Még meg sincs hirdetve az autó, de már négyen érdeklődtek. Ami alapvetően jó dolog, és azt mutatja, hogy el fogom tudni adni Wilsont.
De már az érdeklődők 50%-a (négyből két érdeklődő) után is valami nagyon mély pokolban érzem magam...
1: 600.000 forintot adna érte, ment vele próbakört, imádja, ha összejön a pénz jelentkezik.
2:
- Hálóó! Hallottam eladó az autó! Adok érte háromszázat!
- Mármint melyikért? A vectráért? (ismerős F Astrája is nálunk pihen, az is eladó, de hatvanezerért)
- Hát persze! Amúgy mit lehet tudni róla?
- Szóval semmit nem tudsz az autóról, de már háromszáz... Na, neked nem eladó.
- Akrvnyádmagyarkutyaabeledkitaposom!!! (igen, így szó szerint)
3:
- Szia, versenyen láttam az autót, mit tudsz róla mondani?
- *Minden szépen elmond amit fontosnak vélek*
- És milyen árra gondoltál?
- Figyelj még nem eladó, csak szólok.
- Akkor miért húzod az időmet??
- Asszony nem mondta, hogy még nem eladó, csak az lesz?
- Hámondta, de annak két hete!
- És kaptál ellenkező infót?
4: Ez egész normális volt, csak az árban nem fogunk tudni megegyezni

A Halálos Iramban sokadik részében Paul Walker nagyban rákészül a gyorsulásra, majd gurul öt métert a családi kombival. Valami hasonló történik nálunk is:
Túl sok projektet indítottunk el egyszerre. Nem fejteném ki a hogyanokat és a miérteket, de a logikázás vége az lett, hogy Wilsonnak mennie kell.
A lényeg : kinőttük a sedant. Pontosabban ki fogjuk. Gyermekemnek már most sem túl kényelmes hátul a kutyával, két gyerekkel és két kutyával pedig már teljesen esélytelen egy családi kirándulás.
Az utolsó rész óta Wilsonnal szinte semmi probléma nem volt. Oké, volt egy lambda-szonda csere (végre valami amihez nem kell szétszedni a fél autót), kapott új középső dobot, plusz megszólalt az egyik hidrotőke (rohadjon meg, van még 23), de jött, ment, tette a dolgát : örömet szerzett. Párom autóversenyeken versenybíró, ott is mindig megnézték, rákérdeztek a motorra, és leesett az álluk. Osztatlan sikert aratott, na. Az úton sem hagyott minket cserben soha, akár csak hazahozni, akár előzni kellett. Minden percét élveztem, főleg az éjszakai utakat, amikor szépen tartottam a sebességhatárt, és csak a hat henger duruzsolt a fülembe.
De a fényezést most már rendbe kellene tenni, guruljunk már el vele kasznishoz. 650.000. Hogymiiii??? Igen annyi. Az előző kasznis a jelek szerint még sem végzett annyira jó munkát. Rozsdára ráhegeszteni majd alvázvédővel meglocsolni ugyan műszakira jó, de mi anno nem ezt kértük. Azt kértük, hogy legyen rendben. Hát ez most visszaütött.
De az a helyzet, hogy kifizettem volna, ha nálunk marad a fiatalúr. Megszerettük, nem akartunk tőle megválni.
De kell egy kombi. IS. Ja, nem. Vagy Wilson, vagy kombi. Harom saját plusz a céges már kicsit sok.

