Közép-Európa egyetlen épen maradt vulkáni kráterének alján, lenyűgöző környezetben fekszik Székelyföld legismertebb kincse. A Csomád-hegység két ikerkráterének egyikében terül el a Mohos-tőzegláp szomszédságában a legendás keletkezésű, sötét vizű Szent Anna-tó, mely szépségével megihlet minden látogatót.

A Szent Anna-tó 950 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el, geológiai és növénytani rezervátum, mely a Mohos Természetvédelmi Terület része.
„… Erdély legköltőibb helyét láttam. Vannak nagyszerűbb, pompásabb, elragadóbb látványok Erdély tájai közt, de oly magasztos alig lehet több, mint a Szent Anna tava." (Jókai Mór).

Nagybánya után a Gutin-hágó előtt, egymástól alig 20 kilométer távolságra fekszik két azonos elnevezésű tó. A vízgyűjtők a környéken működő bányavállalatok munkálatainak vízszükségletét elégítették ki évtizedeken keresztül. Mára viszont inkább turisztikai szerepet töltenek be.

A bányavidék mindig is valami különleges misztikummal bírt az avatatlan szemek előtt. A XIX. század közepéig főképpen gyógykezelési céllal utaztak az ásványvízforrásokkal és fürdőhelyekkel bővelkedő máramarosi vidékre, mostanra viszont a természet szerelmeseit is sikerült meghódítani.
Szatmárnémetitől alig 80 kilométerre, Felsőbányától északkeletre a Fekete–hegy lábánál egy apró, de mély vizű, természetes tavacska állt. Szirmay így írt róla:
„A Fekete-hegy egy mély tavat foglal magába; tekintetére a vize fekete. De ha merítenek belőle, tiszta színű, jóízű és semmi szaga nincsen. A lakosok tengerszemnek nevezik, mert valami tengerrel volna közösülve. De valójában nem egyéb, mint kősziklák között eredő forrásoknak összefogása. A fekete színe pedig mind a mélységétől, mind a fenekén lévő homoktól játszatja a szemeket.”

Erdély szívében, a Keleti-Kárpátok Csomád vonulatának legfiatalabb ikerkráterében fekszik a legendás Szent Anna tó és nagy testvére, a Mohos-tőzegláp. Ez a terület Románia legértékesebb botanikai rezervátuma.

Hargita és Kovászna megye határán, Tusnádfürdő szomszédságában terül el Székelyföld két fényes ékköve a Szent Anna tó és a Mohos-tőzegláp. Kialakulásuk története visszanyúlik egészen a jégkorszakig. A Hargita-hegység vonulatának utolsó, legdélibb tömbje a Csomád-hegység, melyben egy vulkánkitörés után a kráterben egy hatalmas tó keletkezett. Alig kétezer év múlva a szomszédos vulkán is felszínre tört, létrehozva így a Szent Anna tavat. Ez utóbbi kitörésből a levegőbe kerülő por és hamu indította be a Mohos-tó eltőzegesedésének folyamatát. Ugyanis a tó felszínére került vékony fedőrétegen megtelepedtek a zuzmók és mohák. Eme növények életciklusának (elrohadás és újra kihajtás) köszönhető a növényi takaró megvastagodása és megszilárdulása, amely életteret biztosított több jégkorszakbeli maradványnövénynek is.

A déli Kárpátok szívében, kristályos csúcsok és mészkőképződmények ölelésében találunk rá az „ élet bölcsőjére”. Ez a medence olyan zárt vidék, ahol a természet és az ember közötti kapcsolat zavartalan harmóniában maradt fenn.

A modern kor vívmányainak foglyai vagyunk. Már el sem tudnánk képzelni az életünket telefon, internet és a kényelmünket szolgáló okos dolgaink nélkül. A meleg víz, a fűtés, az elektromos áram pedig egyenesen létszükségletnek számít. Nekünk. Ám vannak települések, ahol mindez hiánycikk és az ott élő emberek mégsem élik meg hiányként. Mindennapjaikat kitölti a földművelés és állatnevelés, lelki gazdagságukat pedig a páratlan kincseket rejtő természet szépségeiben találják meg. Létezik a hely, ahol megállt az idő és szemmel látható, kézzel fogható a földi paradicsom, ahol „Isten tenyerén” sétálva átszellemül és megnyugszik a lélek.

A Dregán-völgy (Valea Drăganului) Kolozs megyében található, 65 km-re Kolozsvártól és 80 km-re Nagyváradtól. Egyedi domborzatvilág metszéspontja, ahol a Vigyázó-hegység (Munții Vlădeasa) a Meszes-hegységgel (Munții Meseș) találkozik és völgyét átszeli a Dregán-folyó. Több irányból is könnyen megközelíthető. Mi Szatmárnémetiből indultunk Nagyvárad felé, áthaladva a Királyhágó szerpentines vonulatán. Csucsa településen át jutottunk el a nagyszebesi letérőhöz, ahol először találkozunk a Dregán-völgyét mutató irányjelző táblával. A lassan beszűkülő út mesebeli környezetben kígyózik, majd Viságmezőn (Lunca Vișagului) egyre több pisztrángos, kemping és panzió hívta fel magára a figyelmet. A település végében állt egy látványos móc parasztházikó is, mohás tetőzettel – ám a viharoknak köszönhetően mára csak romjai maradtak.

