ÁHITAT
Ez mégcsak a kezdet, hogy fogod a kezem
Egész életemben melletted a helyem
Érzem közelséged, simogatom arcod
Agyam, szívem, bensőm visszhangozza hangod
Rád gondolok mindig, nappal is meg éjjel
Együtt megyek hozzád a reggeli fénnyel
Könny vagyok szemedben, mosoly vagyok szádon
Léted minden percét magamnak kívánom
Testem minden pontja kívánja a tested
Lelkem rezdülése keresi a lelked
Te vagy akit vártam egész életemben
De jó, hogy megjöttél és itt vagy mellettem!
Te vagy a barátom, szeretőm, kiutam
Te vagy az életem, szerelmetes Uram
Annyira szeretlek ahogy tőlem várod
De ezt nem is mondom, hiszen úgy is látod.
Budapest, 1999.november 28.
-----
IMA
Egy cseppnyi dal zúg fülemben
Könnycsepp csillog tenyeremben
Messziről intek feléd: hej elég, elég!
A föld mélye gőzölög, rá esővíz csöpög
Mélán néz a víz tükrébe
Tőlem kérdi, miért ne?!
Lázasan borzad a világ
Elrebegek érted egy imát:
" Kérem az istent, hogy tartsa meg nekem
Hogy legyél az oltalmam, legyél a kenyerem
Szeressem léted, simogassam a fejed
Mindig, minden órán ott lehessek Veled!
Nevessek hangodon, zokogjak szíveden
Ha TE nem lennél most, mi is lenne velem?!?!"
Budapest, 1999.december 08.
-------
IMA II.
Arra kérlek Isten, nézz néha lelkembe
Egész életemet adtam a kezedbe
Nem tudom ki vagyok
Nem tudom ki leszek
De ha rám néz Zoltán, azonnal elveszek
Felemészt a tüze, magához vonz teste
Szeretném szeretni minden áldott este
De nem csak este, reggel is meg délbe
Jaj, csak a magánytól ne kellene félnem
De már öreg vagyok, tegyél csodát kérlek
Add, hogy szépnek lásson
Szépnek és ledérnek!
Nem leszek hálátlan, ígérem jó leszek
De ha nem segítesz, most biztos elveszek.
Mégse kérek ennyit, nagyon önző vagyok
De ha Ő nem szeret, biztosan meghalok.
Budapest, 1999.december 27.
