Valami ilyesmit mondtam apámnak, miután megélezte. Úgy volt, hogy ma hasogatunk és kicsit mozgott az éle (nem ártana bele egy új nyél). Bemetünk tesómmal kajálni és mire kijöttem, ez a látvány fogadott:

[link]

Ez a sztori még valamikor 2010-11 környékén kezdődött. Az arcom elég sima volt, volt rajta egy-két pattanás, de ez a szüleimet és a nagyszüleimet valamiért mindig zavarta. Persze jöttek ki rajtam rendesen a pattanások, néha elég zavaró volt, de türhető. Mindig mondogatták, hogy menjek vagy menjünk el kozmetikushoz, bőrgyógyászhoz. Kozmetikushoz semmiképp se akartam. Mindig nemet mondtam mindkettőre. Aztán anyámnak volt valami a bőrével, elment bőrdokihoz és meggyógyult és nagyon győzködött engem is, hogy menjünk el, jó lesz. Na jó, beleegyeztem. Elmentünk, megvizsgált és felírt egy gyógyszert (vagy többet, nem tudom). Sotret volt a neve vagy mi. Ahogy szedtem, a pattanások még jobban jöttek. De ezt mondták is. A kontrollon kb. rám nézett, volt benn egy percig és 2-3 ezer forinttal máris megkönnyebbült a pénztárcánk. Mindeközben tovább szedtem a gyógyszert, aminek nem túl jó eredménye lett, bekövetkezett egy olyan dolog, amire nem számítottam. Az egész arcom elfertőződött, kiderült, hogy túl nagy dózisban kaptam a gyógyszert.

Mindenkinek kívánok szívből, kellemes, szeretetben gazdag, békés, mesés s áldott hólapátolást

Már akinél kell persze

Akinek esetleg nem menne, ezen gyakorolhat: [link]

Nem volt olcsó, de megérte. Erős, jó minőségű stb... hihetetlen.

(remélem senki se egy gépre gondolt )

Ismereteim szerint ez egy a Trónok harca alapján készült kis cuccos lesz. Westeros térképét, területét dolgozza fel. Úgy 70%-ig kész a map, amit 125 ember készít. Valami launcher-ről is szó volt, így gondolom ebből valami szerver féleség lesz. 50 új egyedi textúra és blokk.
Iszonyú jól néz ki. Gratula a készítőknek

Sok mindent láttam már, de nem láttam még mindent és ezt eme videó is bizonyítja. Különösebben nem tudok mit hozzászólni. A jobb oldali ajánló sávban pedig olyan videót láttam, amit nem feltétlen akartam, szóval aki YT-n nézi meg, az vigyázzon

Tud valamit

Gondolom már mindenkinek voltak eléggé furcsa álmai, én megosztanék veletek kettőt, ez a kettő amire leginkább emlékszem.

Ez az álmom régebbi és nem sok mindenről szól. Utazok egy gyors autóban, ami hirtelen megáll, de nincs semmi gumicsikorgás stb... úgy áll meg, mintha egy videót állítanál meg. Miután megállt, kiszállok a szélvédőn keresztül az üléssel együtt és nagyon gyorsan száguldok, majd becsapódok és felrobbanok. A következő kép egy atombomba robbanás valami dzsungelben.

Ez pedig 1 hetes álmom lehet kb. Elég különleges sztori. Egyik lány haverom is benne volt, akivel egy szörny iskolába jártunk, azonbelül egy osztályba. Kutakodva, az osztályban lévő szekrény alján valamiféle fehér port és egy kis vért találtunk, ami gyilkosságra utalt. Bejött a tanár. Azt hiszem matek tanár volt. Majd adott nekem 2 db papírpénzt, ami lila színű volt és ábrázolt valamit, nagyobb volt, mint az átlagos papírpénz. Azt hiszem 54x41 forint volt ráírva és ebből kettőt kaptam. Le lettem fizetve, mert Orbán Viktort már háromszor lemondatták... és itt véget is ért ez az álom. Talán ezen röhögtem eddig a legtöbbet.

Az idő minden sebet begyógyít – mondják. Ez így is van. Azonban az idők változnak és vele együtt az emberek többsége is s nem csak csoportok, közösségek, hanem egész társadalmak is. A változás nem feltétlenül rossz, sőt a változás szükséges, ugyanakkor rajtunk múlik miféle irányba visszük ezt a változást. Meggyőződésem, hogy bármiféle haladás még nem eredményez fejlődést. Szeretném megosztani a tapasztalataimat magammal és a megfigyelt társadalmi problematikákkal kapcsolatban, bár az általam leírt társadalmi viszontagságok csupán szubjektívek, így ennek tudatában tessék elolvasni.

