Fotó: MLaca

Korábban a tükör miatt igencsak behatárolt tervezési keretek drasztikusan kitágultak a mirrorless rendszerek megjelenésével. Tükör híján szinte kötöttségek nélkül lehet mindenféle felépítményt megálmodni, a kereső elhelyezhető a vázon bárhol, vagy akár adott esetben a vázon kívül is.
Nem csoda tehát, hogy már ma is sokféle felépítménnyel találkozunk. Létezik már pici kereső és vaku papucs nélküli, rangefinder like beépített, illetve tilt-es opcionális keresővel, valamint vannak DSLR like mirrorless vázak is. Ez utóbbiból is van kicsi helyes retro, valamint nagy markolatos/nagy akksis modern funkcionális.

Már régóta érik bennem a gondolat, hogy írnom kéne kicsit a Micro Four Thirds által alkalmazott automatikus szoftveres torzítás korrekcióról.
Ennek legfőbb oka, hogy bár a rendszer lassan 5 éve indult útjára, de ennek ellenére mai napig újra és újra felmerül, szinte mindig ugyanaz a pár kérdés ezzel kapcsolatban. Ráadásul a fórumokon rendszerint meg is születnek ezekre a válaszok, csak ezek sokszor véleményem szerint hibás következtetésekre alapulnak.

Például mikor valaki először fut bele valahol egy Micro Four Thirds objektív torzításban korrigálatlan képébe, akkor kapásból levonja a következtetést, hogy milyen igénytelen dolog ez, miközben szerintem meg ez ennek a rendszernek ez az egyik legjobb eleme.

Hogy miért is gondolom ezt, ahhoz a legjobb lesz, ha sorra vesszük a fórumokon általában ezzel kapcsolatban felmerülő kérdéseket/válaszokat, és remélem mire a végére érünk, remélhetőleg erre is meglesz a válasz.