2015. február 04-én éppen az egyik szupermarketbe tartottam, hogy dohányterméket vegyek magamnak. Ha már ott voltam, gondoltam megkínálom magamat egy kávéval is, mert jól esik számomra egy cigaretta elszívása mellett. Amikor az egyik közeli ATM-ből levettem a pénzt, egy hajléktalan ember odajött hozzám és kenyérre kért tőlem egy kis aprópénzt. Gyors számolgatás után, az összes aprópénzt odaadtam neki, mert pont egy kilogramm kenyér ára volt. A hajléktalan ezután még arra kért engem, hogy nem vennék-e neki egy kis pacalpörköltet, mert már lassan egy napja nem evett. Az ösztöneim rögtön azt sugallták, hogy miért vegyek neki bármit is, most kapott tőlem egy kis pénzt és ez nem elég? Azután rögtön kapcsolt a tudatos énem: rengeteg pénzem van, elegendő ahhoz, hogy akár két hónapig is megéljek belőle. A kollégiumom díja elég alacsony, emellett abban már a rezsi is benne van, így tulajdonképpen csak ételre és tisztálkodási szerekre kell költenem. Nosza, gondoltam miért ne vehetnék ennek a szegény férfinak valami ennivalót hozzá képest én bőségben élek. Be is invitáltam tehát magammal az üzletbe és néztünk ezt-azt neki. Habár csak egy konzerv pacalpörköltet kért tőlem, én vettem neki 2 dobozzal egy kiló kenyeret és persze meleg kaját is vásároltam neki: egy kis rántott combot sült burgonyával. Ilyen hidegben jól esik az ember számára a meleg étel. Ezek után még meghívtam egy kávéra és egy cigarettára és jött egy fél órás beszélgetés. Megtudtam, hogy Horváth Józsefnek hívják, aki már 1994 óta (a születési évem) él az utcán és rengeteg helyen megfordult már, mint munkás. Többek között a MÁV-nál is dolgozott. Azután mesélt egy betegségéről, hogy a lábával problémák vannak és nem tudja rendesen behajlítani meg arról is, hogy miként került az utcára. Családi problémái voltak. Mikor a felesége elhagyta a testvéréhez költözött, aki már azóta elhunyt, így most kénytelen az utcákat járva alamizsnát kéregetni az emberektől. Elég kedves ember volt, egyáltalán nem bűzlött az alkoholtól, rendesnek látszott. Mialatt még beszélgettünk, megpróbált leszólítani pár embert, hogy tőlük is kérhessen valamit, persze senki sem állt meg, mindenki rohant valahova.
Segítettem egy hajléktalanon
-
matej013
tag
Persze léteznek olyan emberek is, akik csak piára kunyerálnak pénzt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy rengeteg más ok is van arra, hogy valaki utcára kerül. Egyébként ez az eset Egerben történt.
(#5) Vakegérke Erről a viselkedésmódról egyébként most készítek egy írást, ha kész leszek akkor gondolod megoszthatom veled is.
-
Vakegérke
félisten
"Mialatt még beszélgettünk, megpróbált leszólítani pár embert, hogy tőlük is kérhessen valamit..."
Khm, hát izé... Inkább nem mondok semmit.Tavaly egy hajléktalannak adtam egy pár vadonatúj cipőt, meg egy pár vadonatúj zoknit. A cipő nekem nem került pénzbe, nagy volt a lábamra.
Én már megválogatom, hogy kinek adok. Meglátszik az a kéregetőn, hogy megérdemli, vagy sem.
-
Mokó
aktív tag
Az segitség ha egy csövest meghivtam egy feles+sör kombóra???Én nem ittam vele,söt mentem is tovább
mondom hadd legyen egy jó napod csóringer . . .szerk:nem akarok bunko lenni de miután az egyik csövinek bagettet adtam egyszer azt eldobta,hogy neki
pia kell mondom jóvan kereslet kinálat.Miskolc 4ever
-
Nemes cselekedet volt. Én is szoktam kisebb adománnyal/apróval segíteni, főleg az utóbbi időben mióta jobb lett az anyagi helyzetem. Valamint a 90- es évektől egészen 2003- ig amikor még relatíve jobban kerestem. A köztes időben én is hullámvölgyben voltam így szőrösszívűnek bizonyultam. Az ilyen teljes megvendégelés amit nyújtottál az pedig tiszteletreméltó, ilyet még sosem prezentáltam.
