A demokrácia csak szavakban létezik - Elméleti és gyakorlati kivitelezés
Mi is az a demokrácia? A demokrácia kormányzati forma, amelyben a hatalom gyakorlásában a nép (majdnem) minden tagja részt vehet származásra való tekintet nélkül. A demokráciában a nép a politikai legitimáció egyetlen forrása. A politikai kérdéseket a nép közvetlenül népszavazáson vagy közvetett módon választott képviselőkön keresztül parlamenti választáson kifejezett többségi döntése alapján határozzák el. Ezen szavazások tisztaságához szükséges a szólásszabadság, a sajtószabadság és a jogrend más szabályozásai.
A demokrácia a világ fejlett országainak kormányzási formája, az Európai unióban például felvételi követelmény, hogy az ország kormányzási formája ez legyen. Mindazonáltal egyáltalán nem biztos, hogy ez az kormányzási formája a legjobb egy adott országnak, így elég sűrűn előfordul, hogy a demokrácia írott törvényeit annak lényegéből fakadó kiskapukon keresztül kihasználják.
Lássunk egy példát. Oroszországban névlegesen 1990-től kezdve demokrácia van, ám jól tudjuk, hogy ez korántsem úgy működik, ahogy azt annak idején kitalálták. Ekkoriban akadt ott néhány tehetséges, felvilágosult üzletember (például Platon Lebegyev, vagy Mihail Hodorkovszkij), akik látták, hogy az új rendszer gyenge, instabil, és ezért kihasználva a jogi kiskapukat, jó üzleti érzékkel hatalmas vagyonra tettek szert, rubelmilliárdosok lettek. Ekkoriban Borisz Jelcin volt az orosz elnök, aki nem lépett fel az egyre nagyobb hatalommal rendelkező oligarchákkal szemben. Ám ezután jött egy bizonyos Vlagyimir Putyin, aki módszeresen eltakarította az ország vezetésében őt akadályozó üzletembereket. A vádaknak kevés igazságalapjuk volt, de nem lehet a klasszikus „koholt vád”-nak nevezni őket. Miután már senki sem állt az elnök útjában, megvalósíthatta politikáját, amely rendkívül népszerűvé tette a 142 millió fős országban. Mindeközben építette kapcsolatait, pályáját, így mandátumának lejártával bizalmasát, Dmitrij Medvegyevet ültette az elnöki székbe, így továbbra is Putyin maradt az ország élén.(Hodorkovszkijék egyébként körübelül 3 és fél év múlva szabadulnak).
Ezeket az eseményeket nemzetközi szinten mindenki ismeri, de néhány rosszalló szónál többet senki sem tud tenni. Ez pontosan a fent leírt kiskapuk miatt van. Ha jobban megnézzük, Putyin igazából lecserélte az ország veztetőit-saját magára. Ehhez többek között felhasználta kifejezetten demagóg lejárató kampányát is. Nézzük meg, mit is jelent ez a szó bővebben:
A demagógia a retorika azon fajtája, amely az érzelmekre és az előítéletekre próbál hatni. A politika és a politológia egyaránt használja, általában tetszetős, részigazságokon, vagy irreális elképzeléseken alapuló politikai programok vagy kijelentések rosszalló (pejoratív) megjelölésére.
Vajon ez, és az ehhez hasonló eszközök részei kell hogy legyenek a demokratikus államszervezetnek? Véleményem szerint igen. Történelmi tanulmányainkból tudhatjuk, hogy ez az ókori görögöknél is bevált formula volt. Viszont egy gondom van vele: a 21. században kifejezetten sok országban elharapódzott az a jelenség, hogy az országok vezetői, politikusaink minden eszközt bevetnek egymás ellen, többet foglalkoznak egymással, mint munkájukkal. Sokszor lehet hallani, hogy kicsiny hazánkban is az a bizonyos ’argentin modell’ van kialakulóban. Argentínában 2002-ben összeomlott az egész gazdaság és politikai rendszer, mert a pártok politikusai csak egymással foglalkoztak. A gazdasági válság körülményei között megingott a nép bizalma politikusaiban. Az utcai tiltakozás során a jelszó ez volt: Takarodjatok. Ugye ismerős? El akarjuk ezt kerülni? Erre mindenki igent mond. De vajon ez elkerülhető? Nem törvényszerű-e a demokrácia összeomlása? Eszembe jut egy érdekes sor, amit Asimov egyik művében olvastam: „Mindenkinek volt beleszólása az ország ügyeibe? Jézusom, egy örökkévalóságig tarthatott eldönteni egy kérdést!”-kiváló meglátás. Egy komoly hatalmat talán lehetetlen összetartani demokráciával. Nézzünk körül a világban. A nagyhatalmak vezetése manapság köztudottan nem a demokrácia mintapéldái. De hát tudunk egyáltalán olyan országot mondani, ami tökéletesen demokratikus minden téren? Ahol nincs korrupció, mindenkinek biztosítva vannak a jogai, nincs elnyomás, stb.? Nehéz lenne ilyen országot találni, akárhogy figyeljük a világ térképét.
Ezek után joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért is a demokrácia a legtöbb meghatározó ország kormányzási formája? Erre a kérdésre a választ az ember individualizmusa adja meg. Az a tulajdonság, hogy minden ember bele akar szólni mindenbe, ami körülveszi, a demokrácia alapja. Mikor szavazunk, mindannyian úgy érezzük, hogy most valami fontosról döntünk, pedig szavazatunk 1 a millióból. Elképzelésem szerint a demokráciának az lenne az értelme, hogy olyan embereket bízunk meg országunk, társadalmunk, életünk vezetésével, akiben maradéktalanul megbízunk, elhisszük, hogy képes ennek a feladatnak eleget tenni.
Nézzünk magunkba! A 21. században erről szól a demokratikus politizálás, vagy a hatalomról? Biztosak vagyunk benne, hogy ez a legjobb, legcélravezetőbb kormányzási formája? Néha el kéne gondolkoznunk ilyen globális kérdéseken, nézzünk a jövőbe, mit is szeretnénk szeretett országunkban.
Abonyi Attila
