A Shuttleworth-probléma

Kisebbfajta hisztéria van kibontakozóban a desktop linuxok körül az utóbbi egy-két hónapban. A felhajtás -- minő meglepetés -- ismét a Canonical disztribúciója körül van, és -- megint csak ismerős -- természetesen negatív éllel. A Mark Shuttleworth tulajdonában lévő cég ugyanis hajmeresztő lépésre szánta el magát: szakít a jelenlegi mainstream asztali környezettel, és egy saját megoldást szállít alapértelmezetten.

Ubuntu Unity

Politikai vonatkozása is van bőven a dolognak. Egyrészt Shuttleworth lépéseit a linuxos közösség egy része állandó kritikus szemmel kíséri. Egy korábbi sikeres vállalkozását sikerült jó pénzért értékesítenie, így “pénzemberré” avanzsált.

Ez már önmagában is sokaknak böki a csőrét, pláne ha a pénzével valamit kezdeni is akar -- mindegy milyen szándékkal, függetlenül attól, hogy 2006-ban a KDE projekt legfőbb támogatója lett. Amellett, hogy gyakorlatilag egy debian testing/unstable változatot csomagol új köntösbe, még viszonylag sikeres is a dolog, lényegtelen persze, hogy a felhasználók jelentős része ezzel tanulja a linuxot könnyedebben, és nem utolsósorban ingyen.

A cikk három forrása:
http://www.h-online.com/open/features/Why-I-was-wrong-about-Microsoft-1218798.html
http://www.groklaw.net/article.php?story=2011032316585825
http://seattletimes.nwsource.com/html/businesstechnology/2014472018_btpiracy14.html
(Elnézést az esetleges fordítási problémákért)

Egy fogyasztóvédelmi törvényjavaslattal járja lassan egy éve a Microsoft az USA tagállamainak törvényhozó testületeit, ami a szoftverkalózkodás elleni harcban kíván segítő kezet nyújtani a sértett feleknek, és egyben mentenék az ország gazdaságát a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattól. Ez első pillantásra semmi meglepőt nem mond, hiszen tudható a cégről, hogy élen járt a szoftveres liszenszsértések elleni harcban - már amennyiben a saját liszenszeiről volt szó.

Feltelepítettem. Nem akarok arról értekezni, hogy melyik alkalmazás milyen újdonságokkal érkezett, nyilván van erről is bőven leírás, esetleg ha nagyon “nyúztok”, akkor később arról is írok majd :) Inkább csak pár gondolatot szeretnék megosztani Veletek, némiképpen bosszúsan.

Ubuntu és a Problémák

Problémák mindig voltak. Volt olyan, amikor driver-hiánnyal küzdött az ember, vagy amikor volt driver, de minek. Néha egy-két alkalmazás megfelelője hiányzott, néha meg épp volt, de hibáktól hemzsegtek, vagy épp olyan ember készítette a felhasználói felületét, aki valószínűleg látens autista volt. Magával az alaprendszerrel a (számomra) kezdeti - Interpid előtti - időszakban nem voltak igazán nagy gondjaim, sőt az Intrepid volt az, amikor azt gondoltam, hogy na ott vagyunk már.

Két emlékezetes pontja volt ennek az időszaknak. Az egyik az, amikor egy áramszolgáltatói probléma miatt megdöglött az alaplapi hálózati kártya egy FuSi asztali gépben, és egy hulladék Realtek váltotta. Ahhoz a kártyához a fene tudja milyen meghajtó járt akkoriban, de a windows-os domain-ben az SMB/CIFS és SQL Server protokollját használva a csomagok nagyívben elkerültek. Akkor a probléma részleges megoldása az volt, hogy a Samba beállításainál a csomagok méreteit kicsit pofozgatni kellett.
A másik inkább elvi jellegű volt: a Kubuntu csapat elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy kidobja a KDE 3.x szériát. Én ezt másképp láttam, ugyanis maga a hálózatkezelés sem működött az elvárható minimális módon, és áttértem a Gnome-alapú disztribúcióra, amit így utólag egyáltalán nem bánok.

Elég volt a szívásból. Nekem egy stabil linux kell. Korábban már annyi kört futottam a bubuntu különféle változataival, hogy lassan már olyan rutinnal pötyögöm a különféle workaround-okat, mint ahogy egykori tanárom hegesztette reggelenként egy ősöreg vas bootloaderét a reggeli kávé mellett (1..1..0..1..1..bazz hol tartottam...).

A nap a megvilágosodás napja volt. Kicsit váratlanul is ért a dolog, mert viszolyogtam a Novelles anyagtól, részben a korábbi Novell-termékek miatt, részben GKH arroganciája is taszított, meg amúgy a németes dolgok egyébként is kicsit "szögletesek" -- nekem legalábbis; ja meg boycottnovell.com, ami aztán végképp meghatározó egy hegesztőipari szakmunkás életében.

Korábban bubin KDE3-at használtam, ami egyszerűen gyönyörű volt, és kezesbárány. Amikor bubiék kidobták a KDE3-at, és a KDE4 (codename: reset) mellett döntöttek, a jól bejáratott dolgaim megszűntek működni. Sűrű dörmögések közepette átszoktam a Gnome használatára, ami kissé fapad feeling volt, de legalább működött úgy-ahogy. Időközben figyeltem, hogyan jönnek ki az újabb KDE4 verziók, mindegyiket kipróbáltam, aztán mentek a kukába. Aztán több helyről azt hallottam, hogy a bubi KDE változata csak bohóckodás, ha igazi KDE-alapú disztribúciót akarok, akkor bekeményítek egy OpenSUSE-vel.