A szerelem drog.

Nézz rám! Na, légy szíves, csak nézz egyszer rám. És láss! Csak egyszer még, a szemembe, hosszan… és ne kapd majd el. Nem mondom, hogy utolsó, mert a szerelem drog. Úgyis mindig kell még.
Lángolj! Érezz! Tapints!
Ha fáj az a jó. Akkor valódi.
Ne nevess! Vagyis ne rajtam.
Úgy kéne a szó, mint éhezőnek a kenyér, szomjazónak a víz.
Nem hiszem el, hogy te nem nézel. Ha mégis, akkor… hát az bizony veszteség. Olvasni sem olvasol, hiszem, talán már látnál. De nem baj, nevess csak… én nem is létezek.
Mint a lehulló levél tűnök majd el, de egyszer, ha újra tavaszodik, a fa életre kél, s én megint ott táncolok megújult színekben.