Ez még 11-én vasárnap történt, a szülők látogatóba jöttek, megnéztük megint a karácsonyi vásárt, majd apa felhasználta a születésnapjára kapott utolsó pacaljegyet.
Elsőre a Régi híd vendéglőbe szerettünk volna menni, de vasárnap telt házuk volt, így B tervet kellett kitalálni.
Egy kis mászkálás és étlapnézegetés után a Brnoi Étteremre [link] esett a választás. Itt már korábban egyszer ettünk, legalábbis hoztam kaját. Maga az étel finom volt, de a kiszolgálás akkor kicsit fura volt.

De nem volt időnk tökörészni, mivel már 2 óra is elmult, mindenki éhes volt, és az étlapon ott volt a pacal :)
Bent alig voltak páran, a kiszolgáló srác normális volt, a kisebb gyerek is aludt, a nagyobbnak meg volt játszósarok.

Gyors rendelés, majd egy Pilsner Urquel társaságában megérkezett a pacal.

Ez most csak egy gyors bejegyzés lesz.
Ma dél körül meglátogattuk a Szegedi karácsonyi vásárokat. A Széchenyi téren elég átlagos volt, semmilyen kaja nem nagyon nyűgözött le, a kirakodós portékások meg főleg nem. Az egyik helyen volt valami körben menő Axel F zenét játszó röhögő szamár vagy egérfigura. Kb két perc után már majdnem hívtam az elmegyógyintézetet, hogy vigyenek el, annyira idegesítő volt, fogalmam sincs, hogy a szomszéd árúsok hogy bírják. Ha én lettem volna ott akkor biztos az eladónak az urológián kellene kiszedetnie :DDD

Na mindegy, mentünk tovább a Dóm (Doom :D) térre, az ifjuság most égedelem rossz volt, alig tudtunk tőlük bármit csinálni. A kisebbik nem aludt el, nyűglődött, mi éhesek voltunk, tökéletes recept egy jó családi programra :D

Amíg a nagyobb a szalmalabirintusban rohangált addig felmértem a kajahelyzetet és ezt a nagyszerű bódét találtuk, a Békési Kira vendéglő üzemeltetésében. [link]
Rendes hangerőn ment a zene, az elégedett ügyfelek meg hozták a pálinkát a szakácsnak, ez rossz hely már nem lehet. Korábban is láttunk már őket másik vásárokon, de még nem jutott sor, hogy kóstoljunk, úgyhogy ezennel meg is ragadtam a lehetőséget.

A mai nap elég érdekesen indult, nem volt semmiféle pacalozás betervezve, de csak összejött :)
Reggel a nagyobbik gyerek dokihoz ment, ezért én maradtam itthon a kisebbel, igazán kellemes elfoglaltság éjszakai műszak után, mert ugyebár az ifjúság nem ismer se embert se istent, reggel kelés van.
Szerencsére most kicsit lazábbra vettem a napot, így 8 körül amikor már a legifjabb csibész rajtam ugrált az ágyon már letudtam kb 5 óra alvást két részletben.

Délelőtt elvoltunk, majd mikor a család többi része is megérkezett, a szokásos rendrakás, kajáltatás, ilyesmi. Majd elvittem babakocsival a gyereket a városba, hogy aludjon, meg elintézzek egy csomagváltást a T-Home-nál. Ez elég vicces volt, mert egy igazi házsártos öregasszony is volt a várakozók között. Én a szokásos kiwi pozitív hozáállással nyomtam, gyerek eljátszott, mászkált, vigyorgott mindenkire, de ez valami félelmetes volt. Kb ilyen szöveggel indított a zéróIQs ügyfelek segítésére kirendelt kedves csajszihoz: "na remélem nem valami hülye picsához kerülünk megint akinek fogalma sincs semmiről". Aztán azon problémázott, hogy nincs kint óra, meg ülőhely (igaz volt vagy 5 szabad, de szerinte közel volt az ablakhoz -3m), meg a k*rvaanyáért nem haladnak ezek. Minden 1-2 percben volt valami beszólása, persze adtam vissza neki az ívet, hogy, 'csólolom mik azok ott, há nem kecskeól az a szék tessék leülni, meg a fiatal szovjet mérnökök már feltalálták a karórát, de csak ment a zsörtölődés ezerrel. Én jót röhögtem rajta, de nem igazán vette a lapot.

