Hirdetés
Álltam a csendes éjszakában, fejem felett forogtak a hatalmas lapátok, szinte sikítva hasították ketté a levegőt.
Elmémben enyhülni kezdtek a zavaros gondolatok, ahogy a fagyos szél cirógatta az arcom.
Percekkel később a lábaim megadták magukat és térdre borultam a kavicsos úton, majd egy lendülettel hanyatt feküdtem.
A hideggel cseppet sem törődve bámultam fel az égre, hátha választ kapok arra, hogy miért történik mindez, de nem felelt.
Susogott valamit a szél füleimbe, viszont semmit nem értettem belőle, aztán a környező zajok elhalkultak.
A némaság körül ölelt, minden fájdalmam elmúlt, csak a csípős hideg szolgált társamul.
Figyeltem, ahogy sóhajaim nyoma eltűnik a levegőben.
Az élet is ilyen... csupán egy-két lélegzetvétel az egész és vége.
Szoktam olvasgatni, hogyha van új 