Furcsa érzés, mikor közel vagy hozzám,
Szemedbe nézve, egy álmom válik igazzá,
Csodás az a pillanat mikor hozzám érsz,
S én mégis remegek, mint a nyárfalevél.
Azt mondtam még nem, pedig ha tudnád,
Úgy vágyom, csókodra, mint rab a szabadság után.
De félek, ha szánk egyszer egymáshoz ér,
Szemem becsukom, s te már el is tűntél.
De ha kinyitom, és te még mindig ott állsz majd,
Halkan az éjbe suttogom: „- Nagyon szeretlek.”