„Tündéri havas, erdők, vadonok világa, sohasem halhat meg a te varázslatos romantikád! „ - Dsida Jenő 1936

A Radnai-havasok egyik kedvenc kirándulóhelyünké vált. Akár a Lála-völgyben jártunk, akár a Gonosz-kőröl lezúduló Ló-havasi vízesést látogattuk meg, mindig lelkileg feltöltődve, de kíváncsisággal telve indultunk haza. A Priszlop-hágótól indulva, az Asztal-réten át tavasszal már eljutottunk a főgerinc hatalmasai elé, ahol az aranyos-besztercei forrástó partján megpihenve már csábított minket a sziklafal, ám meghódítása még váratott magára. S ez a túra nem is lehetne aktuálisabb, mint amikor a Radnai-havasok csúcsai ünneplőbe öltöznek.

"Ha én elmegyek innen, velem jön a világ. Ez a világ, amit én látok, a magam szemével, a magam hangulatain keresztülszűrődve. És se esték, se hajnalok, se felhők, se szelek, se csillagok többet olyanok nem lesznek, mint most. Mert nem látom őket többé olyanoknak. Akik utánam jönnek, már nem az én világomat látják, csupán a magukét, s az én számomra az már úgyis idegen.„ Wass Albert – Hagyaték

Besztercétől északkeletre, Borgóbesztercétől délkeletre fekszik egy kis üdülőtelep, mely a Beszterce folyó duzzasztógátja mellé épült. Története mesébe illő, mely az 1850-es évektől volt feljegyezve. Akkor a településen csupán 14 lakost számláltak. Földműveléssel és főleg fakitermeléssel foglalkoztak, átmeneti otthonuk pedig kis kunyhó volt. Ezek a kunyhók a település és a tó elnevezésének alapjai, vagyis kunyhó – kalyiba – Kolibica.
Az érintetlen természet, a varászlatos fenyőerdők és a magas vulkáni szirtek ölelésében elnyújtózó tó először egy német asztalost ihletett meg, aki hétvégi házakat emelt a tó mellett. Majd 1869-ben utat építettek a tó körül, a fakitermelést- és szállítást elősegítendő. Ugyanabban az évben felépítették az első templomot is.

A Páring hegység szívében, 1300 méter tengerszint feletti magasságban fekszik a Kárpátok egyik legnagyobb mesterséges tava, a Vidra-tó. A Lotru folyó felduzzasztásával hozták létre 1965 és 1972 között. A mindössze 121 méter magas és 350 méter széles egyedi kőtömbökből épült gátja önmagában nem nyújt különösebb látványt, de a mögé szorított tóba ömlő patakok-tavacskák vize a Vidra-tavon lévő erőművet emeli Románia második legnagyobb energiatermelőjévé a Vaskapu vízerőmű után. A tó területe 12,4 km², térfogata 340 millió m³, a tó felszíne pedig élénken tükrözi vissza a környező fenyvesek smaragdzöld jellegét.

Kolozsvártól alig harminc kilométerre található Románia egyik legkülönlegesebb természeti kincse, a mesés „holdbéli táj”, ahol homokos dűnék ölelnek körül egy ultramarinkék színben tündöklő tavat, melyet a helyiek a híres tévéfilm után nemes egyszerűséggel csak kék lagúnának neveznek.

Képzeljünk el egy tökéletes harmóniában lévő világot, egy paradicsombéli környezetet. Ahol selymesen simogató homokban lépkedhetünk; puha pázsitban piknikezhetünk; terebélyes fakoronák nyújtanak árnyékot; tiszta kék színű a víz és a madarak vidám csicsergése ringat el. Milyen szép is lenne a város zajától távol, mégis elérhető közelségbe egy kirándulóhely, mi több egy szelet tengerpart, ahová bármikor elmehetünk családdal vagy barátokkal kerékpározni, sátorozni, strandolni, kikapcsolódni és feltöltődni.
Ha az elképzeléshez még hozzáadunk egy pár kibérelhető hétvégi házikót a vízparton, avagy pár színes bódét telve minden finomsággal, már készen is van az ideális hétvégi nyaralóhely. Túl szép is talán, hogy igaz legyen. Pedig valóságos lehetne. A természet minden alapanyagot tálcán kínál a megvalósításhoz.

A Keleti-Kárpátok északi részének óriásai előtt; az acélos fehérségű ormok és lágyan simogató gyepszőnyegtől körülölelve, gleccserek könnyeiből született az Aranyos-Besztercei, más néven a Stiol (Lacul Ştiol) tengerszem.

"Nem tartozik sehová, csak önmagához. Zárt, elkülönített föld. Hegye, völgye, vize, levegője, fája, embere, minden más, mint egyebütt. Maga a nap is nehezen hágja meg ezeket a havasokat. Legyengül, mire a tetejükre ér. A fénye is elváltozik. Furcsa, titkos, homályos és álomhozó. Nem való minden bolondnak ez a világ. Itt kell születnie az embernek, hogy kibírja.”Nyírő József

Nem csak az emberek, de a természet is bolondos kedvét mutatja áprilisban. Míg az alföld már csupa zöld és millió színes virág illatával telve a lég. Amíg életre kelnek a pillangók és szorgoskodnak a méhek, addig a Kárpátokban még mindig makacsul tartja magát a tél.
Addig, amíg megszédít minket a napsugár és lassan már a nyárra készülődünk, törékeny gyengédséggel és óvatossággal bújnak elő a havasok apró csodái, jelezvén, hogy ezen a vidéken még csak most kopogtat a tavasz.