Régi motoros körökben – és a hozzáértők között – talán nem kell magyarázni:
a tápegység nem mellékes alkatrész, hanem az egész rendszer alapja.
Az a komponens, amin minden más múlik: stabilitás, élettartam, biztonság.
Az elmúlt években viszont egyre gyakrabban érzem azt, hogy valami nagyon félrement a piacon. Nem csak az alsóbb szegmensekben, hanem sajnos már a felső kategóriában is.
Az elmúlt 1–2 évben szinte minden hardvernél megjelent a költségcsökkentés:
Kevesebb réz ,kisebb tartalékok ,agresszívebb határértékek ,papíron erős specifikációk, gyakorlatban kérdéses kivitelezés.
Ami 5 éve még középkategóriában teljesen természetes volt, azt ma sokszor már felső kategóriában sem kapjuk meg.
Amit sokan alábecsülnek: Ripple és feszültség-fodrozás ,
Szerintem erről feltűnően keveset beszélünk, pedig kulcskérdés.
A ripple (feszültség-fodrozás): hosszú távon öli a VRM-eket ,terheli a kondenzátorokat ,mikro instabilitásokat okozhat és csökkenti az alkatrészek élettartamát.
Papíron sok táp „belefér a szabványba”, de:
👉 a szabvány nem az optimális működésről szól, hanem a túlélésről.
És itt jön elő az, hogy nem mindegy, mit kapsz a burkolat mögött.



