Ha már többen jeleztétek, hogy jó, ahogy az átélt játékokról írok, ezért írok a legutóbbiról is. A jaték Gödöllőn volt az ottani egyetemi csapat szervezésében, akiknek sikerült kilobbizni, hogy az erdő területére autós konvojunk behajtson, hogy a nehéz felszereléssel ne kelljen sokat gyalogolni(Na erre még visszatérek...). Pont 40 játékos jött össze erre a mini pályás játékra. Én a szokásos játék előtti idegeskedésben szenvedtem, ami mindig abból ered, hogy már mindenki menetkész, én meg még a bakancsomat igazítom. Páromat is vittem megammal, ez volt az első éles játéka és emiatt is ideges voltam, mert féltem hogy megsérül pár erős lövéstől. Sajnos nem tudtam neki időben felszerelést szerezni ezért Hód barátom segített minket ki egy kölcsön W733-mas puskával, és egy terepruhával. Ott a játékon pedig kaptunk egy védőszemüveget és egy baklavát, amiben olyan volt Timi, mint Macskanő személyesen. Az egyik ellenfél csinált rólunk egy képet, amin beöltözve öleltük egymást. A vicc az volt hogy a Női vonások nem látszottak Timin, ezért olyan lett a kép mint egy Homó-kép.

Ennek az írásnak egy korábbi írásom adja az alapot( Egy kezdő airsoftos kálváriája ), ezért nem írom le újra hogy mi az az airsoft.

Több nappali játék után elég felkészültnek éreztem magam, hogy részt vegyek első éjszakai játékomon. Ha tudtam volna mi vár rám akkor kétszer is meggondolom a jelentkezést.

Este 6-ra kiértem párommal az erdőbe. Már szinte mindenki beöltözött, felszerelte a lámpát a fegyvere csövére, amit akkor kellett felvillantani, amikor lövés közben a ravaszt szorítottuk( ezzel szimulálva a torkolattűz csóváját). Kezdett a levegő hideg lenni, de a legnagyobb csalódás az volt hogy egy hatalmas területre összesen 9-en voltunk. A mi(piros) oldalunk 5 főt számlált, az ellenfélé(kék) 4 főt. Az ellenfélnek lőszeres ládákat kellett A-ból B-be cipelni a koromfekete erdőben, míg nekünk le kellett csapni az ellenre és el kellett lopni a szállítmányt. Mivel sosem jártam elemlámpa nélkül egy várostól távoli erdőben, nem tudtam felkészülni a látványra, azaz a semmit nem látásra. Életemben először (Na jó másodszor, mert van egy Barlangászós élmény ahol NULLA méter a látótávolság) tapasztaltam azt hogy 20 méteren túl se a társaim, se én nem látunk semmit, ami nincs megvilágítva. Félelmetes volt. Az ellenfél mozgásását néha-néha tisztán lehetett hallani, ahogy recseg alattuk az avar, ha nem fújt a hideg 6 fokos szél, és biztosan tudtuk hogy minket is ugyanígy hallani, de látni nem láttunk semmit, csak néha az elfoglalandó láda oldalára erősített világító pálcát, ahogy felénk közeledik.

Hogy miért ez az írás? Páran ismerik a Mechwarrior játéksorozatot, de ki ismeri azt a szellemi munkát ami mögötte van? Olvasott belőle?

Kicsit úgy érzem hogy a Star Wars, a Star Trek, a Babilon 5, a Csillagkapu (és még sorolhatnám), mánia miatt az emberek elfeledkeztek( vagy észre sem vették) egy hasonlóan KIÉPÍTETT (értsd, egész szórakoztató ipar épült rá) jövőben játszódó tudományos fantasztikus remekről, a Battletech-ről.

Battle jelentése csata. Tech jelentése hát ezt ne kelljen magyarázni:)

A szokásos reklámszöveg helyett megpróbálom én elmondani miért szerettem bele ebbe a csodába( elég elfogúlt nem? ) ,amihez hozzá lehet jutni könyv, PC játék, és táblás játék formában.

