Nem kell megijedni, csak egy kis merényletet követtem el a szomszédom ellen.
Alapjában nyugodt, békeszerető embernek ismernek, nem véletlen, hisz Bika csillagjegyben születtem. De az elmúlt események kihozták belőlem a vadállatot. Az amúgy is eléggé felfokozott lelkiállapotomnak nem tett jót, hogy új szomszédot kaptam a nyár elején.
Az elődjével sem volt teljesen felhőtlen a kapcsolatunk, és már külön örültem, hogy egy aránylag fiatal pár lesz a folyosótársunk. A probléma már akkor kezdte előre vetíteni magát, amikor megtudtam, hogy van egy közepes méretű kutyájuk, aki most szülési szabadság letelte után hamarosan meg fog érkezni.
Imádom a kutyákat, de pontosan ezért nem tartok az emeleti lakásban! Végül is, én is ember vagyok valahol.
Az egyik délután arra lettem figyelmes, hogy miután haza értem, nagyon büdös van a lakásban. Gyorsan keresni kezdtem a szag eredetét, mire rájöttem, hogy csak ott van büdös, ahol a cipőmet levetettem. Irány a fürdő és az elhasznált fogkefe, majd a WC. Miután újra láttam az ebédem maradványaimat, kissé lenyugodott a gyomrom is.
Az esetet csak akkor tettem szóvá, amikor már rendszeressé vált a kutyaszar az ajtóm előtt. A folyosó elején lakom, és amíg a gazdi kinyitja az állandóan zárva tartott folyosóajtót, addig kutya elvégzi a sürgős kis és nagydolgát. Pont előttünk. Szóval betelt a pohár!
Előzetes terepszemle után, az éj leple alatt zseblámpával összegyűjtöttem a környék összes kutyaszarát, volt vagy másfél kiló, bele egy nagy papírzacskóba, és a szomszéd lábtörlőjére raktam.
Éjjel fél háromkor egy fogpiszkálóval kitámasztottam a csengőjét, és amint motoszkálást és némi fényt láttam kiszűrődni a lakásban, meggyújtottam a papírzacsit!
Az események ezek után kissé felpörögtek, bár nem sokat láttam belőle, de mivel a merénylet jól elő volt készítve, a majdnem szemben lakót megbíztam a kémkedésre. Ő végig látta az eseményt és könnyeivel küszködve mesélte el másnap.
A barátunk, miután kinyitotta az ajtót, és meglátta az általam rakott kis tüzet, azonnal, mint jól nevelt orrszarvú papucsban toporogva elkezdte oltani. A taposó mozdulatai egy idő után elkezdtek lelassulni, miután rájött, hogy min is tapiskol. A teljes megvilágosodás utolsó fázisaként óriási üvöltés rázta meg az amúgy csendes házat. Kapára, kaszára volt a következő fázis, de addigra én már jól elbarikádoztam az ajtót, a csengőt kikapcsoltam. Gondolkoztam még, hogy kihívom a tűzoltókat, vagy az ő nevükben felhívom, hogy mi történt a be nem jelentett tűzesettel. De nem akartam tovább feszíteni a húrt, meg ezt még tartogatom a számra.
LOL
Nem vagy semmi
Egyébként megértette a ''célzást''?
[Szerkesztve]
Vajon mit fognak ehhez szólni mások?