Szeptember-óta az aranylemezt jelentő eladás 7500 darabra csökkent. Platinát 15000 értékesített lemez ér. Tizenhárom esztendeje még százezer volt az aranyhatár. Még rosszabb a helyzet a komolyzenei, világzenei, verses kiadványoknál, itt már 1500 aranyat, 3000 boltban megvett CD pedig pltainát ér.
Az első reakciók mind arról szóltak, hogy micsoda szánalmas küszöbértékek ezek, azonban a dolog háttere igencsak összetett. A rendszerváltás előtti nagy sikerek esetében nem számítottak ritkának a százezres eladások sem, sőt, az igazán kimagasló sikerű albumok, az István a király, az Omega lemezek, vagy a Neoton Família kiadványai akár a több százezres eladást is elérték. A tízezres eladások még a kilencvenes évek elején is igencsak gyenge teljesítménynek számítottak, az Aurora együttes “Előre kurvák, gengszterek” című lemezéből például úgy fogyott el az említett mennyiség, hogy a rajongókon kívül szinte senki sem ismerte a bandát. Ma pedig már egy, a rádiókban nap mint nap hallható sztáregyüttes is örülhet, ha a tízezres mennyiséget valaha sikerül elérnie.
Pedig a kilencvenes évek jól indultak: a bővülő kínálatnak, s a frissiben megjelent CD-formátumnak köszönhetően a lemezipar szárnyalt, és több egymást követő esztendőben is növekvő eladásokat produkált. 1992-ben mégis ötvenezerre csökkentették az aranyhatárt, mivel a világszínvonalúvá vált kínálat átrendezte a piacot, s megszűntek a több százezres példányszámok. 1997-ben újabb felezés következett: a korábbi évek felfutása miatt egyre több kiadó jelentkezett a piacon, amely nagyjából ekkorra telítődött, így drasztikusan csökkent a félszázezres eladást produkáló előadók száma.
Az 1998-as esztendő már a hanyatlás éve. Általánossá válnak a személyi számítógépekbe szerelhető CD- és DVD-író eszközök, az üres CD-lemezt a kazettánál is olcsóbban árulják, és az otthoni felhasználásban is terjedni kezd az internet.Aztán jönnek a fájlcserélők és a torrent. Különösen az utóbbi négy-öt év bizonyult gyászosnak: több cég megszűnése, összeolvadása munkahelyek százainak megszűnését, és a megjelenő kiadványok számának csökkenését, s sajnos sokszor ezek minőségének romlását is eredményezte. A kiadók ugyanis egyre inkább csak olyan lemezekbe mernek befektetni, amelyek szinte biztosan megtérülnek, ellenkező esetben egy-két veszteséges kiadvány már magát a cég létét is fenyegetné. Egy album elkészítésének, és közönséghez történő eljuttatásának költségei akár a tízmillió forintot is meghaladhatják, így még egy ma már igen jónak számító ötezres eladás is éppen csak nullszaldót jelent. A CD-re kerülő árcédulán szereplő összegből az ÁFA, a járulékok, jogdíjak, a kis- és nagykereskedelmi árrés miatt ugyanis a kiadó nagyjából kétezer forintos bevételt könyvelhet el.
Ám az általános hanyatlás közepette is akadnak üdítő kivételek. Rúzsa Magdolna A döntőkben elhangzott dalok című válogatás CD-jét hatvanezernél is többen vásárolták meg – az album ezzel tripla platinalemez lett -, és a NOX Ragyogás című kiadványából is negyvenezernél több fogyott. Rúzsa Magdolna sikerének értékét tovább emeli, hogy Caramel, a Megasztár korábbi győztese feleannyi, az első széria legbefutottabb felfedezettje, Oláh Ibolya pedig olyan negyvenezer CD-t tudott eladni. Ráadásul mindeközben a honi lemezpiac két esztendő alatt közel harminc százalékkal csökkent.
De a magyar zeneipart nem csak a megasztárok tartják életben, mivel az elpusztíthatatlannak tűnő mulatós művészek is rendre szép eladási eredményeket produkálnak. A Matyi és a hegedűs duó 2005-ben egy arany és egy platinalemezt is hazavihetett, és Bódi Guszti csapata is hasonló eredményt ért el, de a Dupla kávé és Márió is bearanyozódott. Vagyis a mulatós lemezek kockázatmentes vállalkozást jelentenek, főként azért, mert a műfaj célközönsége alig rendelkezik a másoláshoz, letöltéshez, fájlcseréléshez szükséges technikai eszközökkel. A lemezkiadással foglalkozó szakemberek szerint azonban a hitelesség is fontos, és sokat nyom a latban, hogy az előadó képes-e valami pluszt, valami értékeset nyújtani közönségének; ezért tud Ákos vagy a Tankcsapba folyamatosan húszezer körüli eladást produkálni.
Egyébként Ákos, akinek legújabb, Még közelebb című albuma egyetlen hét alatt lett aranylemez, a következőt nyilatkozta minderről:
“Vannak, akik nagy poénnak tartják, hogy négyévnyi munkámat jogosítatlanul letölthetik, közben nem gondolnak arra, hogy nem csak nekem, nem csak a kiadóknak és az előadóknak általában, de önmaguknak is kárt okoznak. Az ilyesmi nem a több millió CD-t értékesítő Madonnáknak okoz komoly gondot, hanem kis országok kis előadóit sújtja leginkább. Egyszerű a helyzet: amit szeretsz, azt vedd meg, hogy életben maradhasson, és jövőre is készíthessen albumot.”
No és te mit teszel?
Letöltöd vagy megveszed?