Az egész a jövőben játszódik, de marha cseles módon a jelenkori hírekben mindennap és történelemkönyvekben látott/olvasott eseményekből táplálkozik. Ugyanolyan cinikus, vicces, komoly, egyszerűen fogalmazva élethű, mint maga az élet és a mindennapjaink és meglepő toleranciával mutat be népcsoportokat legyen az egy etnikum vagy a kínai nép.

Hétköznapi reggel. Feltolakodunk párommal a piros metróra majd ránk tolakodik még 4 ember oda, ahol már mi is csak bunkón fértünk fel...

Robog a metró, jönnek a megállók. Senki sem száll le csak egyre feljebb és feljebb. Előttem szóló aranyesős írásból ismerős "4 ember, 4 csörömpölés" 1 hangulat: "NE MÁR, MÁR MEGIIINT???" Fel sem ébredtem, erre az embert ( miután minden megállónál letaposták) a sátánista, a cölöpverő, a Tóth Gabi Ária meg valami amatőr rockendról gitártépés (amitől Jimmy "A Király" Hendrix a sírjában forog) minden csak nem kellemes ébresztés...

Szépen kavarog a fej, szépen feszülnek az izmok, és érik a "NESZÓJÁBE" az emberben, amikor bemondja a vadászgép-robot néni hang, hogy "Blaha Lujza Tér"

Gondolom magamban : VÉGRE!!!

Fogom egyetlenem kezét és rángatom magam után a táskákat és a belógó könyököket széttolva amikor egy áttörhetetlen falba ütközöm.

Akitől nem tudtam elköszönni

Február 15.én a suliban éppen azt fontolgattam, hogyan fogom ellógni az egész napot, amikor feljelentkeztem az iwiw-re, és az üzenőfalon az fogadott, hogy tegnap tragikus körülmények között meghalt a barátom. Marhára szar poénnak tartottam, de a beérkező üzenetek közt is ugyanez fogadott, amitől elkapott a hányinger, és a remegés. A sok szar amerikai filmben mindig így ábrázolták a sokkot, és én mindig fintorogtam, hogy ilyen nincs, de sajnos el kellett veszítenem egy különleges embert, hogy lássam, mekkora tévedésben élek.

Azért írom ezt, mert szeretnék valahogy elköszönni tőled. Bízom benne hogy akárhol jársz most, ott van internet vagy itt állsz mögöttem és olvasod, amit írok, akkor is ha csak egy szellő vagy.

Azonnal rohantam haza a kocsiért, közben az első számot tárcsáztam amit találtam a nagy rohanásban. A barátnőd volt az. Olyan erőtlen és idegen volt a hangja mint az enyém, nem tudtunk rendesen beszélni, csak azt hogy úton vagyok a családodhoz. Tudom, hogy nem voltam napi vendég nálatok (a távolság miatt?), de azok után, amin középiskolában keresztűl mentünk, úgy éreztem ott a helyem, hogy megöleljem anyudat, nevelőapád,öcséd és a szerelmed. Lehet ez önzőség volt részemről, de el kellett mondanom nekik, amik eszembe jutottak rólad.

94-ben ez volt úgy a 35. repülésem utasszállítóval, Indiából útban haza az éves pihire, ami semmi másról nem szólt számomra mint: Túró Rudi (Azóta teljesen más az íze, ''kicsinálták Rudit''), Trappista, Téli szali, Pápai májas (Ami már nincs...), Lángos, Vidámpark, Balaton, Nyáribob, APÚÚÚ vegyél nekem távirányítós motorcsónakot, APÚÚÚ...

Airbus 319 volt a gép típusa, sosem foglaltam helyet szárnynál, mert mindig addig ordítottam, míg a gép orrába tettek, jobb esetben az első ablakhoz. De ezúttal úgy látszik más gyerek jobban ordított, mert velem senki sem foglalkozott, maradt a rohadt szárny amitől semmit sem láttam (megjegyzem az Afgán hegyekhez képest felülnézetből az Alföld izgalmas táj). Már 3 és fél órája repültünk az Afganisztáni terep felett (HÁHÁ, arra most biztos nem repked senki csak vadászgéppel), át az arab tengeren leszállóágban Dubai felé, amikor felkeltem a félálomból. A szék a 2. osztályon olyan volt, mint egy franciaágy kis túlzással persze, és minden egyes panelje külön szögre, irányra állítható volt ,azaz elég transzformeres és imádni való egy távírányítóbuzi gyereknek.

Elkezdtem játszani. Eleinte még csak finoman búgott a szék, de lassan már nyikorgott meg kerepelt a szerencsétlen a sok le, föl, oldalt, hátra, szét, össze mozgástól. Volt, aki úgy nézett, mintha meg akarná mártogatni a fejem az ablakom alatti hajtóműben, volt aki kedvesen rám mosolygott. Élveztem a feltűnést, de még mindig nem volt teljes a pillanat. Valami rendellenesen és ingerlően hiányzott. (REKLÁMVESZÉLY!!!) MEGVAN!! A KOKA KÓLA, az hiányzott (tudni kell, az akkori anyagi helyzet miatt több kólát ittam, mint vizet...). Megkerestem a ''Sztyuvi'' hívó gombot és ráfeküdtem. Megjelent kb. 2, azaz kettő másodbercen belül a néni gyönyörű, kedves mosollyal és megkérdezte mit parancsolok. Odalöktem neki bunkón hogy ''KOLÁ-t''. Elment, megjött, volt kólám, pár perc és ismét, ismét és ismét. Nem tudom fél óra alatt hányszor játszottam el, de élveztem ahogy szegény nő repked a turbulenciával küszködő gépen. A végén már egy tálcával jött, amin 4-5 kólát hozott. Aztán elnézést kért, hogy már nem tud többet jönni, mert be kell kötnie magát. Tudtam hogy kamu, de nem érdekelt, volt kólám meg egy nagy BAZI szárny, amitől semmiben sem tudtam gyönyörködni, csak a repülőgép gyártás gyönyörű szegecseiben. A gondolat közepén a szárny megmozdult, nem vicc remegett. Gondoltam semmi gáz ez normális, filmekben láttam már ilyet, de egyszer csak ''szétesett'' a szárny 3 darabra. A közép rész maradt, a szárny belépőéle, azaz eleje lebukott és úgy mozgott mintha, lifegne egy dróton, a hátsó rész meg még távolabb, még lentebb, szintén felfoghatatlan pózban lógott. Utoljára a 6 évesen megnézett Alien (8. utas a halál) volt rám ilyen hatással. Féltem hogy letörik a szárny, és bezuhanunk a dubai-i tevék közé. Ráfeküdtem újra a hívógombra. Esküszöm most nem 2 másodperc volt, mire odaért a segítség. Naná hogy ő jött, akit agyon szekáltam. Amikor megláttam, úgy nézett rám, mint aki beletörődött, hogy abba fog belehalni, hogy lejárja a lábát a hülye kólám miatt. Aztán meglátta az arcomon a RETTEGÉST. Sosem felejtem azt az arcot. Legjobb orgazmust átélő nőt sem láttam még olyan fejjel, mint akkor a légiutaskísérőt. Most már ő volt nyeregben. Én habzó szájjal, remegő hangon nagy nehézség áran ''ŐŐ-Ő-ÁÁ-ÍÍÍÍ-ÚÚÚ-ÁÁÁ-ÍÍÍ'' elmagyaráztam neki a helyzetet Szerintem direkt várt 15 másodpercet a válasszal. Előttem lepörgött az életem: a szögesdrót, amibe egyszer belelökött egy (HÜLYE FA*Z!!!), A tó aminek majdnem az alján maradtam, a Hullám ami elsodort, A legóm ,amit anyu összetaposott... A LEGÓ, MI LESZ A LEGÓMMAL? Ki fogja örökölni mindet? Vigyázni fog rá? Ő is épít majd repülőt, meg gravitációs tankot?. A válasz visszahúzott a valóságba: ''Ez egy Airbus, ennek a repülőnek így nyílik szét a fékszárnya, 30 másodperc és leszállunk''. Megnézte az övemet és elment...