130 kilométer egy 170 lóerős autóval, pályára fel sem mész, marad a 6-os főút, előzni nem akarsz mivel ahhoz vissza kellene váltani a szembejövő forgalom sűrűsége miatt, de pörgetni nem szabad. Marad végig a 80-90. Ilyen unalmas utam még egyetlen autómmal sem volt. És mindezt a szerelőtől hazafelé. A kész autóval.
Az in medias res után folytassuk a történetet ott, ahol legutóbb abbamaradt. Wilson műszakin gyönyörűen, minden stikli nélkül átment. Ezen felbuzdulva egy Opel találkozó alkalmával felmerészkedtem vele a Kakucs Ringre. Persze sok esélyem nem volt a c20ne F astrák ellen, de nem is erről szólt az a nap. Jó volt, élmény volt, Wilson becsülettel tolta magát, de ez az autó nem egy ilyen kicsi pályára való. Főleg nem gyári állapotban. Ellenben jó pár kor után sem az olajat, sem a vizet nem csipegette el, pedig kettesben kapta a padlógázt végig.
Pár hét múlva Debrecenbe menet megadta magát a generátor. Hazavitt, szavam nem volt, másnap a cégessel mentünk. Mágusom feljött érte, lekocsikázott vele, kicserélte. De akkor feltámadt bennem az igény, hogy blokkot kellene cserélni. Éppen elég jó volt a piac, volt V6 3.0, patika i500 blokk, okosított 3.2. Mondjuk az utóbbinál az asszony már az asztalra csapott. Valami fogyasztást emlegetett, de a banánt nem fogadta el válaszul.
Ellenben az eredeti blokk ott pihent mágusomnál, átnézés, számolás, tenyérbecsapás. És ha már szét kell szedni, mehet bele az i500 (3.0V6) vezérműtengely, és az i500 motorvezérlő. Instant 190 paci, 240Nm. A házat is elhúzza, alapjáratban, kiékelve

Picit szét lett kapva. Amit kellet cseréltünk, minden más fémig tisztítva. Ugyanezzel a lendülettel új vezérlés.

Alakul ez mint púpos Vectra a prés alatt.
Az utolsó etap ott ért véget, hogy Wilson megy szépítkezni, lefaragja róla a rozsdát az erre képzett szakembör. Nagyobb események nélkül ez meg is történt, Szenteste előtt három nappal ment érte életem értelme. A Kecskemét-Bp táv után még meleg motorral indultunk kutyát örökbefogadni, egy rövid ( ~ 300km) túra Ózd mellé. Persze, most sem ment egyszerűen. Utoljára Drágám vitte gumishoz az autót, téli papucsok ürügyén, szegényt jól át is vágták. Erről ózdra induláskor szereztünk tudomást, amikor kiderült, hogy 10 éves gumikat kapott, amik azért ráznak mert fel vannak keményedve. Könnyes búcsút vettem a GAstra lökösének festésétől, az új airsoft pisztolyomtól, és instant vettünk új 4 téligumit. Nem márkásat, de idén jó lesz (asszonyt nem csesztettem, az én dolgom lett volna, de pont aznap bent kellett maradnom melóban).
Szóval Wilson nagyon szépen jött-ment, csak éppen nem ott ment a feneke ahová az elejét tettem. Másnap alálestem, integettem a 230.000km-t futott gyári gátlóknak, és konstatáltam, hogy biza cserések lesznek.Félreértés ne essék, 20 év rutinjával éreztem, az autó még teljesen biztonságos volt.
Ha már alánéztem a motortetőt is felcsaptam. Ugyebár augusztusban volt hűtőcsere. Azóta egy csepp víz nem fogyott. Hát most üres volt a tartály. El is gondolkodtam, hogy ha kevesebb víz van benne, jobban ég?
Egy hétig jártam a mocsokkal melóba (ottdögleszmegazútszélén!!!), minden este karton alá, reggel átnéz, motortér zseblámpával lesve, persze rózsaszín folt sehol. A víz hol fogyott, hol nem. A hengerfejet kizártam, ugyanis nem füstölt, nem zabált, szépen járt, stb.
Január végén Debrecen, 450km oda-vissza. Előtte parázs vita oldalam bordájával, érveim között szerepelt a görgőhang, a féltengely, a vízfogyás.
Az Ő érve: Neo nem fér el az Astrában. Mondjuk ez tény. Ettől még reméltem, hogy indulás után nem sokkal lerohadunk az út szélén, akkor legközelebb hallgat rám, ha már most nem. Wilson persze simán megtette az utat, bár visszafelé a Moszkva Téren a görgő már hangosabb volt mint a hatos villamos. De akkor is hazavitt, Opel, akkor is megy ha a torka véres. A következő út már a Mágusomhoz vezetett.
Úgy egyeztünk meg, hogy egy hétig használja az autót, feltár minden hibát, mond egy számot, és meglátjuk. Be kell vallanom, hogy addigra kifogytunk a keretből. És bár alig egy év alatt szépen lassan belepörgött 10.000km, ami második autótól nem rossz, de volt egy határ amit nem akartunk átlépni.
Mágusom el is indult egy hétfő reggel az autóval, ahogy a műhelybe ért szét is esett a hosszbordás szíj feszítőgörgője. Vett egy újat, beszerelte, görgőhang off. Hurrá, megvan!
Narrátor: Kis buta....
Durván egy hónap elteltével lett időnk lemenni Wilsonért, addigra komoly elvonási tüneteim voltak. Időközben Mágusom megtalálta a vízfolyást is. A V blokk közepén, a szívósor alatt van az olajhűtő. Tök logikus, ugye? Ott volt az árulkodó rózsaszín nyom. Tömítések csere, problem solved ( legalábbis ajánlom neki).
Ugyebár még az első blogban írtam a féltengelyt. Egyre kevésbé voltam biztos a dolgomban, mivel a féltengely ropog, nem nyüszög. Kerékcsapágy volt a megoldás. Csere, elöl, párban. Féltengelyt egyébként sem lehet kapni, sem újan, sem bontva.
Még pár apróság, és készen lett az autó. Mármint gépészetileg.

