Logitech G603 - Prototípus

Végy egy rakás újdonságot, pakold be őket egy olcsó és/vagy már bevált kasztniba, és kész is a tökéletes prototípus. A műfaj sajátossága, hogy néha becsúszik egy-két apró hiba...

Aki a korábbi cikkemet olvasta az általam igazán kedvelt G700s egérről, az tudhatja, hogy igencsak híve vagyok a vezeték nélküli technológiának.
Ennek több oka is van, többek között a mobilitás és kényelem, a rugalmasabb használhatóság, de talán mindennél fontosabb, hogy így megszabadulhatunk pár kábeltől. Márpedig, ha van bármi, amit nem szeretek a számítástechnikában, azok a kábelek. Ormótlan, mozgáskorlátozó, porfogó. Ezen kellemetlen tulajdonságai miatt nem szeretem a kábeleket, így ahol csak lehet, igyekszem kerülni őket.

A vezeték nélküli technológiát sajnálatos módon ma is körbelengi egyfajta negatív diszkrimináció, ami - legyünk őszinték - korántsem alaptalan, viszont mára meglehetősen idejétmúlt.
Tény és való, hogy a vezeték nélküli perifériák megjelenésének hajnalán egy vezeték nélküli egér vagy billentyűzet a használhatatlanság határát súrolta (tizenpár éve én magam is jártam már úgy, hogy visszavittem a boltba egy lényegében használhatatlan vezeték nélküli billentyűzet-egér párost), ám az évek alatt ezek az eszközök egyre jobbak és jobbak lettek. Jó pár éve már annak, hogy a - minőségibb - wireless cuccok gond nélkül képesek kiszolgálni egy átlagember, vagy egy átlag irodai dolgozó igényeit.
Ugyanakkor csak az elmúlt 2-3 évben jutottak el arra a szintre, amin már komoly, kompetitív játékokban is nyugodtan támaszkodhat rájuk az ember.
Ma már a hivatalos e-sportolók egy része is be mer vállalni egy-egy vezeték nélküli egeret, komoly, akár pénzdíjas tornán is.
Márpedig, ha nekik megfelel, akkor egy átlagember igényeit is ki fogja szolgálni a technológia.

Én és a Windows - szerelem első látásra

Nagy, és nehéz fába vágtam a fejszémet, mikor elhatároztam, hogy megírom ezt a cikket.
A téma nem vidám, és úgy érzem, hiába minden objektivitás (vagy legalábbis kísérlet az objektivitásra), szinte lehetetlen úgy írnom róla, hogy akaratomon kívül valakit, valakiket meg ne bántsak.

Felmerül a kérdés, hogy akkor minek is kezdek bele egy ilyen cikk megírásába. Nos, ez az iromány legalább annyira a saját lelkemnek szól, mint a publikumnak. Legalább egy kicsit ki tudom írni magamból azt a csalódottságot, amit az MS néhány éves munkássága kivált belőlem.

Nagyon fontosnak tartom még az elején leszögezni, hogy jómagam MS, vagy inkább Windows rajongó vagyok. A napokban beszélgettük az egyik barátommal, hogy ki milyen utat járt be a számítástechnika világában, az idő jelen pillanatáig. Jómagam még a jó öreg C64-en kezdtem, kazettás streamerrel, majd 1992 körül egyszerre jelent meg az életemben a klasszikus értelemben vett PC és az Amiga. Igaz, egyik sem saját tulajdonú eszköz volt, mindkettő jószág ismerősnél volt nyúzható.

First Blood

Tavaly márciusban összeraktam magamnak egy egész kellemes kis gamer gépet. Most nem mondom, hogy csúcs vas, mert van ismerősöm, aki két GTX 1080-nal tolja SLI-ben, hogy a 144 Hz-es monitorján döccenés mentesen ki legyen hajtva minden. Neki a két VGA-ja került annyiba, mint nekem a komplett gépem.
De azért Full HD-ra, 60 Hz-re ez a gép is megteszi.

Szerintem egy kockának három dologra van igazán szüksége. Egy jó órára, egy jó gaming PC-re és egy Han Shot First pólóra. (Hisz mint tudjuk, tényleg ő lőtt előbb).
Előbbit Svájcból, utóbbit az eBayről érdemes beszerezni, a középső használati tárgyat pedig illik magunknak építeni.
Nyilván az sem árt, ha egy kockának van még 3 laptopja, 2 tabletje, vagy 6 telefonja, egy póló hajtogató gépe, és egy papírból épített Daishija, meg egy F-302-e. Jó, egy Master Chief figura meg egy fénykard még kéne.

Halhatatlanom...

Egy kis történelem...

Az Excalibur minden kardok kardja, Artúr király mitikus, varázshatalmú pengéje, mely a mai napig legendákat és meséket szül.
Mi lehet a közös benne és a Logitech G700s-ben? Két dolog is. Mindkét harci eszköz az adott kor egyik legjelesebb képviselője, és mindkét eszköz ideje lejárt.

