Úgy gondolom, hogy a házimozi területén sincs megállás, éves szinten jelenhetnek (és jelennek is) meg újítások és fejlesztések, amik akár kihathatnak a rendszer egészére vagy csupán egy-egy komponensre. Ezek az innovációk nagyban befolyásolják az élményfaktort és persze a pénztárcánkat is. Mielőtt belefognánk az esztelen pénzköltésbe érdemes letisztázni pár kérdést: Van-e értelme? Mit akarunk elérni? Mi a végső cél? Mikor érdemes váltani? A véleményem az, hogy minden esetben érdemes végigjárni a szamárlétrát, hogy legyen összehasonlítási alapunk, és hogy fel tudjuk mérni a saját igényeinket. Ilyenkor hamar kudarcba fulladhat a kezdeti lelkesedés. Viszont nem érdemes átesni a ló túloldalára sem, amikor nem szól másról ez a szenvedély, csak a saját magunk „üldözéséről” és az örök elégedetlenségről. Összefoglalva: Az arany középút, a lehetőségeinkhez mérten.
A 21. század egyik legnagyobb nehézfegyvere a marketing. Lőni mindenkire, mindenhol. „Adjunk el mindent a leendő vevőnek, még azt is, amit soha nem is fog használni, de mi lesz, ha egyszer, valamikor, talán mégis. Azért nem árt, hogyha mégis van”. Tény, hogy a médialejátszó az egyik legjobb találmány a házimozi történetében, különösen annak, aki nem szeretne már lemezekkel foglalkozni és vevő a "plug and play" eszközökre. Egyébként is, haladni kell a korral, manapság minden digitálisan megy, egyre kevesebb teret kapnak a materiális dolgok. Teszem hozzá, jogosan. De akkor mire is van szükségünk? Kell-e nekünk az a számos szolgáltatás, amit beletuszkolnak a kiszemelt lejátszóba? Mennyi teret enged a felhasználóknak a gyártó cég és milyen lehetőség van arra, hogy a saját utunkat járjuk? A médialejátszók olyanok, mint az előre elkészített ételek: Szép, igényes csomagolás, csalogató színek, és ha szerencsénk van, akkor még ízre is bejön. Mindenki ugyanazt kapja, nincs különbség minőségben, viszont egyénileg nem tudunk semmit sem tenni az élmény javításáért, ha mégis, akkor miért vettünk „előre elkészített” terméket? Hol van az individualitás?
