2019. július 16., kedd

Gyorskeresés

Kalandom

Írta: | Kulcsszavak: kaland

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Átlagos délelőtt volt, de a levegőben érezni lehetett a vibrálást.
- Valami történni fog! - éreztem, és nem kellett csalódnom.
Az embereken is lehetett látni a feszültséget, mindenki jólesően izgatott volt. Valahogy nem éreztem át ezt a „jóleső” izgalmat, inkább a rossz előérzetek kerítettek hatalmukba!
Ahogy telt az idő, egyre több embertől hallottam: „- Jön az előadó!” „– Jön a próféta!”
Sőt még a „Megváltó” kifejezést is hallottam.
- De hát ki ez? Ki jön? – kérdezgettem az emberektől.
- Hát Ő! Te nem hallottál róla? – válaszolták csodálkozva. És láttam az arcukon, hogy valami csodabogárnak néznek, mert nem tudom, hogy ki is az „Ő”!
Tényleg nem tudtam, hogy kicsoda. Csak éreztem, hogy a többiekkel ellentétben nekem rossz előérzeteim vannak ezzel az „Ő”-vel kapcsolatban.
Csak bolyongtam a máskor oly ismerős, de most teljesen ismeretlen városban.
Az emberek is olyan furcsák voltak. Esküdni mertem volna, hogy senkit sem ismerek közülük, de sokan jó ismerősként köszöntöttek. Sőt, amikor beszédbe elegyedtem egyik-másikkal, az volt az érzésem, hogy régóta ismerem, de nem tudtam semmit sem felidézni az emlékeim között, ami ezt igazolta volna.
- Lehet, hogy amnéziám van?- kérdeztem magamtól. Ha az van, akkor nagyon félresikerülhetett, mert nagyon vegyes érzelmek játszódtak le bennem. Nem tudtam még magamnak se megmagyarázni, hogy mi is ez.

Lassan, az izgalommal átitatott tömegből, annyit sikerült ki vennem, hogy valami vallásos eredetű, de nagyhorderejű dologról van szó.
- Hát akkor ezért nem értettem én az egészet! – nyugtattam magamat. – Nem vagyok az a tipikus vallási fanatikus. Nem hiszem azt az Istent, amit az egyház hirdet. Nekem megvan a saját vallásom, ideológiám, ami sokban eltér az egyház ideológiájától.

Mikor már közeledett a nagy pillanat, és jobban odafigyeltem a körülöttem folyó eseményekre, azt vettem észre, hogy az emberek lopva, kutató pillantásokkal akarják megtudni, hogy hogyan vélekedem a dologról. Mintha tőlem kértek volna némán tanácsot, vagy csak egyszerűen arra voltak kíváncsiak, hogy feladom-e az addigi életfelfogásomat, és csatlakozom-e közéjük. Lassan úgy éreztem magamat, mintha egy teljesen más dimenzióból csöppentem volna ide.