A „harc” magammal

Húsz éves vagyok. Sok minden megváltozott e húsz év alatt. Gyűltek a tapasztalatok, az emlékek és az érzések. Akkoriban elég introvertált voltam, szótlan, eléggé zárt. Sokszor megtapasztalhattam a kiközösítés nyomorát. Voltak barátaim, de néha tudatomon kívül és tudatosan is fel kellett tennem a kérdést: minek nevezem a barátaimat barátnak? Érdekes, hogy egy közösség, egy osztály, hogy hat az azon belül elhelyezkedő emberekre. Nyilvánvalóan egy csoporton belül vannak akik kimagaslónak tartják magukat, többnek, mint amik igazából és ezáltal úgy gondolják, hogy megtehetik azt, amit a csoport többi tagja nem: felelősség nélkül cselekedni. Megváltoztatja egy másik csoportbeli viselkedését, hogy az másképp hasson egy másik csoportbeli tagra. Ezt sokszor megéltem, amikor a barátaimnak hitt emberek folyton kib*sztak velem és önkénytelenül is elkezdtem magamba keresni a hibát, azt gondoltam, hogy ha az ő irányukban hajlok, akkor befogadnak, és akkor én is a szervezet egyik mozgatórugója lehetek. Ez kezdetben működött is, de legbelül még mindig ugyanaz voltam és minden visszaállt a régi módjára. Utáltam az iskolát, a legtöbbször úgy mentem haza, hogy forrt bennem a düh és mások halálát kívántam, de aztán elkezdem írni. Az írás segített, hogy levezessem a feszültséget, mondhatni megmentett. Kevesebb lett a stressz, jobban éreztem magam egy fokkal, ezáltal kissé szabadabbnak is éreztem magam, mert kimondhattam azokat a szavakat, amit a valóságban nem mertem. Sosem voltam erős, ezért mindig a szerénység híve voltam, mintsem a vitáé. Nem szerettem a veszekedést, utáltam a verekedést és a legnehezebb pillanatokban megtudtam tartani a gondolkodásképességemet is, még ha olyanokat mondtak is ami legbelül igen csak bántott, sértett és olyanokat, amelyek másokra is kihatottak. Ahogy feljebb léptem az osztályokban, átmentem másik iskolákba, egyre több volt az „ellenség”, egyre nagyobb volt az elnyomás is s nem csak felém, hanem többek felé is. Mindenki „erős” akart lenni, megmutatni, hogy ő a falkavezér, a király. Valamely részt mindig alkalmazkodtam és elviseltem a fájdalmat. Középiskolában az ember nem cselekedhet csak úgy ahogy akar, verekedhettem volna, kiállhattam volna magamért, megmutathattam volna, hogy én vagyok a jani, de mit ért volna? Egyszerűen kirúgnak (erre volt példa). Miféle csalódást fogok én okozni emiatt a családomnak? Abban az elvben hittem, hogy mindent a családomért teszek, ez adott kitartást is. Magamért nem küzdöttem különösebben, jelentéktelennek éreztem magam. Később az eféle nézeteim gyökeresen megváltoztak. Az idő haladtával egyre több minden láttam a mocskos igazságoktól kezdve az aljas hazugságokig. Mindig úgy tettem, mintha tényleg élvezném bizonyos illetők társaságát és azt is észrevettem, hogy hosszú időn át próbáltak másféle utakra terelni, de ők előbb feladták így győzedelmeskedhettem. Rájöttem, hogy bár ezek az utak kemények voltak, de erősebbé tettek lelkileg, sokkal jobban eltudtam viselni a megmondó s kötekedő embereket s azok véleményét. Az évek alatt megtanultam jobban írni, ha fogalmazhatok így. Ahogy egyre jobban megacélosodtam legbelül, egyre inkább szókimondóvá váltam. Néha olyanokat mondom bizonyos embereknek, amiktől még ők is meglepődtek. Az fontos megjegyezni, hogy a legnagyobb tisztelettel viszonyulok mindenkihez és azzal is képes vagyok normálisan beszélgetni aki a múltban bántott. Ma már képes vagyok levetni magamról a múlt láncait és a jelenre illetve a jövőre koncentrálni. Az ember tapasztal és tanul. Képes vagyok mindent megtenni a barátaimért, amit a határaim engednek és megtanultam megbocsájtani is, de azt is megtanultam, hogy hol húzzam meg a határt és hogy miből ne engedjek. Ez egy igazán tanulságos kaland volt a maga nevében. Bárki aki hasonló dologban szenved, hidd el nekem, a végén te kerülsz ki győztesen. Céljaid lesznek és egyre eltökéltebb leszel, hogy bebizonyíts mindazoknak, akik kinevettek. Az élet úgy ad, ahogyan elvesz. Nincs olyan hogy csak győztes és csak vesztes. Mindkettőt átfogod élni és rajtad függ, hogy mit hozol ki a veszteségből... életed egyik legnagyobb győzelmét vagy a kétségbeesést és a depressziót.