Do you ever feel like breaking down?
Do you ever feel out of place?
Like somehow you just don't belong
And no one understands you
Do you ever wanna runaway?
Do you lock yourself in your room?
With the radio on turned up so loud
That no one hears you screaming
No you don't know what it's like
When nothing feels all right
You don't know what it's like
To be like me

To be hurt
To feel lost
To be left out in the dark
To be kicked when you're down
To feel like you've been pushed around
To be on the edge of breaking down
And no one's there to save you
No you don't know what it's like
Welcome to my life

Do you wanna be somebody else?
Are you sick of feeling so left out?
Are you desperate to find something more?
Before your life is over
Are you stuck inside a world you hate?
Are you sick of everyone around?
With their big fake smiles and stupid lies
While deep inside you're bleeding

Szombaton néztük meg a címben szereplő előadást. Vegyes érzelmeket keltett bennem meg kell hogy mondjam…

…az eleje még nagyon jó volt, zenék, könnyűcipős sztepp, nehézcipős sztepp, aztán a 2×60 perces előadás szünete után mintha kicserélték volna a táncosokat, ellaposodott az egész, meg azt beszéltük, hogy kevésbé profi csapat volt, és a végére el is fáradtak, jóformán az előadás végén már csak a csapat vezetője Catharine Gallagher mutatott csak érdemi koreográfiákat, de azok is szinte már csak keverései, ismétlései voltak az addig látottaknak.

Fáradhatatlanul mulattatták az időt a zenészek viszont a különféle táncos darabok között, volt ami alá ők csináltak, volt ami alá, keverték a zenét. Mozart, Brahms, Monti, Bizet, valamint a kelta muzsikákra táncoltak a szereplők. Multikulti, ez a megfelelő szó szerintünk az előadásra.

Mind az öten, mert öten voltunk jól éreztük magunkat, bár szinte egybefüggően mondtuk ki, hogy a vége nem sikerült valami fényesre, valamint a szervezés, és ültetés (szektorok) katasztrofálisan lettek beosztva), akik középen ültek, azok közül csak az első pár sor látta a lényeget, meg akik kint ültek teljesen a széleken. A többiek egy-egy fej között foszlányokat, szeleteket láttak az előadásból.

-

Ha már mindeki kitárulkozik, megteszem én is.

Hát igen, lassan a félidőhöz közeledünk. Na nem az éppen aktuális reggeli meccsről fogok most live commentet nyomatni, hanem a suliban a négy évből lassan a 2. is befejeződik. Kicsivel több, mint két éve felvételiztem, és lassan ugyan ennyi idő múlva már ballagok, és remélem felvételizek újra. Emlékszem, két éve még nagyon paráztam a felvételitől, mondogattam is magamban, hogy “bazze ez a kemény nem a gyémánt” mikor megláttam a lapot, de mondhatni simán vettem az akadályt, és az első helyre, amit megjelöltem felvettek... (bővebben)

Csehország déli részén található Brno-ban. Szép volt, sőt gyönyörű

... a laptopomat, az LCD panel hibája miatt elment a szervízbe. Nem tudom mikor jön, addig a régi asztali gépemnél vagyok, amit tesóm használ játékra, de nem olyan gyakran, mert ez az ő szobájában van.

Kalandos úton, de végre elérkezett a nagy pillanat. Online állapotba váltott az oldal. Remélem minnél többen jöttök majd meglesni, és sokat számára lesz ott érdemi kontent. Mindenesetre, aki ismerte még a 2006-2007 tájékán üzemelő színvonalas Motoportál-t na annak a reinkarnációja. Próbáljuk tartani a minőséget.

Elindultunk