Bevezető és kicsomagolás
Kb. két év óta szidtam magam, amiért nem vettem anno egy Klipsch Promedia Ultra 2.0-t, az általam ismert eddigi legjobb desktop aktív sztereó speaker-t. Lemaradtam.
Aztán Péter barátomtól kaptam a hírt, hogy tesztelnem kellene egy szerinte nagyon izgalmas, új mini aktív hangfalat, az Audioengine A2-t. Rendszeresen kérdeztem, hogy mikor kaparinthatom kezeim közé kipróbálásra. Megérkezett – az azóta eltelt egy hónap szinte elrepült, és zenefüggőségem újabb szintre ugrott, köszönhetően az A2-nek – köszönöm Péter, majd megbeszélitek Timivel a hangerőemelkedést és a figyelem megoszlást…
Kicsit a háttérről…
Az audiophile hangfalakat készítő mérnökök is művészemberek, akik fáradhatatlanul keresik azokat a megoldásokat, melyekkel az eredeti felvétellel teljesen megegyezően tudják visszaadni a legkülönfélébb zenéket. Brady Bargenquast és társa Dave közel 40 éve dolgoznak mérnökként ebben az iparágban. Megszállottak. Azért alapították az Audioengine céget, hogy ne kelljen nagyobb cégben dolgozva standard alkatrészekből tervezniük. Az egész onnan indult, hogy a szomszédos SlimDevices cég mérnökei megkeresték őket azzal, hogy a SqueezeBox nevű digital media box-hoz kis méretű aktív hangfalat tervezzenek, melyet a SqueezeBox-hoz csatlakoztatva egyszerűen használható, olcsó, kiváló hangminőségű digitális médialejátszót alkossanak az akkor már elismert A5-ből kiindulva. Mire elkészültek vele, a Logitech felvásárolta Slim Devices-t, és a SlimDevices mérnökeinek nagy része elment a cégtől, így az A2 önálló termékként jelent meg. Brady-ék kitalálták a felépítést, legyártatták az egyedi alkatrészeket, majd hetekig finomhangolták minden féle zenével komolyzenétől, electro-n és reggae-n át AC/DC-ig a hangzást. A finomhangolás a legnehezebb rész szerintük (is), hiszen itt dől el, hogy az egyedi tervezés hozza-e azokat a hangjellemzőket, amit tőle vártak. Az alábbiakban részletesen megosztom veletek, hogy szerintem milyen hangzást sikerült az A2-be préselni.