Kikapott a Nationalelf. És megbüntetett a kaller. Picsába !!!
Amúgy szép a élet

Ebben az írásban 2, általam nagyon kedvelt művészt szeretnék röviden bemutatni Nektek, remélem kedvet kaptok hozzá, hogy meghallgassátok őket.

2arc
Ez a név 1 embert takar. Ő egy srác Nagyváradról (erdélyi), ebből adódóan is üde színfoltja a hip-hop kultúrának, de nem az, ami különlegessé teszi őt. Arc nem azért reppel, hogy megéljen belőle, pusztán egy hobbi. Ennek ellenére színvonalasak a zenéi, a szövegei pedig nagyon elgondolkodtatóak. Van néhány könnyebb dala is, de sok szól a kilátástalan életről, társadalmi problémákról, és még sok más gondról. Jellemző az ironikus hangvétel, ez szinte minden számában jelen van. Szövegeit akkor írja, ha rossz kedve van, így a következő idézet teljesen érthető:
"Ez az album nem a második, az utolsó..."
Ez a bizonyos album, az Ismeretterjesztő film Szodomáról, 26 kiváló dalt tartalmaz, és van rajta egy 4 perces intró, amelyből megtudhatjuk az almbum körülményeit, valamint egy kis jellemrajzot is Arcról.

[link]

Ma sétáltam az utcán, mikor odajött hozzám egy csöves, na előre féltem, le akar húzni. Persze, jött is a kérdés:"Nincs egy kis apró esetleg, vagy egy szál cigi?" Megnéztem, apró nem volt nálam, a cigit meg utálom. Épp le akartam rázni, mikor eszembe jutotott, nem is tudom miért, talán a tavaszi hangulat miatt, hogy most mit fukarkodjak? Adtam neki egy kétszázast. Nem győzött hálálkodni, dícsért, magasztalt, én meg mondam neki, hogy igyon egyet az egészségemre. Már ment is újságolni a többiekenek. Jó volt látni, milyen boldog lett, mint a kisgyerek, aki új matchboxot kap, nekem meg nem volt nagy áldozat, bár nem vagyok valami vastag, és nem is szórom a pénzt.
Szóval, jó nap volt. Az ilyen valahogy feldobja a hangulatot

A demokrácia csak szavakban létezik - Elméleti és gyakorlati kivitelezés

Mi is az a demokrácia? A demokrácia kormányzati forma, amelyben a hatalom gyakorlásában a nép (majdnem) minden tagja részt vehet származásra való tekintet nélkül. A demokráciában a nép a politikai legitimáció egyetlen forrása. A politikai kérdéseket a nép közvetlenül népszavazáson vagy közvetett módon választott képviselőkön keresztül parlamenti választáson kifejezett többségi döntése alapján határozzák el. Ezen szavazások tisztaságához szükséges a szólásszabadság, a sajtószabadság és a jogrend más szabályozásai.

