2024. március 19., kedd

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Utazás rovat

"Kék lagúna"- megmentésre váró turistaparadicsom

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Kolozsvártól alig harminc kilométerre homokos dűnék ölelnek körül egy ultramarinkék színben tündöklő tavat.

[ ÚJ TESZT ]

Kolozsvártól alig harminc kilométerre található Románia egyik legkülönlegesebb természeti kincse, a mesés „holdbéli táj”, ahol homokos dűnék ölelnek körül egy ultramarinkék színben tündöklő tavat, melyet a helyiek a híres tévéfilm után nemes egyszerűséggel csak kék lagúnának neveznek.

Képzeljünk el egy tökéletes harmóniában lévő világot, egy paradicsombéli környezetet. Ahol selymesen simogató homokban lépkedhetünk; puha pázsitban piknikezhetünk; terebélyes fakoronák nyújtanak árnyékot; tiszta kék színű a víz és a madarak vidám csicsergése ringat el. Milyen szép is lenne a város zajától távol, mégis elérhető közelségbe egy kirándulóhely, mi több egy szelet tengerpart, ahová bármikor elmehetünk családdal vagy barátokkal kerékpározni, sátorozni, strandolni, kikapcsolódni és feltöltődni.
Ha az elképzeléshez még hozzáadunk egy pár kibérelhető hétvégi házikót a vízparton, avagy pár színes bódét telve minden finomsággal, már készen is van az ideális hétvégi nyaralóhely. Túl szép is talán, hogy igaz legyen. Pedig valóságos lehetne. A természet minden alapanyagot tálcán kínál a megvalósításhoz.

Az egeresi talaj ásványi kincsekben gazdag, főleg barnaszénben, gipszben és kaolinban. Ez utóbbinak kitermelése előbb mélységi bányászattal, később felszíni kitermeléssel történt. A bányászati tevékenység velejárójaként a tavak egy részét azért alakították ki, hogy az elsősorban porcelángyártáshoz használt kaolint a kvarchomokból átmosással kivonják, a kiváló minőségű homokot pedig az öntödékben használták. A bánya vájatait elöntötte a földalatti források vize, beomlott és a környéken körülbelül húsz kisebb – nagyobb bányatavat hozott létre. Az 1980-as évek közepén egy ilyen bányaomlás mélyedésében csapadékot összegyűjtő tóként jött létre a Kék lagúna. Kettős eredetű, hiszen egyrészt mesterséges, mert a bányamunkálatok eredményeként alakult ki a medre. Másrészt viszont természetes, mert a földből szivárgó talaj és esővizet gyűjti össze.1995-ben a helyi munkálatoknak köszönhetően teljesen kiszáradt a tó, majd természetes módon újra összegyűlt benne a víz, csodamód megtartva tiszta kék jellegét.

A tó kék színéről az eddig elvégzett kevés kutatás révén annyit lehet tudni, hogy nagy valószínűséggel a tó vize által a meddőből, illetve a kőzetekből kioldott elemek kolloidjainak köszönhető.
Történelme kalandos múltra tekint vissza, többször próbálták már hasznosítani, kiépíteni, turista látványossággá alakítani a huszonhárom hektáros összterületet. Előbb a bányavállalat gondatlanságából az önkormányzat tulajdonába került. Itt viszont nem jutott elég anyagi forrás a tó és környéke kiépítésére. 2010-ben egy kolozsvári turisztikai vállalkozó vásárolta meg és azt remélték, hogy hamarosan üdülőtelepnek ad otthont a hely, de ez sem valósult meg. Majd a San Garden szállodalánc tulajdonosa látott benne fantáziát, ám építési engedély híján ez a terv is megbukni látszik. A kérdés és a lehetőség tehát még mindig nyitott.
Mikor elindultunk felfedezni ezt a mesebeli, álomszerű vidéket, mi is azt gondoltuk, hogy valóságos turistaparadicsom fog várni ránk.

Ám amint Egeres – Gyártelep túlzás nélkül is elhagyatottnak nevezhető környékére értünk, majd a betontömbökből kirakott, össze – visszatöredezett utat is elhagytuk, a több kilométeren át tartó, vízátfolyásoktól hepehupás földút hamar visszarántott minket a valóságba. A tótól alig pár száz méterre, nemhogy csalogató színes, információs tábla lenne, de “behajtani tilos!” felirat fogadott. Az az érzésünk volt, hogy bizonyára rossz helyen járunk. Ám a hangok és a fák árnyékában parkoló gépjárművek, a tó közelségét igazolták. A vidék a bányászathoz használt nehéz munkálati gépektől feltört földdel volt szabdalva, szabályosan árkokat martak a talaj felszínén, közel és távol alig látni az erdőn kívül más növényzetet. Az út mentén dudva és égbe törő kórók, mint valami kegyetlen pusztítás utáni terület.
A tó két hektáron nyújtózik. Partjaitól lassan ereszkedik, mert a homokos iszapos salakanyag kellemes merülést biztosít, egészen a tíz méteres legnagyobb mélységig. Tökéletes alkalmas lenne a fürdőzésre, már ami a kialakulását illeti.

Felszíne valóban azúrkék színben tündökölt, kicsit zöldes árnyalatot is kapott, a benne lassan fejlődő algás növényvilágtól. Északi oldalban kisebb domboldalt alkotott a kitermeléskor felrakott föld, széles sétánnyal, ami a lombhullató erdő széléig tart. A fákon most kezdenek előbújni a rügyek, míg a bokrokon habfehér virágok jelzik a tavaszt. Másik oldalban lépcsőzetes homokdűnék, a bánya maradványai a maguk sajátos sárgás, sivatagos kinézetével. A látvány önmagáért beszél, s hamar megmagyarázza a holdbéli táj elnevezést is.
A tavat könnyedén körbe lehet sétálni. A vízbe kicsi benyúlások szélein a sás és nádas kezd tanyát verni, a vadrécéknek madaraknak otthont adni. A vízben mára már életképesek maradtak a békák és a halak is, pezseg az élet.
Elszomorító volt viszont, amint láttuk, hogy a nádas egy részét felperzselték, illetve felelőtlenül szemétgyűjtésre használják a tó iszapos, alacsony vízszinttel rendelkező partjait.

Miközben csodáltuk a természet öngyógyító szépségét, az érintetlen vadságát, kicsit hiányérzetünk támadt, mivel a közelben semmi vásárlási lehetőség nincs.
A Kék lagúnához felszerelkezve élelemmel és ivóvízzel, céltudatosan indul a látogató. Jól eső érzés lenne, ha valaki felfedezné a benne rejlő lehetőséget és meg tudná valósítani a médiában már beharangozott holdbeli tájat, földi paradicsomot, vagy csak egyszerűen a kellemes pihenést nyújtó kék lagúnát.

Szöveg: Habarics Ilona
Fotó: Habarics Ilona és Zsolt

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.