Jó ideje akartam erről írni, egyrészt mert mindig sok a kérdés és kevés a válasz, másrészt mert úgy érzem méltatlanul hanyagolt téma.
Történetünk egy vasút mellett élő fiúval kezdődik, in medias res. Jómagam volnék, alig ~20 évvel ezelőtt. Egy fiúról, aki elé a világ legkirályabb (tudom, hogy nincs ilyen magyar szó.. de akkor is) "terepasztala" tárult ki.
1992-ben, azaz szerény 7 éves koromban én is arról ábrándoztam, hogy majdan vadakat terelő juhász... helyett egykor apám nyomdokaiba lépve a vasút kötelékeibe lépek. Mindegy mit csinálok, nekem az kell. Bármi áron... minden alkalmat megragadtam, hogy apámmal bejussak ebbe a titkos világba, úgy kezeltem, mint mások a Zónát. Egy kíváncsi szemek elől rejtett, gigantikus "játszótér", ahol nem te vagy a főhős, hanem a szolgálatba állított technika. A monumentális gépek, amik irgalmatlan csatazajt keltve szolgálják ki a fogyasztók csillapíthatatlan keresletét.
Egy napon aztán apu "különleges" feladatot kapott. Elvezényelték egy helyre, amiről nekem gyerekként az jutott elsőre eszembe, hogy ha Csipkerózsika története valós helyszíntől ihletett, akkor a mi hercegnőnk egy turbógenerátor a technika kastélyában itt, aki évszázados álmát alussza a falak között. Ma már lehetetlen jól érzékeltetni szavakkal, hogy mit is láttam. Vizuálisan sem egyszerű.
