Előző írásomat ott fejeztem be, hogy Amanda birtokba vehette az egész udvart .
Elég sok szakirodalmat végig olvastam a Bordeaux-i dog-ról és a MOLOSSER tipusú kutyákról. Én ezeket a fajtaleírásokat fentartással szoktam fogadni . Ami abból fakad, hogy az ember a saját kutyájával szemben általában elfogult. A tenyésztők leírásai pedig egy kicsit, khmmm... öncélúak.
Viszont a magam tapasztalataira hagyatkozva, bátran állíthatom, hogy nem sok túlzás volt bennük. Ezek a megfigyelések természetesen nem csak erre a fajtára, hanem általánosan a MOLOSSER tipusu kutyákra is igazak.
Amint birtokba vette, olyan szinten bevédte, hogy semmi sem kerülhette el a figyelmét. Hihetetlenül fejlett területvédő és örző-védő ösztöne már egyéves korában előtört. A szakértők azt állítják, hogy a Molosser tipusú kutyák 2, de inkább 3 éves korukig fejlődnek, mind fizikálisan, mind mentálisan . Ezt több kutyám is alátámasztotta és támasztja. Amanda-val olyan szintű érzelmi viszonyba kerültünk rövid idő alatt, amit azóta egyetlen kutyámnál sem érzek.
Minden szabadidőmet vele töltöttem és minden mozdulatát figyeltem és tanultam belőle.
Amikor leültem a földre, szinte mániákusan törekedett arra, hogy az ölembe tudjon ülni.
Ezután komótosan a vállamra hajtotta a fejét és akár órákig élvezte, hogy miközben simogatom, folyamatosan suttogok valamit a fülébe. Az ilyen meghitt együttléteink alatt, a páromon kívül senkit nem engedett a közelembe . Nagyjából 2 méterre húzta meg ezt a képzeletbeli vonalat. Amikor ezt idegen átlépte a Sátáni nézésére még rádobott egy komoly vicsorgást is. Amennyiben bármilyen másik kutya merészelt ilyen bűnt elkövetni, azonnal kitámadott és 3mp. alatt elintézte, hogy ez ne ismétlődjön meg még egyszer . A később mellékerült kan-al is számtalanszor megcsinálta ezt a húzást. Soha, ismétlem soha semmire nem tanítottam. Nem volt ül-fekszik-ottmarad-jajj de ügyes. Nem, a Molosserek erre a fajta kutya tréningre nem, vagy csak korlátozottan alkalmasak . Mégis mindig tudta, hogy milyen viselkedés formát várok el tőle . Azt gondolom, hogy teljesen tisztában volt, illetve érezte a bennem lévő/kiáramló nyugodtságot és tudta, hogy ez a megfelelő viselkedés forma. Állandó játékaink alatt kínosan ügyelt arra, hogy a fogai véletlenül se érjenek hozzám, ha véletlenül mégis hozzáért, akkor olyan nagyra tátotta a száját (nem volt kicsi)amekkorára csak lehetett és 1-2 lépést hátrált. Amikor nagyon aljas hangulatban volt, mindig úgy tett mintha már nem érdekelném. A hátam mögé került és fogheggyel megfogta a nadrágomat és Sátáni vigyor látszott a pofáján, amikor elestem.