A demokrácia a világ fejlett országainak kormányzási formája, az Európai unióban például felvételi követelmény, hogy az ország kormányzási formája ez legyen. Mindazonáltal egyáltalán nem biztos, hogy ez az kormányzási formája a legjobb egy adott országnak, így elég sűrűn előfordul, hogy a demokrácia írott törvényeit annak lényegéből fakadó kiskapukon keresztül kihasználják.
Lássunk egy példát. Oroszországban névlegesen 1990-től kezdve demokrácia van, ám jól tudjuk, hogy ez korántsem úgy működik, ahogy azt annak idején kitalálták. Ekkoriban akadt ott néhány tehetséges, felvilágosult üzletember (például Platon Lebegyev, vagy Mihail Hodorkovszkij), akik látták, hogy az új rendszer gyenge, instabil, és ezért kihasználva a jogi kiskapukat, jó üzleti érzékkel hatalmas vagyonra tettek szert, rubelmilliárdosok lettek. Ekkoriban Borisz Jelcin volt az orosz elnök, aki nem lépett fel az egyre nagyobb hatalommal rendelkező oligarchákkal szemben. Ám ezután jött egy bizonyos Vlagyimir Putyin, aki módszeresen eltakarította az ország vezetésében őt akadályozó üzletembereket. A vádaknak kevés igazságalapjuk volt, de nem lehet a klasszikus „koholt vád”-nak nevezni őket. Miután már senki sem állt az elnök útjában, megvalósíthatta politikáját, amely rendkívül népszerűvé tette a 142 millió fős országban. Mindeközben építette kapcsolatait, pályáját, így mandátumának lejártával bizalmasát, Dmitrij Medvegyevet ültette az elnöki székbe, így továbbra is Putyin maradt az ország élén.(Hodorkovszkijék egyébként körübelül 3 és fél év múlva szabadulnak).
Ezeket az eseményeket nemzetközi szinten mindenki ismeri, de néhány rosszalló szónál többet senki sem tud tenni. Ez pontosan a fent leírt kiskapuk miatt van. Ha jobban megnézzük, Putyin igazából lecserélte az ország veztetőit-saját magára. Ehhez többek között felhasználta kifejezetten demagóg lejárató kampányát is. Nézzük meg, mit is jelent ez a szó bővebben:
A demagógia a retorika azon fajtája, amely az érzelmekre és az előítéletekre próbál hatni. A politika és a politológia egyaránt használja, általában tetszetős, részigazságokon, vagy irreális elképzeléseken alapuló politikai programok vagy kijelentések rosszalló (pejoratív) megjelölésére.
Vajon ez, és az ehhez hasonló eszközök részei kell hogy legyenek a demokratikus államszervezetnek? Véleményem szerint igen. Történelmi tanulmányainkból tudhatjuk, hogy ez az ókori görögöknél is bevált formula volt. Viszont egy gondom van vele: a 21. században kifejezetten sok országban elharapódzott az a jelenség, hogy az országok vezetői, politikusaink minden eszközt bevetnek egymás ellen, többet foglalkoznak egymással, mint munkájukkal. Sokszor lehet hallani, hogy kicsiny hazánkban is az a bizonyos ’argentin modell’ van kialakulóban. Argentínában 2002-ben összeomlott az egész gazdaság és politikai rendszer, mert a pártok politikusai csak egymással foglalkoztak. A gazdasági válság körülményei között megingott a nép bizalma politikusaiban. Az utcai tiltakozás során a jelszó ez volt: Takarodjatok. Ugye ismerős? El akarjuk ezt kerülni? Erre mindenki igent mond. De vajon ez elkerülhető? Nem törvényszerű-e a demokrácia összeomlása? Eszembe jut egy érdekes sor, amit Asimov egyik művében olvastam: „Mindenkinek volt beleszólása az ország ügyeibe? Jézusom, egy örökkévalóságig tarthatott eldönteni egy kérdést!”-kiváló meglátás. Egy komoly hatalmat talán lehetetlen összetartani demokráciával. Nézzünk körül a világban. A nagyhatalmak vezetése manapság köztudottan nem a demokrácia mintapéldái. De hát tudunk egyáltalán olyan országot mondani, ami tökéletesen demokratikus minden téren? Ahol nincs korrupció, mindenkinek biztosítva vannak a jogai, nincs elnyomás, stb.? Nehéz lenne ilyen országot találni, akárhogy figyeljük a világ térképét.
Ezek után joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért is a demokrácia a legtöbb meghatározó ország kormányzási formája? Erre a kérdésre a választ az ember individualizmusa adja meg. Az a tulajdonság, hogy minden ember bele akar szólni mindenbe, ami körülveszi, a demokrácia alapja. Mikor szavazunk, mindannyian úgy érezzük, hogy most valami fontosról döntünk, pedig szavazatunk 1 a millióból. Elképzelésem szerint a demokráciának az lenne az értelme, hogy olyan embereket bízunk meg országunk, társadalmunk, életünk vezetésével, akiben maradéktalanul megbízunk, elhisszük, hogy képes ennek a feladatnak eleget tenni.

Nemrég olvastam a hírt, miszerint vasárnap a Tuzsér-Fradi (egyébként győztes) meccs után balhé alakult ki a játékosok és a szurkolók között.