Alakul. Lassan, nem sietve, de alakul. És megy. És imádjuk. És nem, ez nem egy objektív blogbejegyzés, ahogy az előzőek sem.
Szóval ott fejeztük be a történetet, hogy szeptemberre Mr. Wilson Fisk elkészül. Milyen meglepő, de nem így történt
Először is kiderült nagy nehezen, hol fogy el a víz. Én még életemben nem örültem ennyire egy hűtőcserének mint most. Sokkal olcsóbb mint két hengerfejet felújítani. A hűtő oldalán szivárgott a víz, de persze csak nyomás alatt. És ott is hektikusan, volt amikor 40km-en egy liter, volt amikor 500km alatt két deci. Mikor milyen kedve volt a gonosz lelkének. És persze a vizet is forralgatta. De végül meglett a hiba, Fallout előtti este irány Paks mellé, ott hűtő és kiegyenlítőtartály csere. Másnap egy kis kerülővel irány Kunmadaras, agyonpakolt autó, reggel nyolc órás budapesti dugó két órán keresztül, a víz hőmérője meg sem mozdult. Hiba megoldva, pipa. Az M3-ason gondoltam kicsit elengedem a vadállatot, de ott rendszeres a balratartás, szóval elengedtem a dolgot. 4 nap után jöttünk haza, 9,5 litert sikerült ennie, agyonpakolva, jó sebességgel.
Az új rugó is cserésre sikerült, köszönjük Kecskeméti Repülőnap, piros parkoló. Csörgött hazafelé mint a vesztés, otthon kerék le, és kivettem egy fél spirált a tányérból. Régi gólyaláb egyben ment vissza.
Van még egy alapjárati motor csatlakozó ami cserés, de mivel baromi jó áron sikerült egy szinte új motortéri kábelköteget szerezni, így azt télen még átszalagozom (baromi meleg van ám a motortérben), és csere egy az egyben.
Minap a rezocső pattant el. Természetesen a legrosszabbkor, kifejezetten kellett volna az autó. Csattant szép nagyot, utána brutál hang. Műszerfal hibát nem jelzett, kipufogóra gondoltam. Az is volt, mint félreállás után kiderült, szóval irány haza. Szomszédok biztosan szerettek. Egy hétre rá főleg, amikor fél hatkor indultam vele a nagyfaluba. Kemény 30 ezresért csinálták meg, azóta szép halk hangja van. Bár a gázelvételes visszahörgés hiányzik, de asszony megtiltotta, hogy megfúrjam az új csövet
És a kaszni. Na, hát attól féltünk, de nagyon. Húztunk egy anyagi határt, alatta marad, felette eladás. Nem akarunk pénztemetőt játszani. Már most is bukóval szállnánk ki belőle, de ezt próbáltuk minimalizálni.
Családhoz közel van szakembör, amolyan régi mester kis faluban. Legurultunk (ezért kellett a kipufogót megcsináltatni még a döntés előtt), ő mutatott egy rámpát amire fel kellene állnom. Közöltem, hogy nincs az a jó isten. Ültetés, i500 lökös, én arra fel nem megyek. Belátta, kinyitotta a garázst és kiállt egy B Vectrával.... Megnyugodtam, nem az enyém az első amit lát
Lélekben nagyon csúnya számokra készültem, az aknában hümmögött is az embör rendesen. Minden hümmögésre 50.000ft-ot számoltam. 500.000-nél kérdeztem rá, hogy most mivan?
- Gyere le!
- Megyek.
- Látod azt?
- Látom.
- Mi az?
- Küszöb?
- Az. Gyári.
- Mármint patika?
- Az. Kicsit csiszoljuk, a végeket cseréljük és kész.

