Tudom, hogy a legutóbbi (kizárólag objektív) cikkem után a fórumozók jelentős része inkább azt kívánná, hogy tűnjek el innen, de örökre, amit mondjuk meg is értenék az ő helyükben. Éppen emiatt gondolkodtam a dolgon, hogy akkor inkább hagyom a fenébe az egészet, és nem írok többet se így, se úgy, de ez a fórumozós-blogolós téma nekem bejön na, és főleg, ha olyan témában, amit szeretek, gondolom megértitek.

Ezek után mondjuk nem nagyon tudom, hogy mennyire lesz létjogosultságom, és hányan csapnák a gépet a falhoz a "browny" nick láttán, és/vagy küldenének el az anyámba ha netán hozzá szeretnék én is szólni egy olyan cikkhez, ami valamit kiváltott belőlem. Remélem nem nagy bűn.

Tudom, hogy ez a cikkem, túl erős lett, belátom, megbántam, nagyon sokat gondolkodtam, de visszacsinálni semmit nem tudok, töröltethetném a cikket, de ez csak a gyávaságomat bizonyítaná, az meg csak olaj a tűzre. Úgyhogy mivel nem célom innen elmenni, inkább új nickkel folytatom csorbult pályafutásomat itt a PH! lapcsaládon.

Szubjektív élménybeszámoló, avagy a kis magyar valóság székes fővárosunkból. Rohadjanak meg rovatunk következik.

Mai történetünk alapja egy rokonlátogatás, nem is kell erről többet beszélni, nem is ezért írom életem kiskönyvének újabb láblécecskéjét, no. In medias res, vasárnap reggel 8:45, Szeged Nagyállomás, Kodály IC. Megszólal a mennyei hang: "A ceglédi vágányzár miatt a Szeged-Budapest Nyugati pályaudvar vonalon késések fordulhatnak elő, kérjük utazás előtt tájékozódjanak a váróban kihelyezett menetrendi közleményből." Mindezt két perccel az indulás előtt, puszillak.

Lassan zötykölődünk célállomásunk felé - és ez nem írói kép, tessék szó szerint értelmezni. Zajosan, lassan, ezt a csendéletet a mögöttünk levő csecsemő kínzásra alkalmas bömbölése töri meg. Ez így bármikor ártalmas lehet az egészségre, hát még vasárnap reggel 9-kor.

De csak odaértünk. Budapest nyugati. Húúú. A peronunkon épp forgattak valamit. Barátok köztöt talán, de pont nem érdekelt, mert nem engedtek át a felvétel helyén, vissza kellett szállni, és végigvonaglani a vonaton. Ez nem is lenne gáz, vagyis hát nekik nem, csak mindezt a Sziget mínuszkettedik (sic) napján, nem csak magyar, de többnyire külföldi fiatalokkal, akik Ferihegyről jöttek a mi vonatunkkal, és mindenki értetlenelül állt, hogy most mi, nesze nektek országimázs.

Na jó, nem mintha eddig olyan sok cikket írtam volna, de ez mégis kicsit másabb. A legutóbbi árkádbabezárásos sztori megismétlésének elkerülése végett, na meg egyébként is, beruháztam egy ...

...wifis routerre (*standing ovation*)
Tudniillik, az Edigitalos akció keretében a tabletcsim megvásárlási árából 5%-ot visszaadtak egy kupon képében, júú. Ezt a 1845 laza pengőt érő 9 karaktert én pedig a kellemest-a-hasznossal program keretében egy vezetéknélküli forgalomirányító berendezésre (igen, router) váltottam be.

Hosszas hezitálás volt ez ügyben, de végül is a kiszemelt áldozat egy TP-Link tl-wr740n típusjelzésű készülék lett. Az eredeti ára 4650 forint volt, de pont nem érdekelt, mert én 2800-ért kaptam kézhez. Ami azért nem rossz. De komolyan.

Eddig nem sok routert telepítettem, ezért nem nagyon tudtam, hogy kell (habár infó szakon vagyok, de mentségemre legyen mondva, hálózatépítés csak jövőre lesz). Ehhez képest kb 5 perc alatt csüngött a tablet a neten, mint Petőfi az anyja ajkán. Most akkor profi vagyok végre?

Te, aki az éjszaka leple alatt surransz be az ablakomon.
Te, aki csak a fülemnél tudsz zümmögni, de ott nagyon.
Te, akit hajnal 2-ig üldözök.
Te, aki egy üres teremben is el tudsz bújni, hát még a 2.5 méteres szekrénysor mögött.
Te, akinek haszna még a légyénél is kevesebb.
Te, akit hatodjára se tudok lecsapni, ha mégis, a falam egyre szebb.
Te, akinek nem elég a vérem, még viszketek is miattad.
Tudod mit? ROHADJ MEG!

Avagy miért ne záráskor szippantson be a világháló

De persze én voltam a hülye, hogy vasárnap délután erre vállalkoztam.

No, mint azt a főoldalon lehet is látni, gazdagabb lettem életem első androidos motyójával, ezzel együtt az első wifire képes eszközével. Vééégre. Én is kiélvezhetem a vezeték nélküli net csodáját, de otthon (edigitalos akció miatt) csak aug. 1 után lesz router, ezért valahol kell keresni a városban jelet.

Szeged híres volt arról hogy nagy tereken csinált wifit, csak ez megbukott, mert arra nem gondoltak, hogy amikor ezt csinálták, akkor szinte még senkinek nem volt wifire képes cucca. Úgyhogy ezek kilőve. Menni teszkó ahol van wifi, de valamiért nem csatlakozott rendesen, innen menjünk tovább a plázába, oppardon, Plázába, de ott se valósult meg a csoda, irány a Mars tér, ott van a piac, amit gyönyörűen felújítottak, és csiholtak wifit, de hideg is volt, meg hát, ami Pestbudán a Moszkva Széll Kálmlán, Szegeden a Mars tér este, vagy legalább is kultúrában. Nem volt kedvemre való, de hála a magasságosnak, nyílt egy Árkád Szeged nevű "intézmény", ahol nevezetesen megtalálható mindhárom mobilszolgáltató, és mindegyiknek van wifije, de 4 órán keresztül ülni egy támla nélküli puffon not so funny, így felmentem a food courtba, ahol a "csirkés" ad netet a nagy pohár kóla mellé, és még kényelmes is, na itt letelepszünk.