"A Szabolcsből hazatérő csapatot, a szintén a mérkőzésről érkező szurkolók számon kérték, és a népharag elsősorban a kameruni légiósra, Edouard Ndjodora irányult, aki gyalázkodásokra, gyalázkodással reagált. A buszról az öltözőbe menekülő játékosokat a stadionban sem hagyták nyugodni a drukkerek, akik közül többen bejutottak az öltözőbe. Ott aztán még viharosabb jelenetek játszódtak le, melyek közepette Ndjodo ököllel leütötte az őt szidalmazó egyik drukkert, akinek felrepedt a szemhéja. Később a Fradi egy másik légiósa, Lamine is fizikai kontaktusba került a szurkolókkal, de annak a jelenetnek nem lett sérülés a vége. A rendőrség megjelenése szakította félbe a botrányos veszekedést, melynek nyilvánvalóan lesz folytatása. A szurkolók hivatalos honlapjukon mindenesetre már örökös száműzetést kérnek az inzultusban résztvevő játékosokra, nem hivatalosan viszont életveszélyes fenyegetések hangzottak el arra az esetre, ha Ndjodo valaha még edzésre jelentkezik a Ferencvárosban."

Twollah Baltás IQ gyilkos sorozatán felbuzdulva én is nekiálltam körülnézni, miféle arcok vannak a különböző chat oldalakon, és hamar találtam is egy gyöngyszemet:
Link
Azt hiszem túl bonyolult volt neki a nyelvezetem
ui.: a baloldali nyílra kell kettőt bökni a kívánt hatásért

Sűrűn fordul elő, hogy ha valakivel beszélgetek, és szóba kerül, hogy ki milyen zenét hallgat, ilyeneket hallok:"Fúj azt a szar rapet, hülye vagy..." vagy "Az nem is zene" stb. Leírnám, hogy én hogy látom ezt a témát.

Mire is mondják ma, hogy rap? A legtöbb embernek erre egyből a 50 Cent és hozzá hasonló kép ugrik be; Gazdag élet, láncok, verdák, csajozás, semmitmondó szövegek. Nos igen, sokak erre is vevők, talán lehet is élvezni(számomra nem). A rapet inkább úgy fogalmaznám meg, mint egy zenei műfaj és egy életstílus is egyben ami magában foglal megannyi dolgot, pl a zenét az öltözködést a szlenget stb.

"Ez csak szövegelés, én is megtudnám..." Szerintem nem. Sokan azt hiszik hogy a rappelés egyszerű beszéd noha nagyon fontos a ritmika, a sebesség, a hangsúlyozás, a rímelés, és még oly sok minden. Én próbáltam, tényleg nem olyan könnyű összehozni egy jó számot. Kell egy jó beat, basszus se árt, gitár, stb.

„Még 8 sorozat hát. Aztán kéne fekvenyomni is…”-ez járt épp a srác fejében, amikor megcsörrent a mobilja. ’Ki tudsz jönni most az udvarra?’ ’Persze’. Gyors SMS váltás után a srác lassan kiballagott. Tudta, mi következik.
Ahogy odament a lányhoz, megpróbált egy vigyort az arcára erőltetni, de nem volt az igazi. A lány sem úgy nézett rá, ahogy szokott. Lehetett látni a szemén. Nem csillogott úgy, mint addig.
-Sétáljunk egyet!-mondta a lány. A srác némán követte.
-Tudod, gondolkodtam, és rájöttem, hogy szóval… ez így… nem is tudom… nem lenne fair veled szemben.-ezen a ponton kapcsolt ki a srác elméje. Innentől kezdve teljesen mindegy volt, mik lesznek a következő mondatok. A döntés megszületett.
-Elmagyaráznád, hogy ezt hogy érted?-próbálkozott a srác. Hátha legalább megérti. Bár az sem változtatna sokat a helyzeten.
-Figyelj, én úgy érzem, nem vagyok képes hosszú távú kapcsolatot kialakítani. Talán túl kislány vagyok még ehhez, vagy nem tudom…
„Miért mond ilyeneket? Eddig semmi gond nem volt.”-rágta magát a srác
-Tiszta hülye vagyok, túlságosan nyomultam.
-Nem, nem erről van szó. Nem te vagy a hibás. Egyszerűen csak…
És jöttek az indokok. Szegény lány nem igazán tudta elmagyarázni a srácnak, hogy tulajdonképpen belőle most elég volt, többet nem kíváncsi rá.
A srác meg közben nézte a lányt. Már nem igazán hallott meg semmit. A lánynak gyönyörű alakja volt, élvezet volt végignézni a testén. „Soha nem csókolhatom már meg az ajkait. Soha nem ölelhetem át. Egyedül maradok, nem lesz kivel megbeszéljem azt, amit senkivel nem osztok meg…Pedig ő volt az, akiért mindent megtettem volna, csak rá gondoltam egész nap…Miért csinálja ezt velem?”-a srác csak magára tudott gondolni. Fel sem merült benne, hogy a lány milyen állapotban lehet. Nem tudott ilyenekre gondolni. Csak kavarogtak benne az elmúlt napok élményei. Értetlenséggel, haraggal gondolt most az előtte álló lányra.
-Mennem kéne, dolgom van.-hebegte a lány, arcán szívből jövő sajnálattal
-Renben, nem akarlak feltartani.-Ennyit volt képes kinyögni a srác, arcán még mindig ott volt az a félmosoly, amiért a lány beleszeretett. Ez sem volt már az igazi.
-Szia.
-Szia.
A srác megbékélt a helyzettel. Magára maradt, barátai elfordultak tőle a lány miatt. Megérte? Talán.
Lassan ballagott vissza a kondiba.
„Még 8 sorozat…”

