Üdvözletem!

Egy sok darabos csomagban érkezett, szortirozás közben még jó, hogy ránéztem az akku alatt, hogy kiderüljön, ez nem "csak" egy 6110, hanem annak USA kivitele.

Ilyen állapotban egy sima 6110 valószínűleg valamelyik sok darabos pakkban landolt volna.

De, mint itt láthatjuk, Ő nem az.

Sziasztok!

Mint az, néhány posztomból, és fórumos aktivitásomból kiderülhet, kb. mióta az eszemet tudom, retro mobilokkal foglalkozom.

Az itt látható 8210 egy pakkban érkezett, még nagyon régen, és "jó lesz az még valamire!" felkiáltással, egy dobozom mélyére került, egészen nem sokkal ezelőttig. A repedt előlap, az akkuhiány, és a képet nem adó kijelző hármasa ellenére, úgy döntöttem, ideje feléleszteni.

Először az előlapot szedem le, ami ennél a modellnél cserélhető, így csak le kell ugrasztani a telefon tetején, illetve az oldalánál kicsit rásegíteni.

Üdvözletem!

A munkahelyemen le tudod adni mindenféle megunt, használt, hibás, műszaki hulladékod. Ameddig szabad volt, én voltam az az élelmes suttyó dolgozó, aki rá-rá járkált ezekre, ameddig nem kezdte el egy új főnöknek szúrni a szemét.

Azonban van, amikor iszonyatos szervezések árán megéri megmenteni valamit.

Motorola International 5200 - egyenesen 1994-ből. Dokkolójában, amit egy 19V-s laptoptáppal lehet csak meghajtani, és igaz már utángyártott, de mélymerülésből pikk-pakk feléledt akksijával. Benne pedig? A keret, ami nagyobb nosztalgiát ébreszthet sokakban, mint maga a telefon.

Ilyen kincseket bűn kidobni! (Inkább szívesen fogadom őket, akárhonnan, megoldjuk!)

Sziasztok!

Csak egy beszélgetésből jött az ötlet, legyen egy egyszerű felmérés. (Haverom meglepődött, hogy én minden alkalommal honorálom a futárnak a 4 emelet lépcsőt)

Pizza/ételfutárnak szoktatok jattolni? Ha igen, mennyit? Ha nem, miért nem?

(Vendéglátás, csomagos futár stb nem játszik most, köszi! )

Minden választ előre is köszönök!

Üdvözletem!

Mostanság meggyűlt a dolgom a futárszolgálatokkal...

A, Eset. Sprinter: A történethez tudni kell a lakhelyemről, hogy ez egy lakótelep, aminél van egy kódos kapu, ha felhív, megadom neki a kódot, beüti, felhozza, aláírom, mindenki örül.
Egyszer csak lesem a csomagkövetést, sikertelen kézbesítés. Hívom a futárt, mert ennél a cégnél megkapod mailben a futár telefonszámát is. "Volt a kapu, nem tudtam bejutni, mentem tovább" - jött a válasz, ténylegesen kedves hangú érdeklődő telefonomra. Mondom neki, hogy ez nem így működik, erre van a csomagon a telefonszámom, és én erre 10 másodperc alatt megoldást tudok nyújtani, majd megkérdem, hogy hajlandó-e visszafordulni, mert eléggé sürgős a csomag, egy olyan ajándék volt benne, amit szerda este kellett átadni, és ez egy hétfői nap volt, 8 ember adta rá a pénzt, nekem volt kedvezményem az adott boltba... Majdholnap, mondá a futár. (Anyádat, mondom én magamban...). Következő lépés, Sprinter ügyfélszolgálat, flegma ügyintézőhölgy kifog, mondom neki a bajom. Reakció "nem csak a maga csomagja létezik, nem tudom miért gondolja azt, hogy a futár majd visszafordul vele." Végül hajlandó volt rá a műszak végén, szerencséjére volt is otthon valaki még akkor is...

Reggelt!
Nem tudok aludni, így hát levezetem az elmúlt negyed évet...

Az eladás:
Volt nekem egy Citroen Xantiám. 1.9TD, 90LE, már a faceliftes, klímás, a hidrós futómű minden kényelmével, a "szarfranciaság" nyoma nélkül. Amikor ott hagyott, az az auchanos akkunak volt köszönhető, amit tűzoltásként vettek bele, és ott maradt.
Közel 1 év, nem túl sok kilométernyi kényelmes ringatózás után 2 dologra jöttem rá.
1, a belvárosban dolgozom, és szeptembertől jön a kereskedelmi meló, nagyon kevés időm lesz vezetni.
2, Tavasszal lesz időm újra vezetni, és a vételárból, meg addig félretett különböző pénzekből futná az álomautómra.

Fájó szívvel, de meghirdettem a hintót, és ekkor jött az, amit senkinek se kívánok... 290.000-ről indultam, azzal a céllal, hogy alku után 250-ért valaki magáévá teheti. Nem volt tökéletes az autó, de pont a gyenge pont, a futómű 4 gömbje lett júniusban kicserélve, emellé nem volt rossz általános állapotban se.
Az első három napban kivétel nélkül nepperek hívását kaptam, aminek nagy része a "mennyiavégetestvérem" stílusában zajlott. Majd jött egy telefonban ígéretesnek tűnő érdeklődő, aki, miután kijött, elkezdte a hibakeresést, és az alkudozást. Az állítólagos szerelője nem találta a nívópálcát, illetve az akkor még majdnem hideg vízcsövön akarta bemutatni, hogy ez a turbó csöve, és ennek gázadás során fel kéne keményednie, mivel nem teszi, ez turbohibás. Mondom mire akarsz kilyukadni? 200 ezerre... Mondanom sem kell, autócskám továbbra is kint pihent.

Üdvözlök minden kedves (és nem annyira kedves, höhö) olvasót!

Lassan 4. éve adok-veszek, javarészt telefonokat, de egyébként meg mindent, ami a kezeim közé kerül. Nem fogok konkrét eseteket írni, nehogy valaki sértésnek vegye, inkább csak általánosságban.

Kezdjük azokkal, akikkel szeretünk üzletelni:
A VEVŐ: A VEVŐ, így nagybetűvel az, akit szeretünk ha vásárol tőlünk. Tudja mit szeretne, kérdez az elején, ha szeretne alkudni akkor teszi-és nem a helyszínen. A VEVŐ nem akar lealkudni a 2000 forintos telefonból egy ezrest 3 kis karc miatt.. A VEVŐ tudja mit vesz, és általában elégedett, vagy ha nem azt emberhez méltóan jelzi.
AZ ELADÓ: Az ELADÓ nem játszik führert. Nem akar mindenáron lakáson, késő este, a város másik végén átadni, van benne minimális rugalmasság, stb.
A CSEREPARTNER: Általában tudja mennyit ér az amit adna, és az is amiért adná. Nem akar tyúkólat, 20 mázsa tüzelőt, 60 kiló hibás alaplapot beszámíttatni.

...ajánlom ezt a klipet. Még ha a zene nem is nyeri el épp a tetszésüket.

Ez a hűség hiányzik negyed éve.

"A kutyám jön, hogy kitöltse a hűtlen barátok által hagyott űrt a szívemben. Nincs benne irigység, rosszakarat vagy gyűlölet. Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre, és nem leli örömét a bánatomban."
George Eliot

Üdvözletem!

Független/külföldi/utólag nyitott telefonoknál nem egyszer kell beállítani a mobilnetet.

A sok értelmezhetetlen leírás helyett íme az, hogy mit-hova: