Most, hogy ismét "osztályt" váltok, elgondolkoztam azon, hogy milyen telefonjaim is voltak eddig. Amit tudok, azt leírom most ide. Aztán majd szépen lassan gyűlnek az "emlékek".
Az biztos, hogy végignézve a listát erősen elgondolkoztam azon, hogy hová is tart a mostani irányvonal. Anno örültem annak is, ha nem polifónikus, hanem mp3 vagy hasonló, de élethű hangokat játszott le - ma már a polifónikus lenne a meglepetés a villamoson. A kijelző anno 1-2 aktív sor, plusz a menü és a státuszjelekből állt - ma meg HD-3D-atyaúristenke kijelzők vannak. Merre tartunk?
Hirdetés
Az első: Siemens A35 - színes előlap, Pannon feltöltőkártya
Ő volt nekem az első telefonom. Lehettem vagy 14, amikor megkaptam - nagymamám közbenjárására. Akkor még nem éreztem, hogy egy telefon mit jelent - mostmár az ovisoknak is lesz lassan...
A következő "nyertes": Siemens C30, Pannon feltöltőkártya
Ezen volt egy frankó lövöldözős játék. Erre emlékszem, meg arra, hogy piros volt a kijelzője. Szerettem, de lecseréltem. Nem bírtam már vele 
De szép időszak volt, itt még egy feltöltés elég volt negyedévre.
Az első előfizetés: Nokia 3510 - Pannon
Hát ő volt a mindenem jó sokáig. A színes kijelzőt ugyan nem tudta, de azon kívül szinte mindent, amit lehetett vagy kellhetett nekem. Rajta ismerkedtem meg a wap szerkesztéssel, wap chattel.... De szép is volt ez a korszak Sok-sok sms, hívások, 8.000 Ft fölötti számlák - szülők örültek nekem.
Hűségidős csoda: Siemens M35 - Pannon
Nah őt kinéztem magamnak, megkaptam, használtam, majd megutáltam. Konkrétan semmire sem volt jó, szó szerint. Ő nem húzta nálam sokáig, a 2 éves hűségidőt nem húzta ki. Pápá!
A gyors cserék időszaka:
Az M35 árából lett véve egy Nokia 6230i, ami csak egy hónapot töltött nálam. Rossz volt az akksija, és gyorsan is amortizálódott. Őt cseréltem le egy Nokia 7610esre. Nah ő a mai napig meg van, csak már nem én használom. Őt szerettem, itt ismerkedtem meg a Symbiannel, és annak minden előnyével és hátrányával. Jó volt nah. És mint a felsorolásból látszik, itt tértem rá a színes kijelzők útjára. Akkor még megdöbbentem, hogy a telefon, zsír új akksival, jó állapotban, nem keveset wapozva nem húzza tovább 3 napnál! (ennek most azért örülnénk) De itt azért már kezdett látszani, hogy mit is várok el egy telefontól:
- stabil működés
- nomális megjelenés
- jó gombok (fura, a mostanin már alig vannak)
- jó mikorofon és hangszóró
- szabvány kiegészítők
Ekkor élte nálam fénykorát a SonyEricsson, újabb azon kivételek egyike, ami majdnem 2 évet kihúzott nálam. Ő volt a SonyEricsson K500i, a kék joyos csoda, nem mindig enjoy-jal fűszerezve
Őt tényleg szeretem. Bírt velem sokmindent, smsek hadát, netezést, pár fotót, zenét. Videókat nem szerette, bár ez gondolom nem volt meglepetés. Aztán elérte a végzete: alaplaphiba. Ez konkrétan egy reggeli hírolvasás közben jött össze. Ekkor már megvolt a 7610es, abba kártya be, felhív Apa, hogy mi a helyzet. Helyzet: azonnal haza, garancia másnapig él 
Nos, ez a mák. Telefont bevittük a boltba, átvették, örültek, hogy még éppen belefért - mosoly nem volt őszinte.... A csere után még sokáig megvolt - illetve van is, Apa sokadik tartaléktelefonja.
Itt jött képbe a családi flotta, itt az első készülékem a Motorola L6-os volt.
Ő tényleg csak telefonálásra volt jó. SMSt írni borzalom, net szintén. A családi flotta 2db ilyen telefonból és egy Nokia 6131-es. Ő lett a következő "családi" telefonom, Anyuval cserélétünk, neki a Motorola volt a mindene - a mai napig imádja a Motorola V3-asát.
Ezek után már nem volt - olyan - sok telefonom, alig pár darab
A SonyEricssont lecseréltem előszőr egy Nokia E51-esre. Álmaim telefonja volt sokáig, és a mai napig is szeretem - bár már nincs velem. Másfél évet gond nélkül kihúzott velem, de a betegségei - hangszóró, gumigombok, akkumulátor, S60 hibái - miatt ő is csereérett lett, pedig nem kevés pénzt áldoztam rá. Őt balga módon egy Samsung Monte S-5260-asra "váltottam le", ő volt az első érintőkijelzős,már-már okosnak is nevezhető - amennyire a ToucWiz az - telefonom. Őt egészen addig kedveltem, amíg nem kezdett el szemétkedni, és teljesen mást csinálni, mint amit kértem. Annyit nekem nem ért a kicsike, hogy szenvedjek vele. Azóta egy használt telefonosnál van, ha minden igaz, már el is adta.
És itt értünk el a mai napig fő telefon részen. Eddig egy Nokia C6-00t nyúztam, amit tényleg nagyon kedveltem az E51 óta először. Qwerty, érintő kijelző, S60 még így is. Csak voltak apróbb gondjaim - nem a szoftverrel, hanem a programokkal. Nem voltak optimalizátak rendesen, nem volt olyan, ami nekem is kellett volna. Konkrétan menetrendek. Az, mivel igen sokat utazok városon belül is, nekem nagyon fontos mindig is. A Metro,amit lehetett használni, szignózáshoz volt kötve, az meg ennél a telefonnál nem ment. Így nem maradt más, mint az eladás - amiből csere lett egy LG GT540-esre. Az első Androidos csodám - és csoda, hogy bírja mellettem. Igaz, már nem sokáig kell, mert érkezik egy HTC Desire - amire gyakorlatilag 2 éve vágytam. Tudom, hogy nem mai darab, de még mindig azt érzem, hogy ő lesz az, aki kell nekem - nem baj, hogy nincs hivatalos 2.3. Majd lesz.
Itt tartok most. A családi flottában egy SE w205i-t nyüstöltem sokáig, majd jött a Vodafone piskóta telefonja, a saját márkás Vodafone 345 Text. Hát ez az a telefon, amit nem lehet nem szeretni. A kijelző csapnivaló, a hangszóró recseg, de full qwerty, és bírja a strapát. SMS memória kicsi, de van. Akksia jól bírja, cca 3-4 nap. Őket cseréltem le régi szívem vágyára, egy Nokia 6300-ra. Ő szerintem még nagyon sokáig marad vele.