Délután, már az izgalom a tetőfokára hágott.
- Jön! Jön! – hallom innen is, onnan is. Az izgalom és a tömeg magával ragadott, és még a mindig ismeretlen utcákon sodródtam az emberekkel. Nem tudom, hogy milyen lehet, ha megérkezik a földre a „Megváltó”, de az emberek arcát nézve, valahogy ilyennek képzeltem el.
Egy szabadtéri színpad, focipálya méretű nézőtér első soraiban találtam magamat. A tömeg elhallgatott, egy pisszenés sem volt. A színpad elsötétült, amit végképp nem értettem, hisz világos nappal volt, a nap hétágra sütött, és ez egy szabadtéri színpad. De nem ez volt az egyetlen érthetetlen dolog az elkövetkező percekben.
Mikor kivilágosodott a színpad, három fekete ruhás alak állt ott. A középső, egy jól megtermett férfi, arcát eltakaró fekete csuklyát viselt. Pontosabban tökéletes árnyékban volt az arca, így nem tudtam kivenni az arcvonásait. De a szeme! A szemét sem lehetett látni, csak érezni. Sárgás fényben szikrázott a szeme, erős, átható volt a tekintete. De ezt is csak inkább érezni lehetett, mint látni. Nem tudtam megmagyarázni, ezt hogyan lehetséges, nem értettem akkor sem, most sem.
A szemünk találkozott, érdekes módon, pont engem pécézett ki a tömegben. A tekintetét szinte le sem vette rólam. Borzasztóan rossz érzés kerített hatalmába, úgy éreztem, mintha turkálna a gondolataimban.
- Na ez biztosan megérezte, hogy egy szót nem hiszek el neki! – gondoltam.
Ekkor tűnt fel, hogy idáig egy szót sem szólt. Csak állt ott a segédjei között, mégis mindenki értette, amit szavak nélkül mond.
Hirtelen az ég felé emelte a két kezét, és furcsa módon jóleső melegség öntött el, az addig végig jelenlévő gyomorgörcsöm is oldódott. Egy pillanatra nem éreztem semmit, csak a boldogság jóleső érzését. Nagyon kellemes volt, és maradtam is volna ebben az állapotban örök életre is, de hirtelen, mint csendes téli éjszakában hallatszó ágyúlövés, a belső vészjelzőm hívta fel magára figyelmet.
- Most nem szabad elgyengülnöd! – kavarogtak a gondolatok a fejemben. Ekkor éreztem meg, hogy az agyamban egy, elsőre még csak gyenge zsibbadás kezdődött el.
- Vigyázz! Ez az, akinek látod! – hallottam a saját hangomat, anélkül, hogy kinyitottam a számat. – Na! Már csak ez hiányzott! Magammal kezdtem el beszélgetni gondolatban.
Az agyam egyre jobban zsibbadt. Nem tudok rá más kifejezést használni, nagyon furcsán kezdtem érezni magamat. Erősen kellett koncentrálnom valamire, hogy ez az érzés szűnjön.
Az alak úgy látszik, megérezte a pillanatnvi megingásomat, és egy újabb érzéshullámot küldött felém. Ezt már jobban tudtam hárítani, de a zsibbadás nem múlt el. Éreztem, hogy mindenáron a gondolataimba akarja magát befészkelni.
Számomra már megszűnt a külvilág, és a kettőnk közötti kapcsolatra figyeltem csak. Nem engedhetem meg neki, hogy a legbelső érámba utat találjon, mert ez maga volna a katasztrófa.
Nem tudtam megmagyarázni, hogy miért, ezt is csak éreztem.

De végre történt valami a színpadon. Az alak intett a két segédjének, akik elmentek két oldalra. Pár pillanat múlva vissza is jöttek, az egyik kezében egy régi, kb. középkori ezüst kupával, a másik a hozzátartozó kancsóval. Nagy ováció a nézőtéren.
A kupát elvette a segéd kezéből, a másik, a kancsóból töltött bele.
- Atya világ! – döbbentett fel a felismerés. – Ez vér!
A teli kupát az ég felé emelte, - újabb ováció! Valahogy nem tudtam együtt örülni a tömeggel. Hirtelen nagyon kényelmetlen volt már a helyzet. De mint akit odaszegeztek, maradtam ülve. Felfoghatatlan, hogy mi tartott vissza, de szinte megbénultam, mozdulni sem tudtam. Meg kíváncsi is voltam, hogy mi fog ebből kisülni.
Az alak közben valami imát mormolt, lassan a szájához emelte a kupát, majd lassan, kortyról kortyra kiitta a tartalmát. Kövér vércseppek gördültek végig a szája sarkából a ruhájára.
Halálos csönd volt. Miután az utolsó csöppet is kiitta, újból az ég felé lendítette a kupát, a tömeg hangosan éljenzett.
Mikor elcsendesedett a tömeg, újabb imát kezdett mormolni, amit a tömegből többen követtek. Érdekes, hogy fogalmam sem volt, hogy mi ez az ima, egy szót sem értettem belőle. Arra lettem figyelmes, hogy az alak megint nekem szenteli összes figyelmét, de most már a két segéd gondolatait is éreztem. Nagyon keményen kellett koncentrálnom ahhoz, hogy ne engedjem be őket a fejembe.
Halálosan fáradtnak éreztem már magamat, és már-már megtörni látszott az akaratom, mikor az alak a két kezét tenyérrel felfelé előre nyújtotta.
A testem egyszerre teljesen könnyűvé vált. Mintha nem is lenne tömege. A kellemes jó érzés vett újra a birtokába.
Mintha fel is emelkedtem volna a padról, ahol eddig ültem. Éreztem inkább, mint tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy átadom magamat ennek az alaknak ott a színpadon. Ezt nem engedhetem meg, és gondolatban rengeteg súlyt, nehezéket raktam magamra, hogy visszaülhessek a padra. Körülöttem már mindeni lebegett a padja fölött, és mindhárom alak rám szegezte a tekintetét. Ekkor már kapaszkodtam is a padba, nehogy felemelkedjek. Még pár pillanat és nem tudok tovább ellenállni, éreztem, ahogyan elfogy minden erőm.
Végre valami szilárdat éreztem magam alatt, sikerült visszaülnöm a padra. Ez a tudat, megsokszorozta az addig elszállni látszó erőmet, és vidáman néztem farkasszemet a három alakkal.
Az alak legyintett egyet, és szólt a híveinek (azoknak, akiket sikerült levitáció állapotába hozni.). Hangja mély volt, hatalmas erőről – amit sikerült megtapasztalnom – árulkodott.
Maga köré gyűjtötte a többieket, akik még elmenőben megkértek, hogy menjek velük, sokkal jobb lesz majd nekem. De akkor már nem tudtak rábeszélni, boldog, és büszke voltam az eredményemre, hogy egy ilyen földön kívüli erőnek ellen tudtam állni.

