Így előszóban szeretném közölni, hogy a cikkemet nem azért írom, mert bírálni szeretnék akármit vagy akárkit is, csak azt szeretném szemléltetni, hogy mi volt, és mi van jelenleg. Azt hogy, hogy éltem meg a 10 éves Raktáros, Targoncás múltamat és így emlékszek vissza:
Régen friss fiatal fejjel amikor abbahagytam a diákmunkát, elhelyezkedtem egy kisebb magyar élelmiszer bolt hálózatban Budaörsön árufeltöltőnek. Szép idők voltak azok. a pénz már akkor sem volt sok de.. nyugodt életem volt. más dolgom sem volt, mint az ásványvizet kipakolni az eladótérbe.. Egyszerű munka, nem az eszemért fizettek . De volt ott egy jungheinrich 2,5 tonnás targonca. Ez még az ezredforduló idején volt. Néztem, hogy a targoncás milyen szépen rutinosan csinálja vele a munkát. a jó öreg Palii bácsi. aki végül is a mentorom volt. Ő tanítgatott a szakma csinjára binjára de mivel igazából azt figyeltem kezdő fejjel, hogy csinálja a dolgát. Megtetszett a dolog. De jogsim az nem volt rá sajnos. Hát én gőzös kis fiatal fejjel elmentem és megcsináltattam a jogsimat. Abban az időben 86.000 Ft-ért. Nem volt kis pénz. De megcsináltattam. amint kézhez kaptam állandóan targoncázhatnékom volt. De mivel az üzlet kicsi volt nem kellett sokat. Kicsinek éreztem a munkakörömet. Targoncázni akartam állandóan. olyan jónak lenni mint a mentorom. Bizonyítani akartam állandóan, hogy megy ez nekem is. Ennek a nagy bizonyítási kényszernek áldozata lett egy raklap sör meg egy raklap tejföl, amit ráadásul még jól szép is tapostam a géppel.