30 év után szakítottunk, de azért még beszélünk...

Régóta emésztem ezt a döntést, mert össze kötött a sok emlék, a közös dolgok.
Igazi szerelmes pár voltunk. Voltak jobb és rosszabb időszakok, de nem zavart, mert időről időre megújultunk.
Bevallom volt időszak amikor volt más is a képben, de ez inkább feldobta a kapcsolatunkat. Segített új aspektusokat találni és elmélyíteni a kapcsolatunkat.

A problémák akkor kezdődtek amikor hazudott nekem. Azt mondta Ő az egyetlen és nem lesz más, de mégis lett... Ezt a békát még lenyeltem, de olyan dolgai lettek ami felett képtelen vagyok eltekinteni. Folyton azt érzem hogy nem tudunk kettesben lenni. Sajnos ez nagyon megmérgezte a kapcsolatunkat. A csalódások sorozata már csak tetézte. Próbáltuk a megújulást, de már semmi nem a régi. Én is változtam. Már én sem vagyok olyan rugalmas.
Harminc év és eljött a szakítás ideje. Elég volt, besokalltam.
Nem voltak könnyek, csak hideg elszántság. Egy sima szombaton közöltem vele. Nem tudott mit mondani. Nem is kellett.

Elszakadni végleg nem fogunk tudni egymástól, mert a munka összeköt minket. Az a turbékoló szerelem, az a bensőséges kapcsolat megszűnt végleg. Már csak vagyunk egymás mellett.
Minden nap... minden nap a szemébe kell nézzek és látnom kell, hogy mivé lett. Ezzel büntet.

The Show Must Go On!

A korábbi affért felelevenítettem és most építjük fel újra a kapcsolatot. Nehéz ezt ennyi idősen, de én úgy gondolom, soha nem késő újra kezdeni.
Rengeteg új dolgot tanulok nap mint nap és ez jó! Persze, már nem lehet ugyan az mint húsz évesen, de a vonzalom az most is erős.
Van egy másik is. Ő nagyon ad a külsőségekre. Ahogy mondani szokták: "high maintenance", de nem bánom. Gyűjtöm az élményeket, tapasztalatokat és ez jó. Ez nem csalfaság, ez az új iránti vágy megtestesülése.

Kérlek, ne ítélkezz.

Remélem sikerül szebb és jobb kapcsolatot építenem.
Viszlát... Windows, helló Linux és macOS... <---

Még van hozzászólás! Tovább