Ekkor ébredtem fel! Tocsogtam az izzadságtól, a szívem a torkomban zakatolt, és mozdulni sem tudtam a fáradtságtól.
Szerencsére csak álom volt az egész. Vagy mégsem?

Hozzászólások

(#1) Vakegérke


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

Nem mindenki álmodik, de aki igen, az átél hasonlókat. Egy időben visszatérő álmom volt, hogy hozzád hasonlóan meg kellett küzdenem valamilyen szellemi erővel.

Jó kis történetet írtál, gratula. :K

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#2) Tzombi válasza Vakegérke (#1) üzenetére


Tzombi
(lelkes újonc)

Nekem nem volt olyan jó! Bár már régen történt az eset, de még a mai napig nem tudtam igazándiból túltenni magamat rajta. :F
Több fajta álmot lehet megkülönböztetni, de ez nem olyan álom volt, amit pl. töltött káposzta után szoktunk álmodni. :(

Egyébiránt viszont mindenki álmodik, csak nem mindenki emlékszik rá!

[ Szerkesztve ]

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

(#3) 7 válasza Tzombi (#2) üzenetére


7
(PH! addikt)

Ugy tunik, sikerult szembesulnod egy mumusoddal, belso felelmeddel, nevezd, aminek akarod.

Fura egy sztorit es helyzetet almodtal meg, voltak benne erdekes momentumok, amik kovetkeztetni engednek egy-ket gondolatodra, meg arra is, hogy te is vagy annyira sztereotip, mint a legtobb ember (no meg sok mas egyebre).

(#4) Tzombi válasza 7 (#3) üzenetére


Tzombi
(lelkes újonc)

Azt hiszem, hogy nem értetted meg a hozzászólásomat.
Meg tudom különböztetni az álmokat, ez nem egy hétköznapi álom volt, amit általában az emberek álmodnak, egy jó kiadós vacsora után. A történetnek van egy bonyolult, hosszú előzménye is, de ez nem publikus.
De érdekelne, hogy milyen következtetéseket vonsz le belőle. És főleg az érdekelne, hogy egy egyedi esetből, miként következtetsz ismétlődésre.
Nem értem a „sztereotip” kifejezést, ebben a szókörnyezetben!

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

(#5) 7 válasza Tzombi (#4) üzenetére


7
(PH! addikt)

Igazabol a konkret kovetkezteteseket nem tudom neked felsorolni, hisz en inkabb olyan vagyok, mint Asimov egyik muveben az erzelem-lanyok (avval a kulonbseggel, hogy nem lany volnek, de meg csak nem is no), es igy inkabb erzeseim, benyomasaim vannak, megfogalmazni nem igazan tudom oket es a miertjeiket.