Előre jelzem, hogy nem reklám, nem toborzás, csak egy élménybeszámoló következik, egy olyan hobbiról, amit még a kockák között sem sokan ismernek.
Ez pedig a LARP, az élő szerepjáték. Annak is egy specifikus, a Fallout PC játék világában zajló szelete.

Kezdjük az elején: Mi a fene az a LARP? Magyar néven "Élő Szerepjáték". Hát az egy jó dolog. Anno még a csikkekkel megpakolt felmosóvödrök között, többszázoldalas szabálykönyveket bújva (hellóóó D&D), kockákat dobálva "játszottuk el", hogy mit tennénk egy sci-fi vagy fantasy világban. Vérmesebb játékmesterek nem csak dobattak, valóban eljátszatták veled a párbeszédet, vagy az imát. Vagy nyertél, vagy nem, de a való élet is ilyen. De nekem ez valamiért kevés volt. Úgy kalandozni, hogy ülök a seggemen.... Élveztem, de valami hiányzott.
És itt jön be a LARP. Nem csak úgy beszélsz mint ha egy csapos lennél, úgy is öltözöl, úgy is élsz a játék alatt. De lehetsz bármi. Kovács, bandita, fejvadász, szupermutáns.... Jó a lopakodás skilled? Apám, próbáld ki élőben, hogy mennyire "könnyű" egy erdőben odalopózni valaki mögé, és elvágni a torkát. A Skyrimben valahogy jobban ment... Alkudozni akarsz, vagy csak kidumálni a rendőrfőnököt? Jaaaa, hogy ez a te késed? Ezzel öltek meg négy embert az erőműben éjszaka. Jó hogy jöttél.
És ezernyi példát lehet még hozni arra, hogy mennyire más ez, mint akár egy gép előtt, akár könyvek fölött. Nem, nem jobb. Más. El sem hinnétek mennyire.

Előzmény 1: https://logout.hu/bejegyzes/diabolis/szazezres_v6-os.html
Előzmény 2: https://logout.hu/bejegyzes/diabolis/szazezres_v6-os_vajon_tuleli.html

- Drágám, nem volt elég nekünk a GAstra??? Miért kellett nekünk két olyan autó, aminek lelke van?

Hangzott el ez a mondat többször is a hétvégén, de Mr. Fisk után a "felgyújtom", "eladom a g**ibe", "ledobom az új MOL felhőkarcoló tetejéről", valamint ezek kombinálása is elhangzott. De hogy is jutottunk ide?

