Vannak dolgok, amiket az ember természetesnek vesz. Vegyünk csak egy jó példát. Gyerekként az embert tökéletesen természetesnek tartja azt, hogy van otthona, van hova mennie, iskolába jár. Felnőttként az ember másként érez. Erről sajnos nem tudok mit mondani, mivel még fiatal vagyok. Korom nem titkolom, idén lettem 15 éves. Ez a kis cikk életem egy szakaszának a legvégét mutatja be. Természetesnek veszi az ember, az olyan dolgokat, hogy szülő, család. Nem furcsa? Milyen sok mindenkinek nem adatik meg. Vagy egyik, vagy a másik. Szegény kisgyerekek, akik árvák, majd megszakad a szívem értük. De talán együtt tudok velük érezni. Nem csak azért mert gyerekek, hanem mert hasonló helyzetűek. Történetem, 2008.01.7-én kezdődik, és fejeződik is be.
Olyan boldog reggelnek tűnt. Bár a ma reggel annyiban volt más, hogy nem vertem be a fejem az ágyba mint ahogyan azt szinte minden nap teszem. Felkelvén, átöltözvén, és bepakolván a cuccomat a táskámba, iskolába indultam. Persze boldog voltam, nem volt első két órám, úgyhogy nem kellett nagyon korán 6-kor kelnem. Elég volt csak 8-kor megtennem ezt. Reggel puszit adtam édesapámnak, és édesanyámnak, majd elindultam iskolába. Apám aznap Petőházára ment volna, a cukorgyárba elnökösködni, ugyanis ügyvéd. Havi sokezer forintért, el kellett volna mennie oda egy tárgyalást végighallgatni. Ugye nem hangzik rosszul? Nagyon jól jött volna az a kis pénz, no persze nem azért, mert szegények voltunk, hanem mert így legalább apám is tudott volna hódolni kedvenc sportjának a horgászatnak. Elindultam az iskolába. 106-os busszal járok reggelente, majd HÉV-el, a Batthyányi térre. Az út maga csak 20 perc, de sétával együtt és azzal, hogy nézelődök, élvezem a napsütést 30. Aznap csak öt órám volt. Boldog voltam, ötös lett a magyar témazáróm. Nem is rossz gondoltam magamban. Hazamentem, és tanultam. Aznap fejeztük volna be DVD-n a Miért éppen Alaszka című sorozatot Joel Fleischmann-el. Szerintem nem sok 15 éves nézi ezt. Olyan 7 óra környékén anya mondja, hogy most már menjek ki közéjük, apa úgyis mindjárt itthon lesz, és akkor majd folytathatjuk a sorozatot. Fél óra eltelik. Még nincsen otthon, már nagyon várjuk, telefonja kikapcsolva. Azért kicsit izgultam, de mondom hátha dugó van az autópályán. Ám mégsem.