Ez még a nyár derekán történt (Július 14), itteni Szegedi topikos kollegák javasolták a Fasor Vendéglőt Újszegeden, hogy ott is elég jó pacalt adnak.
Egyik nap miután magamhoz tértem dél körül, elég hitvány esős idő volt, meg kaja se volt nagyon itthon. Ráadásul az új generáció felügyeleti jogát is megkaptam, de csak őrültködtek a lakásban.
Gyorsan belegóztam őket a kocsiba, és hajrá, irány valahová. Ekkor jutott eszembe, hogy milyen jó is lenne egy finom pacalt enni :)
Csak nagyjából emlékeztem merre volt a Fasor vendéglő [link], keringtem egy kicsit amire meglett és parkolóhelyet is találtam. Szerencsém volt, mert eddigre az idő is javult egy picit, és a legifjabb is alfa állapotba került a gyerekülésben, úgyhogy minden adott volt.

Gyorsan bementünk, találtam egy helyet ahol rálátás volt a kocsira, majd az étlap komoly 5 másodperces átböngészése után meg is rendeltem magamnak a pacalt, Daninak meg a forró csokit.
Nagyon korrekt, gyors szervíz, pár perc alatt meg is jött minden.
Hangulatos ovális tányér, rendesen megrakva a finom ebéddel:

Mióta ideiglenesen Magyarországon vagyok egy darabig, kipróbáltam a környéken jópár pacalt aztán úgy gondoltam, hogy jó volna rögzíteni némi infót az utókornak, hogy milyen is volt :)
Már vagy 10 helyen ettem jobb és rosszabb pacalt, de reméljük növekszik a szám a jó pacalok javára.
A témában egy hasonló forrást találtam, de ez elég ritkán frissül. [link]

Ma éhesen kolbászoltunk Szeged belvárosában valami jó hely után kutatva, aztán jutott eszembe, hogy a Marx téri Gulyáscsárdát [link] ki akartuk próbálni már egy ideje. Pár perc alatt oda is értünk, a gyerek is aludt a szekerében, úgyhogy minden adott volt egy jó ebédhez.
A belső tér elsőre kicsit szűknek tűnt, meg az asztalon a terítő kicsit foltos, de majdnem mindenhol ültek, úgyhogy ez nem szegte a kedvünk. A 90 évek eleji retró berendezésért pluszpont, nekem nagyon bejön, már csak egy kis Első Emelet meg Bonanza Banzai kellett volna, hogy szóljon a rádióból.
Én kapásból még mielőtt bementünk kiszúrtam a velős pacalt, már az angol helyesírási hibáktól hemzsegő kinti táblánál elindult a nyálelválasztásom :)

Ezen ma hangosan felnevettem

Mesék a visszavándorlásról - 1907

Napról napra felhangzik a magyar hazafiak ajkán az ujjongás hangja az édes hazába visszatért, számtalan, idegenbe szakadt honfitárs fölött.
Hogy mennyi alapos ok van az örömre, megvilágítják élénken a tájékozott források:
A fiumei Tengerpart például így ír egyik minapi számában a kérdésről:
Visszavándorlás a szó tulajdonképpeni értelmében nincsen. Ellenben vannak meggazdagodott és jómódba jutott magyar amerikaiak, akiket a család vagy talán a honvág egy kis időre hazaszólít.
S ezt mi, illetőleg az illetékes körök visszavándorlásnak szeretnénk feltüntetni, nagy jelentőséget tulajdonítva a dolognak azzal is, hogy nyomban a holmi munkaközvetítő hivatal létesítését határozzák el.
Az igazság érdekében meg kell említenem azt is, hogy ezek az utasok, akiket visszavándorlóknak szoktak nevezni, tulajdonképpen még csak elősegítik a kivándorlást. Mert vagy a családjuk valamelyik tagját, vagy számos ismerősüket bírják arra, hogy szintén kivándoroljanak.
A visszavándorlás, amit ezen címen ismerünk nem más, mint transzatlantikai személyforgalom, ami jövedelmező, hasznot hozó lehet a Cunard amerikai vonalra, s arról tehet tanúságot, hogy végre a magyar kivándoroltak kezdik megismerni ezt a vonalat, s ha látogatóba mennek haza, most már nem a hamburgi vagy rotterdami hanem a hazai vonalat használják.
Eredménynek ez is eredmény. No de nem olyan, hogy segítséségre lehetne a kivándorlásellenes akcióknak. A bajt másutt kell orvosolni. Ott, ahol fészkel és pusztít. Ott, ahol az emberi jogok kezdődnek. S amíg nem jut ír a sajgó sebekre , addig ne is kívánjuk, hogy a magyar nép a mi kedvünkért nyomorban éljen, amikor az óceánontúl gazdagodásal és jóléttel biztat.
Addig csak sopánkodjunk, jajgassunk és kiáltozzunk, hogy ez az út oda vezet, ahol a test, az ország gazdasági jövőjre el fog vérezni. Ez a jajgatás úgyis süket fülekre talál.

