2019. június 17., hétfő

Gyorskeresés

Egy öngyilkosság igaz története 4. rész

Írta: | Kulcsszavak: halál . öngyilkosság

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Gyerekek: Az ominózus szétköltözés időpontjában a gyerekek Márta szüleinél nyaraltak éppen. Ez minden nyáron, mióta önállóak, így ment, egy hónapig Gyula, és egy hónapig Márta szüleinél voltak. Nem kis terhet vettek így le a szülők válláról. Mikor végre haza költöztek, Gyula egy pár nap múlva próbálkozott, hogy láthassa őket. Sajnos nem járt eredménnyel. Márta a már tőle megszokott vehemenciával közölte, hogy éppen nincsenek itthon, valamelyik osztálytársuknál vannak. – De este hétkor? – kérdezte Gyula. – Igen! – volt a válasz – És ott is alszanak.
Ezután Gyula bármikor próbálkozott otthon meglátogatni őket, mindig volt valami kifogás, hogy éppen miért nem. A legfájóbb az volt, amikor Márta azt mondta, hogy azért nem láthatja, mert a gyerekek nem kíváncsiak rá, meg különben is a fejlődésüket rossz irányba folyásolná, egy esetleges találkozás. Nehezen tudják feldolgozni, hogy a szüleik elváltak, és egy esetleges találkozás, a múlt fájó sebeinek felszaggatása még rosszabbá tenné a helyzetet. Ez után Gyula ne is próbálkozzon ezzel, ha a gyerekei érdekét nézi.
Először bele is nyugodott, hisz azt senki nem mondhatta, hogy nem szerette a gyerekeit. De amikor elpanaszolta a többieknek, azok lehülyézték, hogy ne legyen már ilyen mamlasz.
- Jogod van látni a gyerekeket, ezt senki nem tilthatja meg tőled!
- De hát Márta, mint egy anyatigris félti őket tőlem, meg nem is akarom, hogy rossz emlékeik legyenek.
- De hát ez baromság! – volt ilyenkor a válasz.
Sanyi volt az akivel együtt megpróbálták újra. Gondolták, hogy kettőjüknek már csak nem mer úgy beszélni. D csalatkozniuk kellett. Márta úgy kidobta őket, mint azt a bizonyos háziállatot, szükségleteinek kielégítése végett.
- Sose búsulj komám! – mondta Sanyi, majd kitalálunk valamit.
Másnap együtt mentek az iskola elé, de Márta is ott volt. Nagy veszekedés volt, és Sanyi örökre búcsút mondhatott Márta barátságának. Válogatott becsületsértések hangoztak el, Gyula a végén már Sanyit csitítgatta. Mire vége lett a tanításnak, a két férfi szemlesütve, megszégyenülve oldalgott el, dolgavégezetlenül.
Azt hiszem, ez volt Gyula életében a második olyan fájó pont, ami soha nem tud begyógyulni. De szerzett ő még ebben a csatában többet, de az első sebek azok, amik igazán fájnak, a többihez szép lassan hozzá lehet szokni.
Az első tárgyalás után újra próbálkozott a láthatással. Valamit beszélt erről a Bírónő is.
Szépen kiöltözött, és vett egy nagy lélegzetet, és elindult újra.
Az ajtónál már kezdett a lába is remegni. Csöngetés után Márta, szívélyesnek nem mondható hangon tessékelte be. Furcsa volt újra látni a megszokott lakást újra. Édes, és keserű emlékek lepték el. Bár némelyik bútor helye megváltozott, de alapjában minden ugyanúgy volt, mit régen.
- Szia apa! – kiáltott szinte egyszerre a két gyerek. – Hol voltál ilyen sokig? – kérdezték a csöpp kis szájak.
A meghatottságtól és a boldogságtól szólni sem bírt. Csak nézte, és hallgatta a két lurkót. Ők persze megállás nélkül csak beszéltek, csak beszéltek.
- Gyere nézd meg a szobámat! – szólt a kislány. – Anyu, ugye megmutathatom apának?- volt a kérdés gyorsan az invitálásra. De az anya lemondóan bólintott.
A szobában takaros rend volt, a fal egy része poszterekkel volt kitapétázva.
Már lassan egy éve, hogy nem találkoztak, és csak folyt az élménybeszámoló. A srác szobájában már nem volt akkora rend, de ezt nem is bánta most Gyula.
- Apa, te miért nem szeretsz már minket? – kérdezte hirtelen a kislány. – Anya azt mondta, hogy azért költöztél el, és azért nem látogatsz meg minket, mert rossz vagy, és már nem szeretsz bennünket.
Gyulában egy világ omlott össze. Ezt valahogy gyorsan megértette, hogy amíg ő harcolt Mártával, hogy láthassa a gyerekeit, addig ő fűt-fát-bokrot hordott össze a gyerekeknek róla.
Ez volt az utolsó szalmaszál, és most ezt is kitépték a kezéből. Egy olyan pontra jutott el, ahonnan már egyenes út vezet, és csak lefelé. Többé már semmi sem érdekelte, hisz elvették tőle az élete mozgató motorját.
Mint alvajáró ment haza, napokig nem tudott aludni, gondolatai a régi álma körül forogtak.
A munkára sem tudott úgy figyelni. A gyerekeit még egy párszor meglátogatta, de érezte, hogy egy világ választja el tőlük. Nem is volt benne akkora öröme, mint azt először hitte.

Hozzászólások

(#1) 7


7
(PH! addikt)

- Apa, te miért nem szeretsz már minket? – kérdezte hirtelen a kislány.

Ez durva.

(#2) Jégkokó válasza 7 (#1) üzenetére


Jégkokó
(PH! kedvence)

Sose értettem, hogy mi értelme van ennek, hogy a szülők egymás ellen hergelik a gyereket.

