Ismerős lehet a cím, de most nem az irodalmi alkotásról van szó. Annál inkább egy bizonyos tanulási uningerenciáról, megoldási képességet illető impotenciáról.
Erről a (már lejárt) hirdetésről van szó.
Lehet, hogy tényleg csak egy kötözködős kis senki vagyok, de gusztustalannak találom, hogy a hirdető még arra is lusta volt, hogy feltúrja a NET bugyrait, inkább a HardverApró kapacitását terhelte azzal, hogy lojális partnert találjon a tanulás nélküli problémamegoldáshoz.
Mégis ez minek nevezhető? Ha tisztességes eljárásnak, akkor az én értékrendem valahol hibás. Engem nem erre neveltek.
Talán bolond voltam, hogy minden vizsgámon külső segítség nélkül mentem át, méghozzá átlagon felüli értékeléssel. Megúszhattam volna kevesebb erőfeszítéssel, ha más anyagát másolom, súgásra hagyatkozom.
Engem nem erre neveltek.
Talán nyers voltam, de hiszem, hogy kérdéseim helyénvalóak voltak.
A válasz magáért beszél.
Nézd, kedves hirdető, az egy dolog, hogy nemtörődöm módon állsz a tanuláshoz. Az viszont már unszimpatikus, hogy mások szellemi termékét akarod saját javadra fordítani, egyben magadénak bemutatni.
Szerintem nem becsületes dolog.