Az előző blog végére Mr. Wilson Fisk járó- és üzemképes, valamint üzembiztos lett. Gond nélkül pótolta az egy hónapot amit húga, Fióna a kasztnisnál töltött (persze, hogy a fényező koronás lett.... Nem is én lettem volna ha nem...). Mr. Fisk jön-megy-megáll-kanyarog, és az egyre több hiba mellett egyre több élvezetet is okoz.
Jelen állás szerint az, hogy az autó az enyém, és gyenge közepes állapotnak örvend, cca. 460.000 forintunkba került. Ebben benne van az autó árától a biztosításon át, az új motorig a tréleren át minden. Az üzemanyagot kivéve ennyi van költve az autóra. Szerintünk ez nem egy rossz üzlet. Költözéskor a két autó és a hatalmas csomagtér nem kis segítség volt. Mert persze a lelakott autó mellé lelakott albérlet is dukál. De én szeretek küzdeni!!!! (Fenét, csak kis pénzből próbálok előre lépni ).
Persze a fűtőventilátort meg kellett oldani, esőben nem árt kilátni a szélvédőn. A pára ezen nem segít. És a fűtés is jól jött. Pár biztosítékot kicseréltem, kábelkötöget átmozgattam, voálá, a venti pörög, lehet szabályozni, fűteni is tud. Hűteni nem, mivel valami állat elvágta a klímakompresszor vezetékeit. Mert úgy jobban megy.... A 170 lovas autó.. Ez úton üzenem neki: ANYÁD!
A legtöbb munka a takarítása volt. De az napokat evett meg az életemből. A kédergumik közötti falcok feketék voltak, a csomagtartó falca konkrétan mohás.... Valahol fotók is voltak, de nem találom. Nem kevés törődést kapott a motortér is, amit bár a mágusom szépen kipucolt, de találtam ezt-azt.

Ha én még egyszer ilyen autót veszek, a pokol összes tüzén égjek el, és Bill Gates legyen az üst-társam, az idők végezetéig....

Az előzmények: Százezres V6-os!

A történetet ott hagytam abba, hogy autó a szerelőnél, csörög/csattog/folyik, és meglátjuk mi lesz a sorsa.

Miután beszélgettem az Astrám szerelőjével, nem voltam boldog. Csapágyak alul, felül, minden elment. Ugyanis az olajpumpa is hazament. Vakartam a fejem erősen, de hát megvétel előtt láttam az olajat a beöntőn át, kavarta szépen. A tippünk az, hogy mielőtt odaértem töltött rá a kedves tulaj, kicsit járatta, a szétesett csapágyakat pedig valamivel megtámasztotta. Így bírta ki a tesztkört majd a 130 kilométert.
De ez már rajtam nem segített, állt a szerelőnél egy autó, amit minimális keretből kellett működőképessé tenni. Vagy legalább a sorsát eldönteni, mielőtt átiratom (az átírás egy külön történetet megérne, maradjunk annyiban, hogy 20 napra sikerült, és vidékre sem kellett utaznom miatta).
A faszabúk néha hasznos, miután találtam X25XE motort, feltettem a kérdést a B Vectra csoportban, hogy az omegában lévő hosszmotor mennyire kompatibilis a vectrában lévő keresztmotorral, ha már a motorkód ugyanaz? Egyrészt megnyugtattak, hogy a bakok megvannak, másrészt jelentkezett is egy srác, hogy ő összerakja, beszéljünk. Beszéltünk, átküldött pár képet, asszony közölte indulunk, mivel azokat a vasakat élőben akarja látni. Láttuk. V6 Vectra mennyország. Saját kezével összeállítva minden. Elcsöppentünk.
Tenyérbe csaptunk, kerüljön oda az autó, a motor, a többit megoldja. Mondott egy számot, rábólintottunk, mondott egy határidőt, az is rendben. Kerestem egy motort, elmentem, meghallgattam, bár katalizátor már nem volt rajta, sokat nem ért a hallgatózás.
130km nem a világ, trailer keres, haveri áron leviszi, előtte elvisszük eredetvizsgára, utána egy héttel iratom át. Hát szorult a tomporom, hogy az új szerelőm mit fog mondani az autóra. Közben intéztem egy motort is, megoldottam a szállítást is. Amikor lekerült az autó drága szerelőm még szívott egy jót a véremen ( "Baj van.... de hát nem tudom hogy mondjam el... BAROMI JÓ VÉTELT CSINÁLTÁL!!!!!" ).
Vérnyomás vissza 160 körüli értékre, nagypénteken az autó után vittem a motort is.
És onnantól teltek, a napok. Új kedvenc szerelőm naponta kétszer hívott, hol nagyon lelombozott, hol csak egy kicsit. De haladt. Elmondhatom, hogy az eddigiek alapján sikerült egy korrekt embert megismernem.
Húsvétra sajna nem lett kész, de oda se neki, az utána hétvége volt a végső határidő, mivel az Astra akkor megy kasztnizni a baleset miatt.
Éééés eljött a szombat reggel, én már hajnal háromkor ébren voltam, család keltve reggel hatkor, hétkor Astra kulcsa fordít, sornégy feldübörög, irány az autóért.
És onnantól semmi probléma nem volt. Azaz nem lett volna.... Hazafelé jött a vas szépen, drágámmal félúton cseréltünk, a gyerek persze végig Wilsonnal jött. Két megállással szépen hazahoztuk, és felállítottuk a sorrendet:
- akkumulátorcsere, mivel az előző tulaj zetorszerelője 55-ös akksit tett bele (75 a gyári)
- két küszöb csere
- két sárvédő csere.

