Tavaly április elején szereztem be a Nexus 5X-em.
Állj!
Ahhoz, hogy érthető legyen minden, amiről most írni fogok, nem árt, ha kifejtem röviden, hogyan jutottam idáig.
2010-ben megvettem életem első okostelefonját, ami nem volt más, mint a ZTE Blade. 40 ezer forint körül jutottam hozzá, és már első nap operációs rendszert cseréltem rajta. Másnap pedig visszavittem Telekom-nak, mert wifi hibás volt a készülék. Az új példány már hibátlan volt, és a szívemhez nőtt. Mindent ezen tanultam meg. Főzött romok, root stb stb. Arról nem beszélve, hogy árkategóriájában páratlan volt. 3,5"-os kijelző, 800x480 pixellel. Wow. 512 megabájt ram? Egy kész erőmű volt.
Két év elteltével úgy gondoltam, elérkezett az ideje a váltásnak. Egy ZTE Grand X In-re esett a választás. Hihetetlen sebességbeli különbség mutatkozott a két eszköz között, de hamar rájöttem, nem nekem való. Az Intel Atom processzorával nagyon kevés alkalmazás volt kompatibilis, és mivel a ZTE, illetve az Intel egymásra mutogatott, mikor a kernel forráskódját akartuk megszerezni, így fejleszteni sem lehetett rá igazán.