A sztereotip reszben onnan is jott, ahogy nehany momentumot megalmodtal (pl.: a vezeto alakja) -- nehany altalad leirt dologban fellelhetoek reszek, amit allando jelleggel tarsitasz egy fogalomhoz, gondolathoz (addig legalabbis mindenkeppen, amig jobban meg nem ismered). Sajnos jobban nem tudom elmondani, ez meg igy inkabb olyan, mint egy nesze semmi, fogd meg jol.

En emlekeim szerint nem mentem bele abba, hogy milyen szintu alomnak is gondoltam, amit leirtal. Igy nem igazan ertem az erre vonatkozo reszt.

(#6) philoxenia


philoxenia
(MODERÁTOR)

Végül is, mi a valóság, amit annak érzünk. Sokszor álmodik az ember olyan konkrét történéseket, amelyről, ébredés után sem hisszük el, hogy nem történtek meg valójában. Máskor meg már álom közben tisztában vagyunk vele, ez csak álom lehet. És akkor ott van még a Déja vu is....

(#7) Vakegérke válasza philoxenia (#6) üzenetére


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

Biztos nem leszek szentségtörő. Feltételezem, hogy Tzombi sem haragszik, ha mondok valamit.

Deja Vu.
Átéltem jónéhányszor. Akár egy szituációban, akár egy illat, akár egy érzés kapcsán.
Deja Vu.
Mit mondhatnék, ha álmaimban újra, és újra visszatérek azonos helyszínekre? Nagyonis valóságosak. Ha éber állapotban a környéken járnék, akkor felélénkülve mennék azon helyekre, amelyeken sokszor jártam már álmaimban.
Várna ott valami, valaki?

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#8) Tzombi válasza 7 (#5) üzenetére


Tzombi
(lelkes újonc)

Egy párszót az álmokról. Az álmodás során több fázist járunk be a felületi (alfa állapot), és a mély alvás (théta állapot) között. Ezek a fázisok ciklikusan követik egymást. Általában a felületi alvás időszakában látunk, un. álmokat, amikor a tudatalattink is dolgozik. Ezekre az álmokra jellemező, hogy java részt az előtte napi gondolatokat, élményeket dolgozza fel újból, és helyezi a megfelelőhelyekre. Ezeknek az álmoknak égvilágon semmi értelme nincs, így a továbbiakban ezzel nem is foglalkozunk. Ide tartoznak még azok az álmok, amikor túltelítődött gyomorral fekszünk le, és ebben a nyugtalan állapotban látunk álmokat. Ilyenkor az agy nem tud „lemenni” a mélyalvás állapotába, ami tulajdonképpen a pihenési időszakot jelentené, és ezért is vagyunk ilyenkor reggel fáradtabbak a kelleténél. Az ebben az időben látott álmok a kellemetlen álmok kategóriájába tartoznak. Ilyenkor mindig valami kellemetlen dolog történik velünk, üldöznek, leesünk valahonnan, stb.
Tudományos álláspontokról, magyarázatokról itt, itt, itt, itt és itt olvashatsz, de ha ügyesen használod az Internetet, sokkal többet is megtudhatsz erről a témáról.

