Lág Tremontane 66D

A gitárhoz tegnap jutottam hozzá a nyíregyházi Musikworld jóvoltából. A dolog pikantériája, hogy nem ezt a gitárt választottam, hanem egy másikat. Szerda délután boldogan hazavittem, majd még boldogabban szaggattam a húrokat napestig. Így ment ez szombat estig, mikor leültem egy hangológéppel és pontosan behangoltam, ekkor ért a meglepetés, méghozzá a nyak 1mm-t felnyílt a testtől. Kivártam a hétfő reggelt, mikor is első dolgom volt betelefonálni a boltba. Készségesek voltak, ezt mondták, egyből vigyem be és megbeszéljük mi lesz. Így is tettem: bementem majd a srác azt mondta, holnap visszahív, mert ma nincs bent a főnök. Meglepetésemre délután 3-kor csörög a telefon és azt mondta, beszélt a főnökkel, ha akarok egyből mehetek be becserélni egy újra. Több sem kellett nekem, egyből buszra szálltam. Ezzel a hangszerrel már régóta szemeztem. Egyből kezembe is vettem. Eldöntöttem, nekem ez kell, hiába drágább.
Megérte a hatezer forint pluszt. Masszív mahagóni konstrukció, "mézszínű" mahagóni nyakkal, oldallappal és hátlappal, lucfenyő fedőlappal. Fekete hardverek, indonéz rózsafa fogólap és húrláb, gyári Elixir húrok. A rengeteg mahagóninak és rózsafának köszönhetően a hangja mély tónusú, a magasak kiemelkednek belőle. A 11-es Elixir húrokon élmény játszani (bár annyi pénzért legyen is az!), sem az akkordok, sem a szólózás nem fáraszt, köszönhetően az alacsony húrmagasságnak és a kiváló formájú nyaknak.
Mindenkinek csak ajánlhatom ezt a modellt! Játszottam már többszázezer Ft-os Cort és Martin gitárokon, egyedi mesterhangszereken, de ez azok árának tizedrészért hozza ugyan azt a hangszínt, hangerőben pedig még kicsivel többet is.
Amennyiben érdekel titeket, a továbbiakban leírhatom a többi gitárom és a gitártanulásom történetét is.