Ott égett a fejem, hogy már ennyit repültem, nem egy utat teljesen illegálisan a pilótafülkében, hallgatva a nagy öreg fehérszakállas ISTENEKET, ahogy én láttam őket gyerekként és tisztelem őket most is. Én voltam a suliban az, aki minden plakátra megrajzolta az indiai légierő vadászgépeit az éves rendezvényeken, természetesen profin ábrázolva a fékszárnyakat, kormánylapát... Most már tudom, hogy a technika fejlődik, az Airbusnak ilyen repülői vannak és én imádok mindent, ami felvisít beletapasztva a székbem, majd a levegőbe emel. Veled kedves olvasó pedig lehet, mindketten ott leszünk a Nemzeti Repülőnapon Augusztus 12-én vasárnap.

Üdv: Mcray

Van egy ''kedvenc'' autótípusom. Ha eddig 15 alkalommal nem akartak megölni, akkor egyszer sem. Teljesen mindegy nekik, hogy az ''ELLENFÉL'' gyalog, vagy 4 keréken közlekedik. Úgy látszik minden Forma-1-es vasárnap azt hozza, hogy a csillagok úgy állnak együtt, hogy elszabadul a pokol a Renault Scenic-esek agyában. Biztos felbőg ott is a 90 vagy mit tudom én hány ló és biztos a gumi is eléri az üzemi hőfokot, de KÖNYÖRGÖM! Ezért miért kell úgy vezetni mint ALONSO??? Azaz csak szeretnétek úgy vezetni, mert nem tudtok, csak másokat lekergetve a fűre, a járdára, az árokba, le a zebráról stb.

Itt a legdúrvább ''AFFÉROM'' velük. Az egész egy békés Esztergomi túrával kezdődött. az 50 lovas gyengusz Fiestával a családommal kapaszkodtunk fel a Pilisre Dobogókőn át Esztergom felé. Kanyarogtunk elég normális 60-70 es tempóval, amit egy ilyen kocsival csak jó vezetés (vagy gyakorlat: inkább ez volt meg) mellett lendületből lehet elérni az emelkedőkön, Egyszer csak egy Arany Scenic parkolt be a hátsó lökősömre kb 50 centire. A 2 éves rutin megnyugtatott, hogy mindjárt elmegy és nem látom többé, nagyon nem idegesített. Aztán kivágódott egy beláthatatlan részen és elment mellettem. Gondoltam hogy ha szemből jöttek volna, nem csak Ő, de mi is meghalunk, ha az visszadobja ránk. Aztán már ott is volt a ''kolléga'' mögöttem. Szintén Scenic, szintén arany színben, szintén 50 centire. Ez is kivágódott és elment, ez is beláthatlan kanyarban... Gondoltam, végre elmentek. Egyik, magyar, másik szlovák volt, de vezetni egyik sem tudott... Utána volt ''szerencsém'' végignézni lefelé a hegyről, ahogy ezek a a Sumáhert meg a Démon hilt utánzó vad egymást előzésbe kezdtek, de tényleg az a minden kanyar egy helycsere típusra gondoljatok. Egyszer csak mindkettő felvett egy egymástól 20 centis távot 40 kilóméteres sebességgel. Szinte a nyakukba estem lefelé a hegyen. Gondoltam, én hegyen elég jó vagyok és a kis Fiesta is jól kanyarodik, nem szeretném szagolni a már égő motor meg gumiszagot amit ezek húznak... A leghosszabb egyenesnél ( Shaolin Falu ) előzésbe kezdtem, hogy elmenjek mellettük. Bár ne tettem volna. Mindketten ráléptek a gázra és velem párhuzamossan jöttek kitakarva mind az első, mind a hátsó visszatérő területet. Ott ragadtam a szembe sávban 70 es tempónál gyorsulva. Lassítottam ők is lassítottak. Megláttam egy VW Golfot jönni messze és elkezdtem félni. Volt is rá okom, mert amikor a gázra léptem már 110 volt a sebesség és ezek( ezek ,ezek a ROHADT GYILKOS ****************** ,hogy DÖGÖLNÉNEK MEG!!!) ott jöttek mellettem. Anyám sikított, nővérem sikított, én ordítottam remegtem és ahogy már ötvenszer a TOP GUN című filmben láttam, nyomtam egy padlóféket, hogy a 2 Genyóknak ne legyen ideje reagálni. Sikerült behúznom az utolsó pillanatban, a Golf szemben szintén padlózott és 45fokos szögben csúszott el mellettem, biztos megpróbálta elrántani a kormányt a vezető... Ezúton szeretnék bocsánatot kérni attól a fekete golfostól, amiért majdnem a halálba küldtem. Én voltam az a fekete Fiestás, akit valószínűleg sosem fog elfelejteni (biztosan nagy Ford rajongó azóta)... Az esemény után ezek elhúzták a mocskos belüket, én meg ott maradtam 40-es tempóval, gyomrom tartalma félig a számban, a veséim fájtak ahogy rúgták belém az adrenalint, szóval nagyon ''jó'' volt.

Azóta is minden hétvégén találkozok arany Scenicesekkel, akik szopatnak pl nemrég történt. Araszol a dugó 20-30-cal, mellettem kis hely, és későn indultam el a sorom után.
Scenic mögöttem BŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ, kiugrik, elmegy mellettem kb 70-nel majd beránt elém, közben már padlózva én meg még így is majdnem beleszállok...

Azután szó szerint beteg voltam ha arany Scenic bukkant fel. Pár napja előzésbe kezdtem az új( régi ) Opelemmel de elmértem a távolságot. Ez az igazság ''ELKÚRTAM'', és minden erőmmel azon voltam, hogy minél kevesebb komplikációval megússzuk, azt nem is néztem a többi kocsi milyen márka/típus volt. Az akit előztem rátett egy lapáttal,mert csak rálépett a gázra, pedig simán beférek ha el sem veszi lábát csak tartja de mindegy... A kocsi ami szemből jött, kiszaladt a fűre a fél szélességével. Miután biztonságban voltunk mind, tükörbe néztem és )))))))))))))))))))))))))))))))))))))) Egy ARANY SCENIC!!! HAHA, még az is lehet, hogy ez is benne volt abban a 15-ben akikkel korábban találkoztam és a sors most véletlen visszaadta neki, mert tényleg nem láttam hogy Scenic amíg gépészkedtem

Azóta ha meglátok egy Renault Scenicet tisztes távot tartok és mosolygok. Elmúltak a gyomorgörcsök, az adrenalin pumpálások, a fejfájás, az idegroham, ha meglátok egy Scenic-et Gyúrcsány is nagyon haragudhattott az országra, mert Ő is csinált olyat hogy ''ELKÚRTA'' és ő is úgy mosolyog rajta, mint én a Scenic-eseken...

Soha semmilyen Renault-val nem volt bajom eddig, ami nem Scenic és nem arany színű. Nagy általánosításomban, ami valljuk be elég megalapozott hehe, Scenic-et csak olyan emberek vesznek akiknek

- nem áll fel
- nincs önbizalmuk
- nem elég felnőttek az utakhoz
- leszarják ha valakiben kárt tesznek
- és ide lehetne az összes negatív tényezőt sorolni

Ez a cikk még nem azt jelenti, hogy a ''kedves'' és kopasz( ami szerintem jól áll...) Audi, Bmw, Mercedes gépjárművezetők jobbak, DE egy valamiben sokkal szimpatikusabbak.
Ha ők a seggemben azt hallatják hogy: ŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ ,tudom hogy nem fognak padlóféket nyomni, hanem elhúznak oda ahová kívánom őket...

Nektek Tanuló vezetőknek meg azt üzenem, hogy most mutassátok meg mit tudtok, ha szopatnak a nagyok, mint ahogy én tettem 5 éve, mert ha már van egy kis rutinotok, már nem dicsőség egy Bmw-t elengedni hogy utána a dugóban ügyes helyezkedéssel üdvözöld a szomszéd sávból egy nagy mosollyal. Ja és az nincs a kreszben hogy le kell menni az út szélére ha a mögötted levő dudál

Üdv autós társaim