Avagy hogyan ne vegyél autót?

Huhh... Hát most fogok kapni hideget, meleget, hülyézni lehet nyugodtan. A történet szerintem tanulságos, eddig igazi mintája a "hogyan ne vegyél autót" kategóriának.
Van nekünk "A" G Astránk, Fióna névre hallgat (zöld, hisztis, de imádnivaló). De hát szegénykénk kicsit fapad, se klíma, se tempomat, motor is csak 1.6, de az autó mégis hibátlan, szerelőhöz nem nagyon hordjuk, mivel nem igényli. Egyben van, családi darab, örök szerelem, pörög bele a kilométer, mi kell még? Bármikor el merem vinni műszakira, rozsda sehol, műszakilag egyben. Pár ismeretlenek áltat okozott parkolási sebzés, most egy baleset nyoma bal hátul, ennyi az összes baja. Pedig 21 év, 260.000km.
Hát kellene egy Vectra. C nem, az túl drága, legyen egy B. Egy idősek ugyan az Astrával (1999), de nagyok, kényelmesek, és ésszerű áron ésszerű darabokat lehet venni. Ráadásul tetszik. De ez szubjektív.
Minap pihentemben böngészve találtam is egy ritka darabot, egy I500-ast. Aki érti az tudja, 1500db készült belőle, gyári optikai tuning, 170 helyett 193 lóerő, örök életű XE motorral. 380.000 forint. Azaz 380.000 forint. Szemöldök megszalad, páromnak megmutat, mindketten instant orgazmus. Nekem kettő is.
Másnap utánanéz, hát képek alapján picit le van lakva. Ja, és nem is I500, csak az optika majdnem azonos. Nem baj, attól még V6, 170 paci, egy megnézést megér, majd alkudunk belőle. Nincs közel, de 130km nem a világ vége, Fióna elvisz. Tulaj felhív, szombatra időpont megbeszél, pár gyors kérdés feltesz, eddig jó. Ügyfélkapu lekér, 5 tulaj, de elvileg előző kereskedő, így csak 4, de ez egy 23 éves autónál nem vészes szám. futás rendben, előző tíz évben egyenletesen ment felfelé, vizsgaképek rendben.
Na, eddig jó, most jön az elcseszés.
Két ismerőst néztem ki, egyik hivatásos, a másik hobbi autószerelő, de sajnos nem értek rá, marad a telefon. Leutazunk, autó megnéz, körbecsócsál. Téli lemezfelni merő rozsda. Igen, intő jel. Küszöbök végén rozsda, de ezt tudtuk előre. Rohadni nem rohad, futómű nem kopog. Kültér-beltér lelakva. Nem nagyon, de nem kicsit.
Igen, itt kellett volna eltűnni onnan.
Motorház felnyit, hoppá, az ott olajsár, csókolom????
Igen, itt is menni kellett volna.
Hűtővíz nem olajos? Nem, de nincs is benne sok....
Igen, itt is.
Na, szemöldök újra rángat, kiskönyv megnéz, áhá, vezérlésben 55.000km, reméljük, hogy csak a tömítés adta meg magát, típusbetegség. Mivel vezérlést alapból cserélni kell egy frissen megvett autón, gondoltuk ez még belefér. Mondom a tulajnak, hogy sok reményt nem fűzök a vételhez, de egy körre elvinném, lássuk hát. Ő mondja oké, majd jövünk.
Első kormánymozdulat, na, hát akkor felírjuk a bal féltengelyt is.