Hirdetés
Letöltöd vagy megveszed?
Dorina, a szőke p.
Véletlenül belebotlottam a VIVA tévén futó legújabb valóságshowba.
Az egyik Megasztárban föltűnt Dorina, a műnő, Pély Barnabás cicája mutatja be, hogy miként is él ma Magyarországon egy tehetségtelen, ostoba picsa - már elnézést a kifejezésért -, akire a bulvármédia ráfogta, hogy sztár.
Buli, nyafogás, minden este lerészegedés, kb. ezzel telik az élete a hölgynek.
Nulla érték, nulla szinvonal.
Szegény Bubik István mondta egyszer, hogy ha letolná a gatyáját, és mezítelen seggel a kamera felé mondana verset esténként, bizonyosan szép nézettsége lenne a ''műsornak''. Tartok tőle, hogy valamelyik kereskedelmi csatornán már készül is ez a fajta Vers mindenkinek.
Öt ok, hogy miért ne vásárolj LG KG800 csokoládét
Születésnapi ajándék volt, és annak kiváló: szép, csecse, divatos. Igazi meglepi.
Kedvesem örült is neki, és a mai napig imádja. Ebben nincs hiba.
Én viszont kicsikét kritikusabb szemmel néztem a készülékre, mondhatni a telefont kerestem a drágaszágban. És érdekes dolgokra bukkantam.
Az írás egyébként hiánypótló, mert alig akad megfelelő teszt a telefonról, bár az LG cég adatai szerint tömegek lófrálnak az utcákon LG csokoládéval a zsebükben.
Amiért tehát nem szeretem a készüléket:
- Valami egészen degenerált a fotó funkciója. Normál méretű képet nem lehet a telefonszámokhoz illeszteni, csak a 72*72-es felbontásban készített mütyüröket ajánlja föl automatikusan. Egyébként az életem kevés lett volna rá, hogy erre rájöjjek, leírásokban, tesztekben nem volt róla szó, szerencsére valaki néhány nap után beírta a megoldást a szaktotyikba, mielőtt éppen megőrültem volna.
- Szintén képi baromság, hogy 320*240-nél nagyobb fotót nem lehet MMS-ben elküldeni. Ez akkor jó, amikor nyomatod a nagyfelbontású képeket a nyaraláson, és még véletlenül sem tudod bevonni az élménybe az otthonmaradtakat.
- A telefonhoz adott PC-szinkronizáló szoftverek nagyon jópofák, csak használni nem lehet őket. Mindent úgy csináltam, ahogy az a kézikönyvben írva vagyon, de nem megy a móka. Szerencsére kiderült, hogy ez nem csak nekem, de senki másnak sem sikerült, így ettől sem kellett végül megbolondulnom. (Gyanítom egyébként, hogy a magyar szoftver lehet a ludas.)
- Az MP3 lejátszó nem kezeli a könyvtárakat.
- És a végére a legdurvább: ha néma üzemmódra állítom, utána nem lehet vele telefonálni. A hívás kimegy, a másik oldalon fölveszik a készüléket, de úgy hallják, mint ha abban a pillanatban „bontanám a vonalat”. Megoldást csak a készülék ki/be kapcsolása jelent. Na ez sem két nap volt, mire rájöttem.
Egyelőre itt tartunk, de nagyon úgy tűnik, hogy lesznek még apró finomságok. Mindenesetre a készülék honlapján szoftverfrissítésnek se híre, se hamva. Pedig nyilván nem csak én találtam bosszantónak ezeket az „apróságokat”.
Szomorú, de valószínűleg folyt. köv.
A folytatás csak annyi, hogy mint az a Mobilaréna tesztjében olvasható volt, kijött a javított változat, de csak a Vodafone számára. És az LG még egy frímverrel sem kínálja meg a korábbi vásárlóit. No comment. Illetve mégis: görények.
Lakótelepi X-akták
Egy kétszáz lakásos társasházban még akkor sem leányálom az élet, ha éppen rajtunk kívül mindenki elment két hétre nyaralni. Hát még ha több tucat kétszáz lakásos társasház sorakozik egymás mellett, úgynevezett lakótelepet alkotva.
A szépen induló, kávéillatú reggelt simán agyoncsapja, ha valamelyik lakótársunk megmagyarázhatatlan ostobasággal teszi próbára idegrendszerünket.
Csokorba gyűjtve nyújtom át nektek panellétezésem gyöngyszemeit. Ám hogy ne sokkoljalak titeket ezzel a pszichoszociális orgazmuscunamival, fejezeteként adagolom az anyagot. Aztán hátha együtt megfejtjük a rejtélyt, és választ találunk a miértekre.
1. rész.
Az utolsó slukk
Különleges alfaja a dohányosoknak, amelyik a busz utcasarkon való feltűnésének pillanatában pöffent rá várakozáskatalizátor cigarettájára. El nem tudom képzelni miben reménykedik; defekt, motor öngyulladása, sofőr infarktusa - ilyesmi járhat a fejében, különben bizonyosan nem pazarolna a néhány másodperces tüdűizmozásra egy egész szál cigarettát.
A lényeg azonban akkor következik, amikor a busz beér a megállóba. Főhősünk ijedt kapkodással nagyokat slukkol, apait-anyait beleadva küldi szervezetébe a nikotint. Ám minden hiába, a jármű kíméletlenül indulna tovább. Az utolsó szippantásra ezért már a lépcsőn kerül sor, aztán a dekk repül kifelé, a kedves utas meg befelé. Ahol aztán elégedetten ereszti bele utastársai arcába a füstbombát.
De miért?
