Szombaton néztük meg a címben szereplő előadást. Vegyes érzelmeket keltett bennem meg kell hogy mondjam…
Hirdetés
…az eleje még nagyon jó volt, zenék, könnyűcipős sztepp, nehézcipős sztepp, aztán a 2×60 perces előadás szünete után mintha kicserélték volna a táncosokat, ellaposodott az egész, meg azt beszéltük, hogy kevésbé profi csapat volt, és a végére el is fáradtak, jóformán az előadás végén már csak a csapat vezetője Catharine Gallagher mutatott csak érdemi koreográfiákat, de azok is szinte már csak keverései, ismétlései voltak az addig látottaknak.
Fáradhatatlanul mulattatták az időt a zenészek viszont a különféle táncos darabok között, volt ami alá ők csináltak, volt ami alá, keverték a zenét. Mozart, Brahms, Monti, Bizet, valamint a kelta muzsikákra táncoltak a szereplők. Multikulti, ez a megfelelő szó szerintünk az előadásra.
Mind az öten, mert öten voltunk jól éreztük magunkat, bár szinte egybefüggően mondtuk ki, hogy a vége nem sikerült valami fényesre, valamint a szervezés, és ültetés (szektorok) katasztrofálisan lettek beosztva), akik középen ültek, azok közül csak az első pár sor látta a lényeget, meg akik kint ültek teljesen a széleken. A többiek egy-egy fej között foszlányokat, szeleteket láttak az előadásból.
Nem bántam meg, hogy elmentem, de őszintén megvallva egy kicsit nagyobb durranásra számítottam az alapján, amit olvastam előtte, illetve ahogy elképzeltem ezt az egészet.
Egy esti programnak szerintem jó volt.
Geri