"Hajrá Fradi, hajrá Fradi,
Hajrá fiúk, mert fő a győzelem,
Száz kisleány, egy gólra vár,
Száz csókot ád majd a győztes meccs után,
Hajrá Fradi, hajrá Fradi,
Hajrá fiúk, csak tovább!
Süvít a labda, a hálóba balra,
Hajrá, hajrá, F T C.
Fradi, a szívünk zöld-fehér, sok dicsőt mesél,
Tizenegy bátor sportoló, száguld mint a szél.
Sok-sok ezer szurkoló, mind győzelmet remél,
Fradinak újra győzni kell, csak ez lehet a cél!"

Ugye hallottuk már ezt a pár sort valaha? Na igen, a válasz nem egyértelmű. Miért nem? Ennek több oka is van. De a "Ria, ria, Hungária" sem szól már túl gyakran. Az előző generáció a múltat sírja vissza, a felnövekvők pedig, nos ez egy bonyolult téma. Szerintem többféle hozzáállás van
-A laikusok. "Magyar foci? Haggyámá'. Hülye vagy?" Talán ők vannak a legtöbben. Manapság egyfajta divat lett szapulni a magyar labdarúgást. Sajnos a minősége miatt nagyon sokan alapvetően meg sem akarják ismerni, hogy milyen az a bizonyos hazai. Pedig nagyon jó szórakozást tud okozni, embereket, társaságokat hozhat össze, akik aztán együtt sírnak-nevetnek.
-A fanatikusok. Na ők azok, akiket a legtöbbször emlegetnek a híradásokban, a botrányokban. Az a bizonyos 'B-közép'-ahogy sokan ismerik. Ők mindent megtesznek a klubbért, végigugrálják és éneklik a meccseket, kitartanak a legnagyobb válságbann is. Fradistaként megértem a rivalizálást, de azt nem tudom elfogatni, hogy valakit pusztán azért, mert Újpesti(áléáléáléóóó, f*sszopóóóó Úúúújpeeest), MTK-s(Gá-gá-gá, b*zi MTK), vagy akármilyen klubbnak szurkol, megrugdossanak, megverjenek, megalázzanak. Sajnos az ő rossz hírük miatt terjednek el olyan közhelyek, miszerint "Fradi játszik? Akkor ott bunyó lesz", és hasonlók. (Fradi meccsen évek óta nem volt bunyó, hansúlyozom, MECCSEN)
-A focista srácok. Velük van talán a legnehezebb dolgunk. Őket láthatjuk Barca, Real, MU, Juve, vagy akármilyen sztárcsapat mezében rúgni a labdát a suliban, tereken, stb. Van bennük tehetség, szeretet a foci iránt, de alázat az kevés van bennük. Emellett legtöbbször őket sem nagyon érdekli a magyar szint, de ilyen mentalitással nem lehet elérni külföldön. Sajnos legtöbbször belőlük nem lesz senki a foci terén, maximum néha a haverokkal összejönnek játszani.
És akkor ott vagyunk MI, azon kevesek, akik kultúráltan, reménykedve figyelik a lehangoló produkciót, szurkolnak, kitartanak, és tűrik azt a sokmindent, amit a fent felsorolt három embertípustól nap-mint-nap megkap.
Mindent összevetve, a magyar focin teljesen kiütközik a tipikus magyar mentalitás, a nemtörődömség, a múlton való rágódás. Nem valószínű, hogy itt, a Logouton sokakat érdekel a téma, de azért mindenki gondolkodjon el rajta, Ő melyik csoporthoz is tartozik, és hogy jó-e ez így...