Vegyük elő azokat, amikről a tudomány még nem mer állást foglalni. Ezek a mélyalvásban történt álomlátások. Itt már megoszlanak a vélemények. Ezoterikus szempontból több magyarázatot is hallottam már, íme egy-kettő.
Ilyenkor elhagyjuk a testünket, és egy más dimenzióban, egy párhuzamos életet élünk.
De lehet, hogy ez az élet a jövő életünk. Ezért is érezzük néha a Deja Vu érzést akkor, amikor valóságban is megéljük ezt.
De kaphatunk „felsőbb szintről” instrukciókat is a jövőnkkel kapcsolatban is. Az szintén a Deja Vu elméletet magyarázza.
Bizonyára voltál már úgy, hogy felébredéskor vidám, és elégedett voltál? Vagy épp ellenkezőleg. Ez attól függ, hogy éppen milyen irányú „súgást” kaptál.
Több speciális technika létezik, ezeknek az álmoknak a megfigyelésére, értelmezésére. Sőt, a tudomány szerint lehetetlen, de egy alvási folyamat során több álomra is emlékezni. Ezeket nem részletezem, nincs most értelme.
Aki már ilyen szinten foglalkozik az álmokkal, meg tudja különböztetni ezeket az álmokat, hogy milyen/melyik kategóriába tartoznak.
Az én álmom nem ezekhez csoportosítható!
Az agykontroll, vagy más ezoterikus (nem akarom a természetgyógyászat fogalmát ide keverni, mert az, zavarható lehet) gyógyításoknál előszeretettel használnak egy olyan technikát, amikor a „páciens” a mélyalvás időszakában van, ilyenkor lehet természetesen, és csak is jó irányba manipulálni.
A történet másik része, csak a tisztánlátás miatt. Egy akkori közeli jó barátommal közös utat jártunk be az ezotéria rögös világában. Több „energiás” gyógymódot is megtapasztaltunk.
Nagyon komolyan vettük mind a ketten a dolgot, hisz feltett szándékunk valot, hogy segítünk az embereken. Ezekben a tanításokban mindig ki volt hangsúlyozva, hogy a tudásunkat csak és kizárólag a jó érdekében tesszük. Nem is lehet rosszat tenni más emberekkel, mert abban a pillanatban megszűnik a kapcsolat beteg és gyógyító között.
Mégis, egymástól függetlenül elértünk egy olyan pontra, ahol átléphetünk, az un. „fekete mágiába”!!! Az igazság, hogy a fehér és a fekete mágia között, egy nagyon vékony határvonal van, átlépni nagyon egyszerű. Én, mikor erre a határvonalra értem, megijedtem, és próbáltam a későbbiek folyamán ezt messzire elkerülni.
Történt, hogy ezzel a barátommal megszakadt a kapcsolatom a válás miatt. Ő egy kicsit keresztbe tett nekem. Nem szóltam, nem érdekelt. Másodjára is sikerült neki keresztezni az utamat. Ekkor már szóltam neki, hogy ez így nem lesz jó, de kinevetett. Mikor harmadjára is keresztbe tett nekem, adtam neki egy kis leckét, én is bekavartam a magám életébe, majd közöltem vele, hogy ez ezért, és ezért volt. Bosszút esküdött!
Ennek a bosszúnak az első csatája volt az álmom. Soha nem gondoltam rá, hogy ilyen, számári is tiltott eszközökkel fog bosszút állni. De sikeresen vettem az akadályt (azt hiszem). Még ezután kétszer próbálkozott, de addigra már olyan falat építettem magam köré, hogy nem tudott a közelembe férkőzni. Sőt, a rám szórt negatív kisugárzása mind visszapattant rá.
Magyarán a saját vesztébe futott. Nem véletlenül tiltották ezt a fekete mágia adta lehetőséget.
Ennyit az álmom magyarázatáról. Úgyhogy, a te érzéseid, benyomásaid nem rám vonatkoztak.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

(#9) Tzombi válasza Vakegérke (#7) üzenetére


Tzombi
(lelkes újonc)

Nem vagy szentségtörő, és a Deja Vu-ről már az előbb írtam, ami Philoxenia hsz-re is vonatkozik.
Megnyugtatlak, hogy az álmaidban, a vissza-visszatérő álmaidban látott környéket soha nem fogod meglátni. Legalábbis nem úgy. Az csak egy fikció. De létezhet, hogy egy új környéket látsz majd meg, ami sokban hasonlít az álomképekhez. Nem kell készpénznek venni ezeket az álmokat, mert még ha „jövőképsúgások” is lennének, akkor is rajtad áll a döntés, hogy az felkínált alternatív megoldást választod-e, vagy maradsz a megszokottnál.
Én már nagyon régen, még mielőtt tudtam volna róla, megálmodtam a jövőmet, a mostani jelenemet. De nem úgy, ahogyan azt előre láttam, de voltak benne meghatározott momentumok. Sokszor, csak utólag derülnek ki, hogy ezt már tudtuk előre, a fentebb leírt hsz-ben is rátértem erre, hogy miért.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

(#10) Peet210


Peet210
(őstag)

Szoktál Te Stephen King-et olvasni? :)

Today's record, is tomorrow's motivation

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.