Ha egy modell megkapja az Év Autója címet, akkor egy évig a vártnál jobb eladásokat produkál. Mert mi, sznob vevők azt gondoljuk, hogy az Év Autója csakis jó lehet. Ha jobban meggondoljuk, egy tök új modellről van szó. A bizottság, aki megválasztja az év autóját, valójában nem sokat tud arról, hogy a hétköznapi használatban milyen lesz az az autó. Találóbb lenne ezt a címet "Az Év Formatervé"-nek nevezni.
Mondok néhány példát. 1989-ben a Fiat Tipo kapta a megtisztelő címet. Aztán ez lett az a modell, ami a Fiat jó hírnevét egy jó évtizedre eltemette. A váltó tragédia, az elektronika katasztrófa, a belső burkolati elemek zörögnek. A tulajok szemében ez az Év Melléfogása volt inkább. Ha tulajdonosok véleményére és eladási statisztikákra hagyatkozunk, akkor az 1989-ben megjelent autók közül a Ford Fiesta sokkal méltóbb a címre, nem igaz?
Vagy mondhatnám az 1991-es év járgányát, a bumfordi Renault Cliót. Tipikus francia autó apró, de annál bosszantóbb hibákkal. Nem csoda, hogy ma már hírmondó is alig akad belőle. A '91-ben megjelent modellek közül egy olyan népszerű lett, hogy 11 évig gyártásban maradt, ma is több tízezer (vagy százezer?) család használja a legnagyobb elégedettséggel Európa-szerte. Ez pedig az Opel Astra F.