Akkor még azt hitte, onnan megy nyugdíjba majd egy szép napon. Aztán beütött a krach. Férje úgy döntött, lelép; nem érdekelte sem a három gyerek, - akik akkor még tinik voltak - sem a banki hitel! Semmit sem fizetett többé. Az évekig tartó pereskedés alatt nem csak a gyerekek nőttek, hanem az adósság is.

Ekkor a nő - nevezzük Klárának - úgy érezte, egyetlen kiút maradt számára: a külföldi munkavállalás.
Utánajárt a dolognak; volt néhány ismerőse itt-ott, de hamarosan kiderült: csak magára számíthat. Egy helyi újság apróhirdetésére figyelt fel: izraeli munkalehetőséget ajánlottak. Klára ekkor már túl volt néhány sikertelen próbálkozás keserű ízén, de azt gondolta, ha felhívja őket, mit veszíthet? Szerencséje volt. Hosszas, de korrekt ügyintézés után már utazhatott is.

Szia!

Ha barátaid a könyvek, és szívesen megosztanád az irodalommal kapcsolatos gondolataidat, olvasmányélményeidet, írj ide bátran!
Az eszmecsere itt kezdődött, és remélem, itt folytatódik.

"Az ideális irodalmi mondat születhet a képzeletből, születhet a tapasztalatból, de képzeletét a tapasztalatában, tapasztalatát a képzeletében kell megmérnie. A képzelet tapasztalatának és a tapasztalat képzeletének segítségével kerülhetek kívül azon, amin belül vagyok."

Esterházy Péter

"A szívem azt súgja: akarom! Az eszem azt kiáltja: nem lehet! Végül az ész megadja magát, és a képzelet szárnyra kel."

2009. december 22. Karácsony előtti hangulat, temető, hideg, metsző, hópelyhes szélfúvás és életem legborzasztóbb, legmegdöbbentőbb, leginkább titkolni való, szégyenletes...hmm...nevetése.

Asbestos gelos = visszafojthatatlan nevetés; görög kifejezés, Homérosz Iliászából.

Volt kolléganőm mamájának temetésén történt. Én nem ismertem őt közelebbről, de mégis elmentem részvétet nyilvánítani a kolléganőkkel együtt; így illik, ugyebár.

A temető nyitott ravatalozójában rettentően hideg volt. Jobban süvített a szél, mint mikor Dimitrij Lénáról mesélt...
Mivel polgári szertartás volt, nem pap, hanem egy nyakkendős úriember szónokolt, de olyan stílusban, mintha egy leltárjegyzéket olvasna fel:
- Szeretett halottunkat gyászolja fia, lánya, unokái...nemcsak szerető családanya, hanem...kiváló tulajdonságai...múlhatatlan érdemei...mint a H.szövetkezet elnök asszonya, szocialista kiváló dolgozója...mely szövetkezet a Szovjetunióba is exportált...bla bla bla...

Álmaim mobilján Robert Merle hívna, és elújságolná, hogy épp most írta meg Francia história című regényfolyamának 14. kötetét........ Hippokratész hívna, hogy felfedezte a világ összes betegségének ellenszerét....... .Franz Schubert hívna, hogy befejezte a D-moll szimfóniát.......Popper Péter csak annyit mondana, hogy minden oké....

Álmaim mobilján felhívnám a mamámat és ő elmondaná fantasztikus túrós sütije receptjét, aminek vaníliaillatát azóta nem éreztem, mióta........
Felhívnám a papámat, csak hogy halljam a hangját .....már ő sem él.....

Álmaim mobilja létezik.....valahol biztosan......csak gondolnom kell rá...........

Szösszenet a ranglétra második fokáról

Ma előléptettek. Lelkes újonc lettem!