Vááá, a mai nap az vááá.
Naszóval. Élménybeszámoló lesz, amikor végre úgy mennek a dolgok ahogy én szeretném.
Reggeli kelés vonatindulás előtt 10 perccel. Az összekészített ruháknak és forgószélként berontó anyámnak köszönhetően nem kések el, bár az "instant foghagymakrámes kenyeremet" futás közben kiejtettem a kezemből(mire hazaértem eltűnt az útról
)
Beérek; főnök közli a napi teendőket; mindent azonnal meg tudok szerezni, mérőeszközöket, elektromos targoncát a munkadarabszállításhoz, műveleti utasításokat, rajzokat. Darabokat átveszem, amit nem tudok eldönteni főnök rögtön elbírálja helyettem.
Elintéztem, hogy átmehessek az öntödébe, egy jó minőségellenőr barátom két órán keresztül oktat, megmutatja hogy milyen folyamatai vannak az öntésnek.
Megtanulom: az öntés, művészet (akárcsak a kovácsolás).
Visszaérvén a pokolból, főnök közli, hogy ismét van átvennivaló, a darabokat megtalálom a kinti rakterületen. Gördülékenyen megy ez is: a 4 darabból mind a 4 tökéletes, és mivel egy raklapon voltak, megspóroltam az utat és a targoncakeresés idejét. Címkét rájuk, és irány a központi raktár (ismét mák, mert kolléga a szomszédos gépnél épp akkor végzett a készülékek felrakásával; enyém az elektromosjancsi
)