Bevezető, tartozékok, külső

Bevezető, tartozékok:

A Nokia már régebben is bebizonyította, hogy tud "nem kicsit, nagyon" jót csinálni. Ez a régebbi telefonoknál bőven megnyilvánult, mert minőségi problémák nem nagyon voltak. Minőségi anyagokból csinálta a telefonjait és finoman szólva tudásra sem voltak utolsók. Például az „N” széria és amióta a Nokia együtt működik a Carl Zeiss-szel, azóta a kamerái is az élvonalba tartoznak.

Azóta persze jött már sok minden, Android, Samsung és a többi, de a Nokia megint letett valamit az asztalra, konkrétan egy 41 Megapixeles kamerával rendelkező telefont. Amikor meghallottam egyből lestem, hogy mi is van, ugyanis eddig mobilba szánt kamerában nem láttam 13 megapixelnél nagyobbat. Na, mondom, ez tényleg odaver mindennek és valóban, így is van. Megkaphattam tesztelésre és ezt nem tudtam visszautasítani.

Mikor megkaptam akkor egyből feltűnt, hogy a doboz nagyon hasonlít a Lumia dobozokra, otthon kibontottam és egyből a telefon köszöntött, alatta némi papír, töltőfej, adatkábel, sztereó hallójáratba helyezhető headsettel megspékelve. Kézbe vettem kíváncsiságom tárgyát, a Nokia PureView 808-at.

Külső:

Külsőleg nagyon minőséginek tűnik, a ház festett polikarbonát, de nagyon passzentosan van összerakva, mert sehol egy nyikorgó rész, nagyon masszív.

A kijelző egy 4 inches AMOLED panel, a betekintési szögek nagyon rendben vannak és a fényerővel az égvilágon semmi gond sincs, még ami nagyon tetszett, hogy kinti napfényben is hihetetlenül jól látható a kép. Szerintem sokak vesszőparipája, köztük az enyém is, de a felbontást elég kevésnek találtam (360x640 pixel), ami valljuk be manapság nagyon kevés, viszont a Symbiannál ez a határ, sajnos.

Alul a fizikai hívásirányító gombjai vannak + a menü gomb, ez nagyon tetszett, mert manapság elég ritka. Felül a 3,5 jack, microUSB és a HDMI csatlakozó van.

A jobb oldalán hangerő + a billentyűzetlezáró csúszógomb, de a hátlapon helyezkedik el a kamera, amit nagyon jól sikerült kihangsúlyozni. Méghozzá úgy, hogy jól kidudorodik, emiatt nem is kicsit fejnehéz, és a súlya amúgy is meglepően sok azoknak, akik a mai pár grammos telefonokhoz vannak szokva, bár előre kihangsúlyozom, hogy egyáltalán nem zavaró. Igazából növeli a minőségérzetet, viszont érdekesnek tartottam, hogy a kamera burkolata krómozott, vagy olyan hatású, mivelhogy jócskán kilóg a házból, nem tudom, mennyire ellenálló a karcokkal szemben, reméljük a legjobbakat.

A hátlapot levéve, és az akksit kivéve megtaláljuk a microSIM és a microSD aljzatot. Itt azért szerencsétlenkedtem egy darabig, mert nagyon szorosan megy bele az SD kártya, de megoldottam.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!