A főnök tekintete mindig nyílt és őszinte. Vagyis egyik szeméből a nyilt gonoszság a másikból az őszinte rosszindulat sugárzik.

(#3) EQMontoya válasza 7 (#1) üzenetére


EQMontoya
(PH! kedvence)

ez lett volna aza pont, ahol elborult volna az agyam, és valószinüleg előállitanak súlyos testi sértésért és garázdaságért azok után, amit Mártával tettem volna Gyula helyében. ekkora egy féreg dolgot csinálni.

Same rules apply!

(#4) Vakegérke

Én is azt szúrtam ki azonnal, amit yetike:
''Apa, te miért nem szeretsz már minket?''
Egy kicsit el kellett volna beszélgetni a gyerekekkel. Anyut persze nem bántani, de tudomásukra kellett volna hozni, hogy mi volt az oka a távol maradásnak. Nem buták a gyerekek, csak a buta felnőttek képzelik ezt róluk. Aput nem hallották még ordibálni, csak anyut. Melyikük is az agresszív? Szóval nem vádlóan, de ki kellett volna velük tárgyalni a történteket.

EQMontoya, helyettem is szóltál. Egy nagypofájú asszony megrettent egy férfit? Ugyan kérem. Azt hiszem, Mártának mi lennénk megfelelő férj.

Ami pedig az iskola előtti jelenetet illeti, nem lett volna szabad eloldalogni. Nem volt eltiltó határozat, nem kergethette el Gyulát Márta. Hívhatott volna rendőrt, tűzoltót, bakót, akárkit, Gyula igenis maradhatott volna. Gondolom a két gyerek ugrott volna a nyakába, és ha Márta ezért ordibál, saját magát égeti sokak előtt.
És ha Gyula hív rendőrt, akkor mi van?

Gyula sorozatosan hibázik. Ezt használlja ki Márta.
Menjen az utcára Gyula? Két jókora frász, és csomagolás. Na nem saját cucc, hanem Mártáé. Kezébe nyomni a böröndöt, és pápá. Nem mész? Maradj, de fogd be a szád. Nem fogod be? Van még frász jócskán, és egy munkás keze elég kemény.
Erőszak nélkül is lehet. Ordít a nő? Hallgass, légy szíves. Nem hallgatsz? Füldugó, vagy én is ordítok. Menjek el? Menj Te. Jó, ágytól, asztaltól elválunk, költségek fele az enyém, aztán éljük saját életünket, de maradok, és pont.

Nem vagyunk egyformák. Én egy ''erőszakos férfiállat'' vagyok, ha egy nő packázni akar velem. Engem nem lehet kihasználni.
Gyula gyámoltalan. Ha rosszmájú vagyok, eszembe juthat, hogy Márta hosszú távon gondolta át életét, mikor Gyulához kötötte sorsát. Gyönge a manus, viszont dolgos, jól elleszek vele. Majd ha kész lesz a ház, minden szükségessel berendezve, elkergetem. Ez persze fikció.

A következő részről sem maradok le.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#5) Cerebellum


Cerebellum
(őstag)

Maximálisan értem a történet vonalvezetését, de egy dolgot nem értek: ez hogy nem látszódott a válás előtt?

A másik, amit nem értek, hogy a férfi hogy nem lőtte agyon a kedves mártát?

A harmonika nem hangszer. A harmonika egy életforma.

(#6) Baboon


Baboon
(senior tag)

Elolvastam az összes logout-odat és arra jutottam, hogy beteg vagy :D
Vagy szimplán mindig akkor írsz amikor elborul az agyad valamitől. Agresszív vagy, intoleráns, egoista és mindenek felett antiszociális :D

''Bocsánat, hogy ilyen közel megyek Ön elött''

(#7) bolondember


bolondember
(MODERÁTOR)

hát, nagyon sajnálom, h a bácsi nem állt a sarkára...

és @ all: én sem értettem, h miért hergelnek egyesek KÖZÖS gyermekeket a másik szülő ellen...

(off: engem apám akart hergelni Mamám ellen (gyűlölte), de szerencsére okosabb(?) voltam, és mégiscsak amellé álltam aki felnevelt Anyámmal közösen, nem amellé, aki még most, 29 évesen is hátbabök...)

Olyan nők ideálja vagyok, akiknek mindegy...

(#8) adalbert1


adalbert1
(PH! kedvence)

Elég szomorú történet...
Na ezért kell megválasztani nagyon, hogy ki legyen életed párja...

(#9) g@bo


g@bo
(PH! nagyúr)

[link]


van pár elvált cimborám, nemtom, ilyen szerencsések. szinte mind kifosztották, lakás, vagy ami épp volt oda, vagy massziv tartozás lett. persze egyiknél se maradt gyerek...

érdekes, az előtte meglepően jámbor feleség, a válás után szinte hihetetlen vadállat nő lett. szinte mindenhol..

kemény világ ez kérem, nemtudom ilyenkor mi lenne a jó. talán egy harmadik haver, aki a kedves nejet egyszer csúnyán leveri a sötétben, vagy kétszer.

amúgy a kedves elvált hölgyek -egyik- trükkje, mindenhol / röhej / a gyerek mögé bújni. ne kiabálja gyerek előtt, ne beszél a gyerek előtt... etc. persze a gyereket nem viszi el a szobába szundizni, beáll mőgé, aztán utána oltja, látod, csúnya apu csak üvölt.

mocskos kis taktika.

(#10) tildy válasza g@bo (#9) üzenetére


tildy
(PH! nagyúr)

Minap az alábbi beszédre lettem figyelmes, egy kisgyerek és egy néni közt.
Azt mondta az anyukám, hogy jobban szeressem őt, mert akkor el tud az aputól válni.
:( :( :Y :W

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.