Hirdetés

Wii játékok, amik már nem pörögnek

Hirtelen felindulásból vettem a Wiit, az eladó is próbált lebeszélni, hogy az nem nekem való, nem jó első konzolnak, meg hát a grafikája se az igazi, de nem hagytam magam. Lett sok-sok játékom, pár még megvan, pár már nincs, néhány pedig csak arra vár hogy újra legyen TV-m.

Hirdetés

Kezdjük azokkal, amik elsőre jók voltak, vagy legalábbis annak tűntek:

Új platform, új járékok, új irányítás. Amilyen jól nézett ki a reklámokban, annyira nem volt jó a Red Steel. Habár mindenki Mariót meg Zeldát várta, én a kaszabolós kardosat választottam. Bár néhol bugos volt a játék (alapvetően nem a hibákat keresem egy játékban), csak egyszer ragadtam be úgy egy bárpult mögé, hogy nem tudtam kijönni és újra kellett kezdeni a pályát. Nagyszerűen kombinálja a játék a kard és lőfegyver használatot, de sajna nem szeletelhetünk fel mindenkit karddal, illetve a nehéz, kardos ellenfelet se lőhetjük szimplán le, pedig ez gyakran jól jött volna...

A játékot ugyan nem játszottam végig, kicsit felbosszantott egy savepoint bug (hopp, volt több is), de a time freeze miatt megszavazok egy esélyt a folytatásnak. Remélem a kard is jobban fogja követni a mozgást és nem le-fel kombókkal lehet csak haladni.

A másik kezdő játékom az Alien Syndrome volt. Igazság szerint, ha nem edződtem volna annyit Diablo nézeten, akkor ez a Sega játék nagy csalódás lett volna. Ha már megvettem végigviszem alapon játszottam csak vele, egyszer kipróbáltuk ketten is, de nem volt az igazi. A játékmenetbe beleeröltettek egy kis sztorit is, aminek sikerült alulmúlnia a Red Steelt is. A bossfightok nem sikerültek túl nehézre, talán csak egy volt ahol nem jutottam túl elsőre. A játék persze szerepjáték is, ami kb a statok szétosztásában ki is merül, viszont a DNS hekkelés nagyszerű ötlet volt a fejlesztőktől. Kár hogy csak kb a játék felénél jöttem rá, hogyan kell csinálni...

A Wii megjelenésekor ez volt a várva várt játék, ami majd eladja konzolt. Lehet hogy itt megkövetnek engem a Zelda fanok, de ez egy félkész játék. Maga a játék szép és jó, bár a amikor a főhős átváltozik farkassá és a twilightban bóklászik, hát nekem majd kifolyt a szemem. Ezt lehet a TV rovására is irni, de nekem a homályos effekt nagyon betett. Ami miatt viszont a félkész érzetet adta, az beszéd teljes hiánya. Ok hogy sok nyelv nem fér rá, vagy hogy egyáltalán nincs hely a beszédnek, de ez a tüptürüptürüp a feliratok alatt, háááát, véleményes. Talán a játék felénél sem jártam, amikor feladtam az egészet. Nem láttam esélyesnek, hogy összegyűjtsek mindent, vagy hogy egyfolytában utánanézzek a neten hogy hol merre kell menni, mert kimaradt valami, de egy kört megért. A játék amúgy tényleg nem rossz, a vívás nekem nagyon bejött, de a kamera mozgás sajna betett nálam. Anno a TombRaider (a legelsőben) bejött, pedig sokan szidták a fix követést, de amikor kanyarban kellett futni Zeldával majd ugrani és ezt a kamera 100%-ban nem támogatta. Kész vége, nem tudok vele játszani. Béna vagyok.

Billy&Mandy is azok közé tartozik, amiket nem tudtam végig vinni, de ez inkább azért mert a vége felé nehéz és nem tudom az utolsó pályákat unlockolni. Viszont hosszú estéken át tudtam püfölni benne a többieket. A rajzolt grafika, szétverhető, aktív platformok, fegyverek, egymás dobálása elég sokáig le tudott kötni. A játékot akár négyen is játszhatják, bár nagyon könnyű elveszteni a karakterünket a pályán. Valójában nem sokat játszottam mások ellen, mert valahogy csak nekem jött be. Sajna régóta porosodik és nagyon kijöttem az irányításból (mondjuk ez a Wii hátránya, vagy kombókat memorizálni is béna vagyok). Nagy kedvencem, de már nem játszok vele.

Nagy Sims rajongó vagyok. Nincs is annál jobb, mint fáradtan hazamenni, majd egy virtuális fickót/lányt elküldeni dolgozni, hogy legyen pénze Tv-re, ágyra, hogy kipihenje a napi munka fáradalmait. A Sims Castaway egy hajótöröttről, vagy egy egész csapatról szól. Persze mehetünk egyedül is, ekkor kellemes társunk lehet a faradott tökfej, vagy a kis majom. A szigeten persze rengeteg gyűjtögetnivaló van, amit egyrészt meg lehet enni, vagy különböző használati tárgyakat készíthetünk a fésűtől kezdve a lakóházig. Persze ahogy jobb eszközeink vannak, úgy nő Simünk igénye is. Már nem csak éhes, hanem társaság, művészet és más-más igényei lesznek. A játék mehet a végtelenségig, vagy építhetünk egy tengerálló hajót és sikeresen hazajuthatunk. Persze közben ne feledjük el felfedezni a sziget titkait is. Mielőtt mindenki lefikázna, ezt sikerült végig játszani, de egyszer elég volt.

A SW: CloneWars The Lightsaber Duels viszont egy tévedés volt. A film vagy a rajzfilm sorozat végigjátszását vártam, de ez nem az. Szimplán egymás ellen lehet kardozni, bár szép és jó a rajzfilmből átvett grafika, de míg más játékoknál nem olyan feltünő, hogy a kontrollert le-fel, jobbra-balra kell csak lóbálni, itt minden kombó erre épül. Oké, lehet szúrni is. Kb 30 percet töltött a Wiiben, sok esélye nincs nálam.

Ezen kívül van még négy GameCube játékom, mert az a korszak is kimaradt, illetve ezekkel próbáltam pótolni a Wii kezdeti játékhiányát. Csak a Baldurs Gate: Dark Alliance-t játszottam végig (még egy Diabló klón), az Eternal Darkness már félbe maradt (mert este féltem egyedül). Két nagy név, mint a Beyond good&evil és a Tales of Symphonia pedig arra vár, hogy bekerüljenek egyszer a konzolba, de erre sose került sor. És hogy időtálló is legyen az egész, a Wii-től elköszöntem 2017-ben, bár néhány ritka játékot még begyűjtöttem Wii nélkül (a remény diadala az ész felett) ezeket is eladtam apránként. Egy korszak zárult le, de egy teljesen másik kezdődött. Cseppet se bánom.

Légy az első hozzászóló!

Még nem szólt hozzá senki sem.

Hozzászólok