A roadster életérzés... átjárja a szél az utasteret, a sport futómű gyönyörűen fekszi az utat. Szédületes kanyartempók, fantasztikus szívó motor hang. Motorféknél halkan pattog a kipufogó. Nem olyan hülye gyerek módra, hanem finoman, diszkréten... jól hangzik, ugye?
Anno amikor elkezdtem roadstereket nézni, nem értették, miért tekintem alapnak a klímát? Mert a valóság az, hogy inkább a dugóban araszolás, és a 40-45C° feletti hőségben szikkadás a napon. Ponyva alatt lehet jobb lenne, de inkább elolvadok a napon, csak azért sem. Olyan csodás a szívómotor hangja, az alatt az egy-két kocsinyi táv alatt, amíg haladni tudok. Persze, este, éjszaka azért hozza amit vártam. Amikor az éjszaka csodás levegője átjárja az utasteret. Az erdő illata... meg a nyomorult egykilenctádé füstje ami mindenáron fel akar hergelni, hogy gyorsuljak vele. Lónak a f**át.
"Gecinémet, elém úgy sem jössz be..." gondolhatja a hétköznapi autós, miközben már 500 métert indexeltem mellette. Pedig nem tolakszom, szimplán csak ott tudnék amúgy is besorolni. Persze megoldhatom erővel is, de annak mi értelme? Na meg a csodálkozás, az értetlenkedés: "ez most tényleg beenged/elenged/átenged?" Hát, igen, nem verseny, nem osztanak díjat a kereszteződésben annak aki elsőnek ér oda.