Lassan éjfélt üt az óra és én ébren álmodom... Megálmodtam a világot ahol boldog vagyok. Boldog...felhőtlenül boldog, úgy mint régen, gyermekkorom tarka tündérmeséiben.
Micsoda komoly problémáink voltak még akkor! A maci beverte a buksiját, gyorsan orvosolni kell. Vízbe zuhant egy pityes-pöttyös katica,gyorsan egy fűszálat, nehogy megfulladjon szegényke. Milyen ámulattal néztük a puffos felhőket az égen, a röpködő madarakat,a lubickoló halakat. Milyen ámulatba ejtett a színkavalkád a réten, milyen csodálattal töltött el a csillagfény az éjben! Jaj de jó is volt az ovoda, s hát még benne a rózsaszínű pónilovacsa!
Évek teltek el mindez óta, tűz és víz ostromol ma. Bennem még a gyerek,az angyali,a tiszta, de támad a bánat,a kín, a kárhozat, lelkem érzi, elvesztem önmagamat. Árad a víz körülöttem, néha elnyel, néha eltéved. Tudom,közeleg a nap, amikor gyermeki énembol semmi sem marad. De sok meglepetést hozhat még az élet, s most, sorsom angyala, neked adom e szivet, őrizd meg, vagy temesd el ha úgy érzed, hogy soha jobb nem lesz már, mert amit fizetnie kell, az oly nagy ár. S végül,arra kérlek, vidd el titkát minden apró szívnek, hogy érezzek ők is, e világ csak a gyermekeknek lehet mesés.
Nagyon kedves, és különleges lány, nagy tehetséggel.![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
) angyalkám. 
).
