Egyedül töltve a karácsonyt, a következő X-es életkorhoz közelítve, akarva akaratlanul szentimentális lesz az ember és elgondolkozik...
Az utolsó dolog amit zárás előtt kiadtam ma, az 20db inzulinos fecskendő volt.
Kissé csalódott vagyok, egy olyan világban élünk ahol ott van a tenyerünkben a lehetőség, hogy milliónyi információhoz jussunk hozzá, kortól, nemtől, oktatástól függetlenül, egy médium ami közelebb hozza a népeket és egységesebbé tehetné a világot. És mégis éppolyan megosztottak vagyunk mint amikor még léteztek ismeretlen földrészek.
Kiábrándít még az egysíkú gondolkodás, az hogy elfelejtettünk álmodni és merni, helyette maradt a nagy önmegvalósítási vágy és a ki vagyok én szindróma. Levegő után kapkodunk az arcok tengerében.
Elfásultunk, megváltoztak az értékrendjeink és a nagy jólétben nem tudunk már magunkkal mit kezdeni..
De ekkor kortyolok egyet a poharamból és elhessegetem a rossz gondolatokat. Nem is olyan rossz ez a világ mint ahogy az a hírekből elsőre tűnik.