Ezt persze nem a szó rossz értelmében mondom, sőt, a G700s olyan, mint a jó bor, az idő nemesíti.
Jómagam már jó egy éve birtoklom ezt az egeret, és talán kicsit furának tűnhet, hogy valaki ma egy olyan egeret vásárol, ami még az "s" jelző ellenére is már jó 4 éves modell. De ezen döntésemnek sok racionális oka van. Az egyik az ára, a másik, és ez talán egy sokkal-sokkal fontosabb tényező, a gombok száma, az egér kinézete, felépítése.
De ahhoz, hogy megértsük, hogy konkrétan mi vezetett el a döntésemhez, ismerni kell egy kicsit a múltamat, így hadd meséljek kicsit a márkához fűződő kapcsolatomról.

Bevezető - Avagy az első telefonom

Ezen nosztalgikus hangulat sugallatára összeszedtem, hogy az évek során milyen telefonjaim voltak, melyiket szerettem, és melyiket nem, és főleg, hogy milyen okból. Remélem élvezni fogjátok ezt a kis nosztalgikus utazást, vissza az időben.

Ez a cikk szigorúan a nosztalgia jegyében készült, semmilyen következtetést nem érdemes levonni belőle, a cikkben szereplő élmények, és véleménynyilvánítások kizárólag a szerző érzelmi állapotát tükrözik, az idő adott pillanatában. Komolyan vételét semmilyen korosztálynak nem ajánljuk.

Bevezető

Rettenetesen nagyot változott a világ az elmúlt 30 évben. Kivétel nélkül minden területen. De van egy terület, ami talán az összes többinél gyorsabban fejlődik. Ez pedig a telekommunikáció világa.

Lényegében évről évre egyre komolyabb és komolyabb teljesítményű telefonok jelennek meg, olyan élenjáró technológiai vívmányok kerülnek ezáltal az átlagember kezébe, amik korábban csak nagyon kevesek számára volt elérhető. Egy mai telefonban olyan kamera van, ami képminőség tekintetében a 30 évvel ezelőtt elérhető professzionális kamerák nagy részét is megszégyenítő képeket csinál.

Samsung Galaxy S6 Edge Plus

Támadás egy másik dimenzióból!

Előszó

"Korának csúcsragadozója" - szokták írni egy-egy jól sikerült prémium modellre a like-vadász cikkírók. Ilyenkor többségünknek beugrik egy párduc, vagy leopárd, amint kecsesen elkapja, majd elfogyasztja a tápláléklánc alsóbb szintjén mozgó prédaállatot.

Bizony, már az S6 Edge Plus-ról is olvastam, hogy ő aztán egy csúcsragadozó. No, de mikor először láttam élőben, nekem nem egy kecses nagymacska jutott róla az eszembe, hanem bizony egy Tyrannosaurus Rex. Egy méretben, és nyers erőben olyan brutális fenevad, amely képes egy harapásra felfalni bármit, ami csak él és mozog.

Alapvetően a kisebb, egykezes, zsebbarát mobilokat kedvelem, anno ezért is szavaztam bizalmat a Sony Z1 Compactjának, amit a mai napig imádok, mi több, másodlagos telefonként napi szinten használok.
A fentiek fényében adja magát a kérdés, hogy miként kerül hozzám egy 5,7 colos telefon. Még jó egy évvel ezelőtt is maximum 4,5 colban gondolkoztam, ám mostanában adódott pár lehetőség, így elkalandoztam az általam preferált méretkategóriától nagyobb modellek felé. Ennek több oka is van, főleg, hogy manapság szinte lehetetlen kisméretű csúcs telefonokat találni.

Az utolsó mohikán

Bevezetés

Az utolsó komolyabb notebookom 2009-ben lehelte ki a lelkét, hosszú, kemény, hűséges szolgálatteljesítés után. Sajnáltam szegényt, de akkor úgy alakult az életem, hogy hirtelen hamar nem volt szükségem komoly teljesítményű notira, így egy újabb gamer noti helyett egy gamer asztali gépet vettem, és befizettem az akkoriban oly divatos netbookok egyikére. Nem volt valami erős a kis netbook, de legalább olcsó volt, és amire kellett, arra megfelelt.

Aztán néhány évvel később megjelentek az első ultrabookok, és nagyon megbuktak, már koncepció szinten, és ennek legfőbb oka az árazás, illetve az eredeti árképzési politika tarthatatlansága volt. Pedig maga az ultrabook koncepció – számomra legalábbis – meglehetősen szimpatikus elképzelés volt.
Az Intel hosszú évek óta próbálja felfuttatni a kategóriát, számos trükköt bevetett már, de valami mindig hátráltatja. Aztán mikor már majdnem sikerült, akkor jöttek a tabletek…