Igen, itt is.....
Elindulunk, finoman, nem taposom neki. Kicsit szokjuk. Egyenesen megy, eddig jó. Kormányt elengedve is, fékezve is, eddig is jó. Na, akkor váltsunk vissza kettőbe, és adjunk neki. Jók az ülések is, 500+ G erő fölött is kényelmes. Nincs mit tagadni, piszokul húzott a vas. A hang pedig.... V6 az V6. Nem sornégy.
Megint fék, ABS jó. Padlógáz állóról, ESP is jó, villan szépen. Kettesben is. Szóval fék jó, futómű nagyjából jó, nem vészes ez. Csak mi ez az égett szag? Sőt, égett olajszag?
Visszaérünk, motorház nyit, hát az bizony füstöl. Mármint az olaj, ami kijött a tömítésen.
Igen, itt már sikítva kellett volna rohanni onnan.
Két ismerős felhív, egyik azt mondja engedd el, a másik nem veszi fel. Asszony félrehív, mondom neki, hogy gatya, menjünk. De hát engem is megfogott, Őt is, csak kellene kezdeni vele valamit.
Eladóhoz vissza, mondom neki, hogy bocsi, de ez túl rizikós, kihagyom. De mondjak rá egy árat. Nem mondok, mert azért engem megversz. De mondjam. Oké. Százezer. Tanakodnak, legyen százhúsz, nem, max száztíz. Tanakodás, belementek.
Igen, tudom, ritka barom az ilyen mint én.
Papírok kitölt, négy irmscher felni bepakol,indulás haza. Toltam bele egy tízesért benyát, mert az nem nagyon volt benne. Először asszony vezette (gyerek persze a V6-ban utazik ), ment is szépen, 40km után megállás, olaj nem folyik, nem büdös. Aha, szóval csak akkor ereszt, ha kitaposod. Tuti szelepfedéltömítés. Indulás előtt persze néztünk olajszintet, tesztkör után is, nem fogyott. Hát akkor nem lehet nagy baj...
Narrátor: De, nagy volt a baj.
Egyszer láttam, hogy drágám odalépett a V6-nak, hát az Astrát agyonpörgetve sem volt esélyem. Mint kiderült, Ő ötödikben volt, én pedig Torettót megszégyenítve pakoltam az egyhatost
Elgurulunk vele két megállással Budapestig, cirka 100km után ültem át a Vectrába. Szerelőhöz be, még pár apróságot mondott, de az összkép: Ennyiért megérte. Egy hónapig tuti bírja, addig az Astra végez a kasztnisnál, dolgozni tudok járni, utána helycsere, rendbe hozzuk a Vectrát.
Narrátor: De nem így történt.
És most jön a drámai, bár előre sejthető befejezés: hat kilométerre a lakástól csattogás. Nem halk, nem kicsi, plusz piros lámpánál le is fullad.... B+, elört egy szelep. Vagy valami, de eltört. Nagy nehezen hazaküzdöm magam, másnap szerelőhöz küzdés. Autó lerak, kulcs átad. Meglátjuk.
Tanulságok:
1: Ha nincs pénzed, ne vegyél autót.
1/a: Főleg ne ritkát.
1/b: Főleg ne nagyot.
2: Vigyél magaddal valakit, aki ért hozzá. Ha nem ér rá, ne menj!
3: Figyelj a jelekre! Folyásos motort nem veszünk, elhanyagolt autót nem veszünk!
4: Ne érzelemből dönts!
5: Az első négy pontot olvasd el ötször!!
5/a: És fogadd is meg!!!!