A következő levél a "Szabadság" című Amerikában megjelent lap részére íródott. Nem tévedés, a dátum még mindig a XX. század legeleje, közvetlenül a századforduló után.

Református papi családból származom, szüleim velem is megpróbálták, hogy a Krisztus palástját felvegyem, de ifjú lelkemet az akkor fejlődésben lévő gépműipar teljesen meghódította, és én szívvel-lélekkel azon voltam, hogy ezen a téren legjobban kiképezzem magamat. Tekintélyes gyárakban mint csoportvezető is voltam, minután tanfolyamot is végeztem, megszereztem okleveleimet. Berendeztem műhelyemet, s ha akkor valaki Amerikát jelölte volna meg tudásom értékesítésének színteréül, hát a szemébe nevettem volna. De hiába, nem tudtam szerencsétlen hazámban az uralkodó korrupt rendszerrel megalkudni, én is a független Magyarország kiépítőinek a pártjára álltam, de bezzeg sok keserű pirulát kellett érte nyelnem a mindenféle alakban előforduló hivatalos nyomás és zaklatás folytán a szolgabíró jóvoltából. De ez még mindig nem tudta megtörni lelkem szertetét hazám iránt, még az sem, hogy úgynevezett úriemberek nálam előszeretettel tettek rendelést, de számlám ötszöri bemutatása után sem egyenlítették ki. Pörre került a dolog, bár én nyertem, de én is fizettem meg.... mert a Dr. urak végre nem hajthatók sok esetben. Igy volt a tekintetes és nagyságos bérlő urakkal is, de azért csak tűrtem.

Ezennel megnyitom ezt a sorozatot is, most épp ilyen témakörben olvasgatok pár könyvet.
Egyik kedvenc történelmi korszakom a XIX. - XX. századforduló, és az ekkor történt dolgoknak kezdek szépen részletesen utánaolvasni. Nem csak a saját vonatkozás miatt is, de nagyon érdekes az ekkor történt Amerikai kivándorlási hullám (nem csak Mo-ról), de a témában elég kevés anyag áll rendelkezésre.
Rendeltem pár könyvet, most értek ide a világ végére, ebből idézek pár bekezdést, mindenki nyugodtan összepárosíthatja a 110 évvel később történtekhez

Lendl Adolf [link] parlamenti felszólalásából részlet, dátum: 1903. július 18.

És kik mennek ki az országból?... Nem koldus, nem a tehetetlen, nem a munkaképtelen és a beteg része a népnek megy kifelé, hanem a legszorgalmasabb, a munkabíró és a vagyonosabb emberek, mondhatom, a fiatal és hazafias ereje a mi népünknek.

Végre az unalmas dokumentum írás után ami az elmult pár hétben volt, sikerült rendesen termelni is egy kicsit. Két gyönge szervert meg egy SAN-t kellett összerakni egy ügyfélnek, kezd elegük lenni a csudálatos felhőből ahová még én migráltam őket 2 éve (hosszú sztori, az a lényeg, hogy 6 hónapos megtérülésük lesz a vason ).

Mivel megjött a gépvas, repülőre kerekedtem, és megcsináltam a cuccot, persze a rack-ben nem volt hely, így az első nap Hyper-V frissítéssel meg migrációkkal telt.

Leginkább fotóblog lesz, némi kommenttel.

1, Először a SAN-t bontottam ki, rendesen van súlya a V3700-nak:

2, Az x3650 M5-ök kidobozolása, ez már félig Lenovo!

Ezt ma vettem egy rövid kirándulás után, szintén az épp aktuális akciós részlegből választva, "csak" 5 dollár volt egy üveggel. Még bedobtam két csülköt a kosárba, majd jóféle csülkös lencse lesz belőle.

Egy kicsivel erősebb sör mint a többi az 5.8%-os szeszfokkal, szintén nagyon gazdag ízvilágú sör, kellemes komló és maláta összhanggal.
A szine csillogó sötétarany, sokkal tisztább mint az egy héttel ezelőtt próbált belga.

Ez sokkal keserűbb, igazi ízletes söröcske. Ettem mellé egy bagett véget vajjal, teljesen jól illett hozzá.
Az íze összességében finom és jól eltalált, de most nem az én ízvilágom, leginkább a nagyon komlós sörök jönnek be nekem, szintén egy inkább őszi sör.

Maga az üveg is nagyon érdekes, egy fennmaradt dinoszaurusz a Tuatara gyíkra hasonlít az üveg teteje.
[link]